Petőfi Sándor újratemetése

Petőfi Debrecenben 1844 Orlay festménye

Petőfi újratemetésével kapcsolatban a vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc; az Ő édesanyja: Zrínyi Ilona; Sibrik Miklós ezredeskapitány; gróf Bercsényi Miklós hadvezér; gróf Esterházy Antal generális 1906-ban történő újratemetése jut eszembe.

„Hazahozták” ezeknek a nagy hazafiaknak a hamvait ahelyett, hogy hagyták volna nyugodni abban a földben, amelyik az idők végezetéig háborítatlanságot biztosított volna számukra. Hazahozták, hogy aztán másfél évtized múltával tőlünk elsíbolt magyargyűlölők által uralt földben alusszák álmukat. Végső hazai nyughelyüknek a Kassai Szent Erzsébet Dóm pincéje lett kijelölve, de akkor nem lehetett még előre tudni, hogy hamarosan tót rémuralom tör Felső-Magyarországra; hogy a későbbiek során sírhelyüket meggyalázzák, olykor-olykor vízzel is elárasztják a „derék tót atyafiak”: Ez utóbbiak, igazából közönséges ördögfattyak!

Petőfi Sándorunk újratemetésével kapcsolatban ennél is sokkal több aggályom támadt. Ha valamilyen Isteni szerencse folytán Ő olyan hazai földbe kerül, ami nem válik később idegenné, mint ahogyan ez Rákócziékkal történt, egyáltalán nem biztos, hogy valóban Őt, Petőfi Sándort fogják itt Budapesten (Judapest) eltemetni. Az a III/III-as antropológus, Kiszely István, aki a saját családjáról is jelentett, számomra teljesen hiteltelen karakter. Kiszely szakértelmét nem tudom bírálni, nem tudom kétségbe vonni, de a jellemét igen. A józan paraszti ésszel még gondolkodni képes magyar ma már minden esetben felteszi a kérdést, hogy kiknek állhatott érdekében az, hogy Petőfi hamvait ellenséges idegen földben, több ezer kilométer távolságban keressék; erre rengeteg munkát, fáradságot, időt, és nem utolsó sorban egy halom pénzt áldozzanak. Vajon mi motiválhatta a „kutatókat”, ki mozgatta a szálakat, ki finanszírozta az expedíciókat! El nem tudom képzelni, hogy igaz, jó magyar hazafiak állnának e mögött, és ennek nagyon egyszerű a magyarázata.

Igaz, jó magyar hazafiak vannak ugyan, de nem a pénzes oldalon! Apropó! – kik azok az állítólagos Petőfi leszármazottak? – kiknek DNS-e állítólag egyezik a mi Petőfi Sándorunkéval. Hol vannak ezek a „rokonok” és mikor tehetünk fel kérdéseket nekik? Vérvonalukat mikor ellenőrizhetjük, és EZT HOGYAN TEHETJÜK! Vagy ennek is, mint minden egyéb szakmai kérdésnek a megválaszolását bízzuk csak nyugodtan a családjáról is egykor jelentgető Kiszely Istvánra. Minket, magyarokat ennél sokkal jelentéktelenebb ügyekben is már annyiszor megvezettek, ill. próbáltak megvezetni. A gondolkodni képes magyar embernek így minden oka megvan arra, hogy mindenben kételkedjen már.

Egyáltalán nem tudom elképzelni a Petőfi Sándor utóéletéről szóló történetet. Mivel Ő a zsenik közt is zseni volt, azt nagyon is el tudom képzelni, hogy akár egy esztendő alatt is tökéletesen megtanult oroszul. Azt is el tudom képzelni, hogy ezen a nyelven verseket is tudott volna írni. Azt azonban nem hiszem el, hogy orosz nyelven írt verseket. Vajon miért írt volna verseket az akkor jó okkal ellenségesnek számító oroszok nyelvén, akik vérbe fojtották a szabadságharcunkat!?

Ha a meghirdetett időpontban valóban Petőfi Sándort temetik, akkor nekem biztosan elnézi, hogy nem leszek ott. Nem leszek ott, mert igen nagy valószínűséggel nem ŐT temetik. Egyre több dologról derül ki ugyanis, hogy hazugság volt az egész: vajon miért lenne épp ez a történet igaz? Akkor, amikor semmilyen kézzel fogható bizonyíték nincs arra nézve, hogy Barguzinban valóban Petőfi Sándor földi maradványait találták meg.

Hogyha valóban Petőfiről van szó, akkor viszont gyalázatosan kegyeletsértőnek tartom, hogy hosszú éveken keresztül szanaszét hordták a csontjait ahelyett, hogy hagyták volna ott békében nyugodni. Nagyon tartok attól, hogy az a föld ott sokkal nagyobb nyugalmat biztosított volna számára, mint itt ez a szolgaföld!

Vattay Szabolcs

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Publicisztika


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »