Október 23-án hagyományosan koszorúzással ünnepeltek a váci hívek a püspökség épülete előtt. Néhai Pétery József püspök emléktáblájánál beszédet mondott Molnár Zsolt alsóvárosi plébános, főesperes. A megemlékezésen Marton Zsolt megyéspüspök is részt vett.
Pétery József meghurcolt váci megyéspüspök emléktáblájánál Molnár Zsolt plébános beszédében megemlékezett arról, hogy 1942-ben állította az egyházmegye élére XII. Pius pápa: nagyon nehéz, vészterhes időszakban, a második világháború közepén vette át a küldetést.
Pétery József püspök tudta, hogy a nehézségek, az erőszak, a zűrzavar közepette az irgalmas Isten végtelen szeretetéről kell szólnia, ez az ő hivatása, küldetése. Isten irgalmas szeretetéről tett tanúságot püspöki működése alatt, és akkor is az Isten irgalmas szeretetében élte az életét, amikor házi őrizetben, száműzetésben kellett lennie a távoli Hejcén.
Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felállításával a magyarországi egyházak elvesztették a tényleges autonómiájukat. A váci püspökségre is beköltözött egy ÁEH-biztos, aki mindent – beleértve a levelezést is – ellenőrzött, majd megfigyeléseinek eredményét jelentette az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) részére. 1950-re az állam és Pétery püspök között a helyzet nagyon feszültté vált. A kommunista párt mindenkit át akart nevelni a marxista-leninista ideológia alapján. A püspök az egyházi törvényekre hivatkozva papjait a politikai tevékenységtől szerette volna visszatartani, ezért fellépett az állam által szervezett békepapi mozgalom ellen. Papjai közül ekkor hárman a kistarcsai internáló táborba kerültek, egyikük ott is halt meg.
1951-ben Pétery József már házi őrizetben volt, köztudott volt ugyanis, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek irányvonalát akarja követni. Az őrizet azt jelentette, hogy az ÁVH emberei éjjel-nappal mellette voltak, ezért az egyházmegye kormányzását ekkor első ízben átadta Kovács Vince általános helynöknek, a segédpüspöknek. 1953 április 6-tól pedig kénytelen volt elhagyni Vácot. Hejcén élt száműzetésben – ideiglenes jelleggel – a kassai püspökség tulajdonát képező épületben, amely ez idő tájt szociális otthon volt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik váci követeléseként megfogalmazódott, hogy Pétery József, az egyházmegyéjéből hatóságilag eltávolított megyéspüspök mielőbb térjen vissza. Határozott követelése volt a Városi Forradalmi Tanácsnak kezdetektől fogva, hogy a főpásztor ismét a székhelyén szolgálhasson. A kiszabadult Mindszenty bíboros október 31-én járt is Vácon, és felszólította a váciakat: „Hozzátok haza a püspökötöket.” Kovács Vince segédpüspök a hercegprímás utasítását parancsnak vette. Kristóf Béla polgármester mindenben készéggel állt Pétery hazahozatalának megszervezése mellé.
A Hejcére utazó küldöttséget egyházi részről Herrhof Mátyás kanonok vezette. A városa Városi Forradalmi Bizottság tagjait – Schrick Ferenc gépkocsivezetőt, katonai részről Molnár Ferenc főhadnagyot – küldte, és november 1-én ünnepélyes keretek között köszönthette a város a hazatérő Pétery József püspököt.
A főpásztor másnap jelentette Rómának, hogy átvette egyházmegyéje kormányzását. Ekkor megnyílt a váci börtön kapuja is. Az ott bebörtönzött papok legtöbbje bemehetett a püspökségre, ahol ebédet és ellátást kaptak.
November 3-án csonka püspökkari tanácskozás zajlott a budavári prímási palotában Mindszenty, Grősz, Shvoy és Pétery püspökök részvételével. Pétery József a békepapokkal való kíméletes bánásmódot javasolta, elkerülendőnek tartotta a további konfliktusokat. Azonban a szabadságharc november 4-i leverését követően a püspök visszavonult a valós egyházi kormányzástól, viszont Kovács Vince segédpüspök minden ügyben egyeztetett vele továbbra is. Egészségügyi okokból 1957 elején a budapesti Széher úti kórházba szállították, ahonnan Vácra már nem mehetett, onnan ismét Hejcére kellett visszatérnie.
Pétery József püspök is fehér vértanú, ahogyan Mindszenty József. A fehér vértanú életét nem konkrét fizikai erőszak oltja ki, nem így tesz tanúságot a vértanúságról, Krisztusról, hanem küzdelmekkel, külső és belső, lelki harcokkal teli életet él. Egész működése folyamán (hivatali ideje: 1942–1967) alapvetően mindenkor széles körű empátia, határozottság és az elvekhez, keresztény értékekhez való ragaszkodás jellemezte.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
