Amikor tavaly megszüntették Kubában a kettős pénzrendszert, azt hittem, a helyzet javulásnak indul.
Azóta kiderült: a reform csak növelte a szegénységet.
Hogy érthető legyen, elmondom röviden eddig mi volt.
Az eredeti állapot a forradalom győzelme után kezdődött. Volt a normál kubai peso és a dollár, de ez utóbbit csak külföldiek és kevés kubai jogosult használhatta, más számára akár 1 dollár birtoklása is büntetőeljárást vont maga után. Szóval ha egy kubai szerzett is dollárt, olyan embert is szereznie kellett még, aki jogosult dollárt költeni.
A helyzet 1972-ben változott, amikor Kuba belépett a KGST-be. Ekkortól lett egy harmadik pénznem is: a KGST-konvertibilis peso. Ez amolyan köztes pénz volt, jobb volt a normál pesónál, de a dollárnál rosszabb. S ismét csak jogosultak használhatták.
1985-től lett immár dollárhelyettesítő peso is, státusza a dollárral volt azonos.
A szovjet rendszerbukás után a kubai kormányzat totális csődbe került (valójában már Gorbacsov uralmának vége előtt beszüntette a Szovjetunió a segélyezést Kuba felé), így minden korlátozást eltöröltek: immár bárki használhatott dollárt. 1994-től megjelent egy új dollárhelyettesítő pénz is, a kubai konvertibilis peso. Természetesen 1991-ben a KGST-peso megszűnt, hiszen KGST se volt többé.
A hivatalos árfolyam szerint 1 dollár rögzítve lett 25 normál peso árfolyamon, természetesen visszafelé nem lehetett váltani, azaz dollárt csak feketén lehetett venni. Ahogy konvertibilis pesót is csak feketén lehetett venni. Az emberek a konvertibilis pesót preferálták a dollár helyett, a 90-es évek végén eleve betiltották a dollár közvetlen használatát, azt előbb át kellett váltani konvertibilis pesóra bankban, a bankok viszont 10 % jutalékot szedtek be átváltáskor.
Az eredmény természetesen az lett, hogy a fekete árfolyam a hivatalos többszörösére nőtt. A 2010-es években immár 150 normál pesóba került feketén 1 konvertibilis peso.
Tavaly a kubai vezetés lemondott a teljes abszurd, ideológiailag motivált 1 dollár = 1 peso árfolyamról (mely eleve már csak a konvertibilis pesóra volt igaz). Megszüntették a konvertibilis pesót. 1 éve csak normál pesónak kellene lennie.
Aztán gyorsan kiderült: a helyzet nem tartható, a lakosságban hatalmas mennyiségű pénz van, s a boltok kiürültek. Egyszerűen nem képes az állam annyi árut a kereskedelmi forgalomba beengedni, hogy az elég legyen. Ráadásul nyomott áron, azaz hatalmas veszteséggel.
A kubai közgazdászok kitalálták a megoldást: valahogy vissza kell vezetni a dollárt, de úgy, hogy ez ne legyen nyíltan kimondva.
Tehát létre lett hozva egy új bolthálózat a egész országban, ahol egyáltalán nem lehet készpénzzzel vásárolni (dollárral se!), csak speciális bankkártyákkal. Ilyen kártyát bárki kiválthat, sőt névtelen, előre meghatározott össszegű kártyák is vannak. A kártyák neve: MLC, ami a “szabadon váltható pénz” kifejezés spanyol rövidítése.
Hogyan tölthető fel egy ilyen kártya? Kubai pesóval sehogy. A módszerek a feltöltéshez:
- kubai bankban vezetett számláról, melynek a pénznem amerikai dollár, kanadai dollár, euró, angol font, svájci frank, mexikói peso, dán korona, svéd korona, norvég korona, vagy japán jen,
- készpénzben a fenti valuták valamelyikében, kivébe az amerikai dollért,
- külföldi bankból utalással (amerikai érdekeltségű bankból nem kehet utalni, ahogy nem-amerikai bankból se amerikai dollárban).
Az újítás idén: immár legálisan is vehető MLC kubai pesóért! Mégpedig piaci árfolyamon, ami még sose volt 100 alatt, de inkább kicsivel 100 felett szokott lenni., bár 180 is megesett már.
Tehát a gyakorlatban olyan 500 % az infláció 1 év alatt.
A helyzetet csak az szépíti, hogy az összes állami ár továbbra is “történelmi”, azaz a tömegközledés, a lakbér, a rezsi, minden állami ár filléres. Mondjuk így a teljes infláció nem 500, “csak” 400 %. Mindez egy olyan országban, ahol eleve szegénység volt.
A kubai átlagbér jelenleg kb. 4500 peso/hó, ez jó esetben 45 dollár/MLC.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
