Pénztár pénztáros nélkül? Kulcsár Péter2026. 02. 15., v – 18:58
A különféle üzletláncok szóvivőinek állítása szerint az önkiszolgáló pénztárgépek népszerűsége növekszik, ugyanakkor a hagyományos pénztárgépekkel is készséggel kiszolgálják azokat, akik kérik. Azt is mondják, egyre kevesebben akarnak ilyen munkakörben dolgozni. Lehet. Az önkiszolgáló pénztárak kedvelői szerint gyorsabb így végezni a bevásárlással. Ám a valóság összetettebb. Kizárólag olyankor gyorsabb így a bevásárlás, ha éppen kevés ember van a boltban, mert nagy tömeg esetén ott is kimondottan hosszú sorokban várakozókat láthatunk.
Gyakori tapasztalatom, hogy miközben az önkiszolgáló pénztárak mellett 2-3 alkalmazott jókedvűen beszélget (ami megcáfolja azokat a szóvivői nyilatkozatokat, hogy a hagyományos pénztári kiszolgálás helyett más feladatokat végezhetnek), ráérnek, mert alig van ott vásárló, addig a hagyományos pénztárakra többen várnak bosszankodva. Várnak, gyakran hosszú ideig, mert a szóvivői nyilatkozatok ellenére sok esetben hiába szólongatják az emberek az alkalmazottakat, hogy üljenek a hagyományos pénztárhoz, ők sok esetben magasról tesznek erre a vásárlói kérésre. Ha nem hiszik, az üzletláncok nyilatkozói menjenek el a boltjaikba, és győződjenek meg erről személyesen!
Tény továbbá, hogy a szemtelenül növelt árak miatt érthető a hatványozottabb felháborodás, hiszen joggal érezheti azt sok ember, magam is, hogy ha az iszonyatosan drágán megvehető árukat még magamnak is kellene lekasszálnom, akkor azért járna valami kedvezmény, hiszen a mindenkori pénztárosok fizetése is bele van számítva a termékek árába.
Kétségtelen, hogy elsősorban a fiatalabbak kedvelik az önkiszolgáló pénztárgépeket. De miért is? Ez napjaink társadalmi helyzetképe egyik szálának kiábrándító alakulásáról árulkodik. Ők olyan korba születnek, amelyben kisgyerekkoruktól kezdve lényegében belekényszerítik őket, hogy képernyőhasználat révén éljék az életüket. Így számukra különféle képernyőt nyomkodni nem egyszerűen szokássá válik, hanem, éppen emiatt, idővel azt érezhetik, hogy ez már-már életszükségletük. Sok idős viszont nem szeret gépekkel nyűglődni. A mai fiatalok egy része, mivel képernyőkön keresztül „éli az életét”, nem igazán igényli a valódi emberi kapcsolatokat. Velük szemben sok idős embernek még olyan korban volt szerencséje felnőni, amely arra tanította őket, hogy embernek ember a társa, nemcsak a társas kapcsolatra gondolva, hanem akár a segítségnyújtás vonatkozásában is. No meg egyszerűn ők még tudják emberi mivoltunk egyik legfőbb értékét, hogy jó dolog szóba állni egy másik emberrel. A pénztár magától értetődően nem társalgóhely. Ezt az önkiszolgáló pénztárakat elutasító emberek sem várják el. De sok idős számára még sokat jelent a valódi emberi szó. Az állandóan képernyőkre tapadó fiatalok többsége ellenben különféle géphangokon nevelkedik. Talán valahol mélyen már taszítja is őket a valódi emberi hang. Ez az egyedfejlődés rossz irányba fordulásaként is értelmezhető.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
