Az újfajta pénz, amit elektronikusan és állampolgári jogon utalnak mindenkinek, meghatározott időn belül való elköltése azért fog bizonyosan megtörténni, mert egyébként eltűnik a számláról.
Volt a hetvenes években egy vicc, amely azzal a kérdéssel kezdődött, hogy lesz-e pénz a kommunizmusban. Akkoriban a legkényesebb ideológiai kérdések egyike volt az, hogy ha a kommunizmusban mindenki minden szükségletét korlátlanul kielégítheti, akkor nyilván pénzre már nem lesz szükség. A viccbéli válasz azonban visszahozott mindenkit a hetvenes évek cinikus józanságába, mert a válasz az volt, hogy lesz, akinek lesz, és lesz, akinek nem lesz. Az elmúlt ötven év során a lesz, akinek lesz elég jól megmutatta magát, mert az anyagi egyenlőtlenségek soha nem nőttek olyan elképesztő sebességgel, mint éppen az elmúlt fél évszázadban. A világ negyven leggazdagabb emberének vagyona ma már nagyjából akkora, mint a legszegényebb négymilliárd emberé, így a lesz és nem lesz dilemmája megoldódni látszik, igaz, nem is lett kommunizmus. Legalábbis eddig! De most mintha mégis feltűnne, mégpedig ott, ahol a legkevésbé vártuk volna, a szuperkapitalizmus globális birodalmi központjában, az Egyesült Államokban.
Julia Coronado – youtube
Julia Coronado és Simon Potter, két amerikai elemző nagy feltűnést keltő írásaikban mostanában valami olyanra tettek javaslatot, ami akár pénzkommunizmusként is felfogható, hiszen (némi ironikus leegyszerűsítéssel) azt hangsúlyozzák, nem helyes, hogy van, akinek van és van, akinek nincs pénze, így az eljövő időben mindenkinek lesz, vagy legalább is kellene, hogy legyen pénze. Ennek megértéséhez azonban egy kicsit távolabbról kell szemügyre vennünk mai világunkat. Az elmúlt évtized a globális kapitalizmus legsikeresebb időszaka volt, ilyen hosszú ideig tartó elképesztő fellendülés még sohasem következett be. Ám egyre több elemzés jelezte azt is, hogy ez a siker csak látványtechnika, és elsősorban annak a következménye, hogy minden idők legnagyobb pénzügyi buborékja fújódik fel éppen. (Régóta már csak Everything Bubble vagyis Mindenség Buborék volt a neve.) Egyszerűen csak annyi történt, hogy mivel a kamat most már tartósan nulla, sőt egyre többször negatív, így ez sokakat csábított arra, hogy hitelben vegyenek értékpapírt, vagy szintén befektetési céllal ingatlant. Ha viszont tartósan rendkívül magas és gyorsan növekvő a kereslet, akkor az tartós árnövekedéshez vezet. És valóban, az ingatlanok ára háromszor, a részvények ára hatszor olyan gyorsan nőtt, mint ahogy a valós teljesítményt mutató reálgazdaság gyarapodott. Amerikában például rutinszerűvé vált az, hogy a legnagyobb vállalatok vezetői hitelből elkezdték visszavásárolni cégük részvényeit, aminek nyomán persze egekbe nőtt a részvényár, és mivel fizetésük legfőbb sikerkritériuma a részvényár-emelkedés volt, így mesés jövedelmekre tettek szert ezzel a meglehetősen primitív, ám annál hatékonyabb bűvészmutatvánnyal.
Simon Potter – piie.com
A fák azonban nem nőnek az égig, már a múlt év végén látszott, hogy ebből nagy baj lesz, és lett is. Mikor február-márciusban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a járvány következményei brutális világleálláshoz vezetnek, néhány hét alatt negyvenszázalékos zuhanás ment végbe a világ legnagyobb tőzsdéin. Ám ami április óta történik, az már semmilyen ma létező közgazdaságtani elméletbe nemcsak, hogy nem illik bele, de nem is értelmezhető. A világ legnagyobb jegybankjai, élükön az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) nevű komplexummal, olyan felfoghatatlan intenzitással kezdték önteni a pénzt a világra, ami eddig elképzelhetetlen volt. Lényegében nulla kamattal kaphatott pénzt először a vállalati szféra, de aztán minden eddigi gátat ledöntve, az államháztartás is. Eddig ugyanis az volt mondva, hogy a jegybankoknak szigorúan tilos állampapírt vásárolni, mert az államnak a pénzpiacokról kell hitelt felvennie. Ám mostantól már ez is megengedett, sőt a Bank of England egyenesen odáig ment, hogy egyszerűen külön számlát nyitott az államnak és korlátlanul önti közvetlenül az államra a pénzt, vagyis a brit államnak még azzal sem kell bajlódnia, hogy állampapírt adjon el a jegybanknak. Csakhogy néhány hét alatt kiderült, hogy ez a szinte korlátlanul ömlő gigantikus pénztömeg sem állítja meg a szabadesésben lévő gazdaságokat, nem tud valóságos keresletként megjelenni a piacon.
Erre egyetlen logikus válasz az lehetett, hogy akkor a vállalatok és az állam melletti harmadik gazdasági főszereplőt, a lakosságot kell ezzel a „helikopterpénzzel” elárasztani. Ez is elkezdődőtt, de a nullaszázalékos hitel sem kellett a lakosságnak, sőt amikor Amerikában már személyre szóló effektív ajándékpénzt kezdtek el szétszórni, abban reménykedve, hogy na, ezt már csak elkölti majd a nép, a döntéshozók legnagyobb megdöbbenésére ez az ajándékpénz azonnal a bankszámlákon landolt megtakarításként, és ezzel a kör bezárulni látszott.
Bogár László – archív
Ám az imént említett két szerző olyan javaslattal állt elő, ami egy eddig ismeretlen, sőt értelmezhetetlen konstrukción nyugszik. Coronado és Potter azt ajánlják, hogy létre kell hozni egy olyan újfajta pénzt, amit elektronikusan és állampolgári jogon utalnak mindenkinek, s amelynek meghatározott időn belül, meghatározott javakra és szolgáltatásokra való elköltése azért fog bizonyosan megtörténni, mert egyébként eltűnik a számláról. Sokan Orwellt, Észak-Koreát, vagyis kommunizmust emlegetnek és talán nem egészen alaptalanul. Mindez ugyanis élő valósággá teszi azt, amit a hetvenes években Fehér Ferenc úgy foglalt össze könyvének címében, hogy diktatúra a szükségletek felett. Csak most elektronizáltan digitalizáltan „áramvonalasított” orwelli disztópia formájában látszik eljönni a pénzügyi kommunizmus „szép új” világa.
Bogár László közgazdász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
