Jó, de miben? Mert az, hogy a parlamenti mandátumáról lemondott egy ilyen, stílusosan szólva, saját magát tökön lövő cselekedet után, csak az elvárható minimum és semmiképpen sem követendő példa. Értjük mi azt is, hogy ez nem Gréczy Zsolt megtört lelkének szánt gyógyír („Vigyázunk rád!”), hanem üzenet az „összefogás”, a nagy történelmi „összeborulás” korán kárörvendező tagságának: no pasaran!
Jó, de miben? Mert az, hogy a parlamenti mandátumáról lemondott egy ilyen, stílusosan szólva, saját magát tökön lövő cselekedet után, csak az elvárható minimum és semmiképpen sem követendő példa. Értjük mi azt is, hogy ez nem Gréczy Zsolt megtört lelkének szánt gyógyír („Vigyázunk rád!”), hanem üzenet az „összefogás”, a nagy történelmi „összeborulás” korán kárörvendező tagságának: no pasaran!
Mert ha a Fidesz felől jöttek volna a „valaki bedobta a postaládámba” fedősztorival illetett anyagok, akkor ezek az önkormányzati választások előtt láttak volna napvilágot. Ma, napnál világosabb, ez a hű szövetségesek egyikének, valamelyikének, mindegyikének érdeke, legfőbb karácsonyi kívánsága volt. Megy az osztozkodás, a pozícióharc és túl magabiztos, erőszakos a Gyurcsány. Kész diadalmenet. Itt az ideje megfricskázni egy kicsit, hogy ez a „kép” maradjon meg 2019-ből az emberek tudatában a DK-ról.
Na, de mi lesz velünk, úgymond, a kultúra ezen szegletében sem lévőkkel? Megint csak a nagy bizonytalanság. Ez a bajom nekem ezekkel a direktívákkal. Semmit sem mondanak, de minden belelát(tat)ható. Nem mondja meg, hogy miben mutatott példát, pl. nekem a „Zsolt”? A legutóbbi, ingerküszöböt elérő közéleti megnyilvánulásaiból én ugyanis, csak két dologra emlékszem.
Lássuk az elsőt. Abban azt mutatta be, hogyan kell az elképzelt trónus adta magabiztosság teljes szigorával és dölyfével, alaptalanul, magyarázat és bizonyítás nélkül lehitványozni egy újságírót, majd a nyomaték kedvéért, a „jobb megértés elősegítése érdekében” munkaadóját, az egész Hír TV csatornát. Hadd ne mondjam, velük együtt a nézőiket is. Külön elismerésre méltó (akarom mondani döbbenetes és gyomorforgató), tette mindezt annak tudatában, hogy tisztában volt, az alábbiakban részletesebben bemutatásra kerülő saját énjével. Megkockáztatom, talán a rövid időn belüli nyilvánosságra kerülés lehetőségével is. Lapot kért a 19-re?
Ezzel el is jutottunk a másikhoz, a tárgyhoz. Jó, azt elfogadom, ez az elénk táruló „önéletrajzi képregény” biztos annak a kultúrának a része, ami én nem vagyok, el sem fogadom, de feltehetőleg Vicsek Ferenc, Fekete-Győr András (biztos ő is tag) és a máig ismeretlen „halmaz” magáénak vall. Egyértelmű elhatárolódást eddig ugyanis a Kultúra oldaláról nem hallottam, nem olvastam.
De nekem nem tetszik. Annyira nem, hogy meg sem nyitottam. Az a típusú ember vagyok, aki gyakran és keveset eszik. Ezért nem kockáztathattam az aktuálisan legutóbb bevitt tápanyag életszerű hasznosulásának folyamatát. Utalásokból, célzásokból tudom, hogy nagyon élethű, részletekbe menő. Semmit sem bíz a fantáziára.
Azt mondja ő erre, hogy nem emlékszik, elküldte-e egyáltalán, s ha igen, kinek? Gondolnánk ezután, számára mind, csak egy jelentéktelen (naponta csinál hasonlókat), asztalfióknak szánt memoár, ínségesebb időkre. Egy olyan hétköznapi esemény, cselekmény, mint a kormány vagy a magyarság rutinszerű gyalázása. „Hiba volt, ma már nem csinálnám” – teszi hozzá a kamera kedvéért, mert azt nem mondja meg, hogy miért? Talán azért, mert egyik-másik képnek rossz lett a beállítása és nem elég éles?
Érdekesebb a második „nememlékezet” tétel, „s ha igen, kinek?”, Mert abból meg az következik, a mindennaposságon túl, hogy akkor ő tényleg így „udvarol”. Ez a megengedő, érzékenyített meghatározás Fekete-Gy. A.-tól van, aki szerint viszont, minden rendben, nincs is semmi baj. Nem, jelen esetben ez nyomulás, zaklatás, mert ugye kéretlenül küldte az udvarlás fura szimbólumait.
Ezek után el tudom képzelni a következőt. A tök unalmas országgyűlési, bizottsági stb. ülések kellős közepén sms-ezés közben (célszerűen a telefonján tárolja) puszta véletlenségből megnyitja a képtárat. A mellette ülő képviselőtársa/társnője, az első szolid kép láttán, gyanútlanul megkérdezi: Zsolt, de jó, ez te vagy, megnézhetem a többit is? Hát persze, mondja ő kaján mosollyal és gondolja: félgyőzelem! Hiába, a stílus maga az ember.
Vigyázunk rád! – nyugtatják meg a bajtársak az „áldozatot”. Hát persze, sokat tud! Az Apró-klán tulajdonát képező hatszortízahuszonharmadikon terabyte mennyiségű zsaroló potenciált képező adathalmaz tároló helyiségeinek ő ugyan, csak az előszobájába jutott be, de ha kibeszélné, az is sok lenne. Jobb a védőőrizet. Czeglédy Csaba már tudja.
Meggyesi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
