Április 8-án kísérték utolsó útjára a budapest-remetekertvárosi Szentlélek-templomban a március 23-án, életének 98. évében elhunyt Arató László pálos konfrátert, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének örökös tagját, cserkésztisztet, aki a Magyar Cserkészszövetség újjáalakulása óta fáradhatatlanul vette ki részét a mozgalom ifjúságnevelő munkájából.
A temetésen a rokonság mellett jelen volt számos pap és cserkész barát.
Az alábbiakban Szár Gyula Gergely OPraem cserkésztiszt, a Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége elnöke temetésen elhangzott méltató beszédét olvashatják.
Amikor utoljára találkoztam Laci bá’val, szó volt a munkájáról. Furcsa volt, hogy egy 98 éves ember arról beszél, hogy mi a munkája. Persze nem ment már az irodájába a főváros szívébe, mint régen, viszont igyekezett rendezni hagyatékát, gondolva azokra a személyekre és szervezetekre, akik és amelyek fontosak voltak számára. De hogyan is alakult az a munka, hivatás, küldetés, ami meghatározta őt, és általa bennünket is? „Példámmal és munkámmal arra törekszem, hogy a társadalom, a család és az egyes emberek életében a cserkésztörvények szellemisége minél jobban megvalósuljon.” [Részlet a cserkésztiszti fogadalomból.]
annak ellenére, hogy élete nagy részét egy baleset miatt újra kellett tanulnia 94 éves korában. Közös történetünk jóval azelőtt kezdődött, hogy mi fiatalok megszülettünk volna.
A cserkészet alapjait Pécsen tapasztalta meg. Erről így írt a 43. sz. P.C.F. csapat emlékkönyvébe: „Amikor 1938-ban, 12 évesen beléptem az akkor 22 év óta működő 47. sz. P.C.F. cserkészcsapatba, már négy cserkészapród év állt mögöttem a 658. sz. Br. Eötvös József cserkészapród-csapatban. Ha akkor valaki azt találta volna mondani, hogy megélem a pécsi ciszterci gimnázium cserkészcsapatának 100 éves évfordulóját, bizonyára naiv ábrándozásnak véltem volna. De – Istennek hála – csapatunk és én is élünk még.”
Alig 3 éve cserkész, amikor a háborús körülmények az ország cserkészei számára a cserkészfogadalom, az Isten, haza, embertárs szolgálata véres valósággá vált. A háborús körülmények között már 1941-től csapatával közreműködött a város légoltalmi szolgálatában is. Mikor a cserkészet illegalitásba szorult, a katakombacserkészetben volt aktív, de bebörtönözték, majd minden lépését megfigyelték.
A rendszerváltás után a Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége újjáalapításának legjelentősebb, legszorgalmasabb alakja lett.
Minden magyar csapattal próbált személyesen kapcsolatban lenni és a Táborkereszt összekötők hálózatát működtette. Találkozóik a katolikus cserkész lelkiség erőművei, hivatások bölcsői, az értékteremtő-értékőrző cserkészvezetői munka ihletői voltak. A határon túli és vidéki csapatok útiköltségét előteremtette és kifizette. A Táborkereszt újságot nyomtatásban, postán minden csapathoz, fenntartóhoz és cserkészpaphoz ingyenesen eljuttatta. Személyes levelei postán szinte minden csapathoz elértek már az internet bevezetése előtti időkben. Sok cserkészkönyv megjelenése is az ő nevéhez fűződik. Az értékrendünket támogató könyveket 70 évesen még mindenhova személyesen cipelte, hogy minél több cserkészvezetőhöz, fiatalhoz eljussanak.
Nevéhez fűződik a hivatásfelkészítő képzések kidolgozása, útra indítása. A Táborkereszt folyóirat ’97-es tavaszi számában az őrsvezető, segédtiszti, tiszti képzés 5, 7, 6 napos hivatástisztázó lelki táborának kidolgozott anyagát meg is jelentette, a kiképzések működését nyomon is követte. Kispál György atya visszaemlékezésében Arató Lászlóról, a kiképzőről így szól: „Harminc éve a jásd-bakonynánai segédtiszti táborban figyeltem föl egy »civil úrra«, aki nagyon szakszerűen, világosan beszélt a mi vallásunkról, annak helyéről a cserkészetben: Mitől más a cserkész? volt a cím; a jellemnevelés volt a lényeg.
Arató László volt az előadó!”
A cserkészek hitéletbeli segítésében, jellemnevelésében fontos szerepet bízott a fenntartókra. A velük való kapcsolattartás céljából hozta létre a papi egyházi konventet. Erről ismét Kispál György atya tudósított: „Már a táborban meghívott azon őszi Táborkereszt Egyházi Konventre, melynek előadói Ternyák Csaba, Bíró László püspökök, Berán Ferenc, Beer Miklós, +Alberti Árpád, Brückner Ákos, +Ormayné Vera néni, +Szabó István piarista voltak. Ugye sokat mondó nevek! Köszönet a konventek szervezéséért!”
Sok mindent tanultunk tőle a jövő Egyházáról, közösségről, személyességről, vallási, lelki, erkölcsi életről. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a magyar cserkészet újjáalakulásának egyik legnagyobb alakjaként emlékezhetünk rá. Cserkészetünk elvi alapjainak őrzésében, megmaradásában elévülhetetlen érdemei vannak.
Cserkésztestvérünk volt 8-tól 98 éves koráig. Jó munkájára visszatekintve bízhatunk benne, hogy már a mennyei cserkésztáborból jár közben értük.
Istenünk Laci bá’-nak, aki egy téves világrend túlélőjeként, a nehézségek ellenére is Isten hívására értünk munkálkodott, adjon örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék neki!
Forrás és fotó: Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége; Csepel-Csillagtelep Plébánia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
