1929-ben született Budapesten, zsidó családban. Budapesten Külügyi Akadémiát végzett, majd a Kossuth Népe, a Szabad Nép, később az MTI munkatársa volt. A Magyar Kommunista Párt olyan propaganda anyagainak volt a szerzője, mint Tito, a magyar nép ellensége (1951), vagy Franciaország keresztúton (1955). 1953-ban internálták. Visszatérése után, az Esti Hírlapnál kapott munkát, majd 1957-ben Bécsbe távozott; és újságíróként folytatta pályafutását. Lendvai az elmúlt húsz év során szisztematikusan támadta a Magyarországon éppen regnáló jobboldali kormányokat. Éllovasa volt annak a mozgalomnak, amely már az Antall kormány idején propaganda hadjáratba kezdett a nyugat „felvilágosítása” céljából, miszerint Magyarországon ismét tombol az antiszemitizmus, zsidókat és cigányokat vernek-ölnek; fekete egyenruhás alakulatok masíroznak fel és alá. (Mindezt már jóval a Gárda megalakulása előtt.)
1960-tól 1982-ig dolgozik német, osztrák és svájci lapoknak, valamint rádióadóknak is. 1982-től 1987-ig az Osztrák Rádió és Televízió kelet- és délkelet-európai osztályának vezetője, 1987 és 1998 között az intendánsa volt. 1980 óta professzor, vendégprofesszorként tanított a Kaliforniai Egyetemen is.
A kommunisták üldözöttje, aki a nyugati értékrend leghitelesebb magyar hangja, bevehetetlen kritikai magaslatokról osztotta az észt (gyűlölködött), a magyarországi baloldali és liberális lapokban, folyamatosan szórta átkait az általa annyira gyűlölt magyarságra.
Gyalázkodásai és vádaskodásai ellenére, szinte kivétel nélkül minden kormány a vén cionista szabadkőműves kegyeit kereste. 2001-ben még Corvinus-díjjal is kitüntették, ezzel is elismerve és meghálálva a magyarság hathatós lejáratására és rossz színben való feltüntetésére tett erőfeszítéseit.
Lendvai ehhez képest önkéntes informátorként jelentett a hajdani Külügyminisztériumnak (s ezzel együtt a legfelsőbb pártvezetésnek) például egy tervezett ellenzéki rendezvényről.
E magatartás legkirívóbb példáját az 1985. november 25-én Budapesten véget érő Európai Kulturális Fórum s annak ellenrendezvénye kapcsán láthattuk. A szervek kiemelt figyelmet fordítottak minden lehetséges mozgolódás feltérképezésére. Így érthető a Külügyminisztériumba a fórum előtt közel két héttel, 1985. október 4-én befutó, “szigorúan titkos” minősítésű rejtjeltávirat “sürgős!” osztályzása. Ebben a bécsi magyar nagykövetség jelzi: Lendvai Páltól megkapta az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége szervezet által a “hivatalos” fórummal párhuzamosan tervezett szimpózium programját.
Paul Lendvait az állambiztonsági szervek – amint ezt “B” dossziéja is mutatja – kezdetben (1962) “Cole Michael” fedőnéven beszervezési jelöltként kezelték, majd társadalmi kapcsolatnak nyilvánították, aki nem számított hálózati személynek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs), hanem operatív kapcsolatnak. Olyan információkkal szolgáló társadalmi kapcsolatként, akit, egyúttal természetesen, ellenőriztek is.
Lendvai 2006. január 13-án a magyar sajtóban nevezte meg azon kollégáit, akik állambiztonsági hálózati személyként jelentettek róla. Közülük ketten az MTI bécsi tudósítói: Lóránt László Endre (“Urbán”) és Heltai András (“Herczeg”, “Herceg”); a rádiós Szepesi György (“Galambos”) és Földényi Ervin (“Lehel”; a televíziós Spánn Gábor (“Harmat”); filmgyári dramaturg, színpadi szerző, majd az MTV munkatársa, Bencsik Imre (“Budai”) és Szegvári (Spán) Katalin (“Horváth Éva” titkos megbízott, III/II-2-a). Egy évvel később, 2007. január 16-án egy kereskedelmi portál oldalán besúgójaként nevezte meg Vajda Pétert, a Népszabadság munkatársát (később a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője).
Paul Lendvai ahol tud, árt.
A mai napon, a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádió kommentárt közölt a magyarországi választásokról Paul Lendvai Ausztriában élő újságírótól .
A Magyarország – Megérdemelt kudarc című írásában Lendvai kiemelte, hogy Orbán Viktor tevékenysége a bukás lehetőségének kiküszöbölésére irányul, és Magyarország és Európa jövőjét is veszélyezteti, hogy harmadszor is miniszterelnök lesz.
Jan-Werner Müller eszmetörténésznek, az amerikai Princeton egyetem kutatójának jellemzését idézve hozzátette, hogy Orbánnak “sikerült létrehoznia a +hatalommal való legalizált visszaélés modelljét+ (…), és ebben az +illiberális rezsimben+ a hatalom birtokosai megerősítést nyernek a néptől, amivel látszólagos legitimációra tesznek szert”.
Megjegyezte, “lehet csodálkozni, hogy az európai kereszténydemokraták miért veszik félvállról egy nacionalista, populista, lényegében Európa-ellenes kurzus diadalmas győzelmét Magyarországon”.
magyartudat.com
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
