Somodiban közel ezeréves múltja van a gyógyfürdőzésnek. A helyben honos gyógynövények és a közelben csordogáló patak vizének keverékében az 1900-as évek első feléig rekreációs célokból lubickoltak az emberek, az ezredforduló után idősotthont, később rehabilitációs központot is nyitottak. A komplexum érdekessége, hogy a fűtés egy részét a patak egész évben langyosan csordogáló vizének köszönheti.
A település északi oldalától mindössze egy kőhajításra található a fürdő, a napjainkban inkább már csak az öregotthonként emlegetett komplexumhoz egy kimondottan rossz állapotban lévő aszfaltút vezet, viszont a helyszínre érkezve gyönyörű környezet, egész éven zöld mohába burkolózott sziklafalak és a közelben csörgedező Miglinc-patak lágyan csobogó hangja köszönti a látogatókat. Rédvay János, a komplexum társtulajdonosa vezetett körbe bennünket abban – a feljegyzések szerint közel 900 éves történelemmel büszkélkedő – komplexumban, melyhez a templomos rend, gróf Csáky Manó neve, illetve megannyi találkozó és számtalan nívós rendezvény kötődik. Míg a fürdő történelméről szinte egyetlen kötetet vagy írásos forrást sem találtunk, Ondrejšík Tamás, a kassai Bocatius Könyvtár szakemberének köszönhetően megtudtuk, hogy a somodi fürdő első írásos említése egészen 1198-ra nyúlik vissza, amikor Imre király Alica királynénak ajándékozta a gyógyvizéről híres helységet, illetve az is kiderült, hogy a fürdő egészen 1777-ig a jezsuiták tulajdonát képezte.
„Az eredetileg a grófi fürdőként ismert berendezésben egy hétszáz literes fekvőkád, egy ülőkád és egy afféle pihenő volt. Az eredeti épület mögött még most is megtalálható az a kút, melyet több forrás táplált. A forrásvizet az épület fenti részében kialakított hatalmas katlanba húzták fel, melyben a fürdő közelében termő gyógynövényekből úgynevezett grog teát főztek. A fürdő a kezdetekben tudomásom szerint a templomos lovagrendhez tartozott. Elsősorban a gyerekek és az asszonyok egészségét és kényelmét szolgálta, miközben a férfiak a közeli erdőkben vadásztak. A gazdag történelmű fürdő egyébként olyan hírnévvel bírt, hogy gróf Csáky Manó 1914-ben 13 lovaskocsiból álló konvojjal jött ide fürdőzni. A helyiség hírneve egészen az 1990-es évek közepéig jelen volt a köztudatban, a nyolcvanas évektől kezdve hosszú éveken át itt rendezték meg például az óriási sikereket elért Somodi Művelődési Tábort a Csemadok szervezésébenˮ – mesélte az Új Szónak Rédvay János.
A tulajdonos elmondása szerint a fürdő 1952-ig működött, harminc évvel korábban, 1930 derekán pedig a közelben működő szénbánya és a hozzá tartozó keskeny nyomtávú kisvasút is megszűnt. A komplexum revitalizációjának ötlete Rédvay fejéből akkor pattant ki, amikor egy-egy keményebb téli napon a patak partján sétálva azzal szembesült, hogy szinte minden befagyott, a közel nyolc kilométer hosszú, Jászóval szinte közvetlen összeköttetésben lévő Pitykó-barlangból eredő víz viszont kimondottan langyos, az erdőt sűrű pára lepi el és a patak vizében, illetve a környező sziklafalakon nem hótakaró, hanem friss, zöld moha díszeleg. „Az 1970-es évek második felében kezdtem el komolyabban foglalkozni Somodi történelmével. Sohasem értettem, miért írják azt a könyvekben és egyéb iratokban, hogy a somodi asszonyok még a kőkemény fagyokban is mezítláb mostak a patakban. Még mielőtt bármihez is hozzáfogtunk volna, kivizsgáltattuk a forrásvizet. Kiderült, hogy egész évben állandó hőmérsékletű, átlagosan 10-12 Celsius-fokos. A hetvenes években a ma már csak U. S. Steelként ismert Kelet-szlovákiai Vasmű (VSŽ) akarta megvásárolni a fürdőt, de mivel az akkori tulajdonos, a RaJ (Reštaurácie a Jedálne) 7 millió szlovák koronát kért érte, nem vették meg. Később egy helyi vállalkozó kaparintotta meg, aki különféle rendezvények szervezését tervezte benne, de a vállalkozása idővel bebukott, és a komplexum a végrehajtók kezébe került. Én évekkel később, 2004-ben bukkantam rá, amikor a végrehajtótól megtudtam, hogy az ingatlan ára hatalmasat zuhant, 11 millió helyett kevesebb mint a feléért kínálják. Egy régi ismerősömmel közösen megvettük, majd egy gyors felújítás után 2004 szeptemberében megnyitottuk az idősotthontˮ – közölte Rédvay János.
Mivel az idősotthonná átalakított fürdőt egy 2009-ben indított projektnek köszönhetően 2015-ben egy rehabilitációs és wellnessközponttal is kibővítették, a természet adta lehetőségeknek, vagyis a patak egész éven langyos vizének köszönhetően a fűtést a vízből nyert hőenergia felhasználásával oldották meg. „Míg a régi épület hő- és melegvíz-ellátását két nagy teljesítményű faelgázosító kazánnal oldjuk meg, az új központot a komplexum mögött kialakított tároló, a természetes meleg víz és egy speciális hőpumpa kombinációjával fűtjük. Egy igazán csodálatos és gazdaságos rendszerről van szó, melynek működtetését mindössze 25 százalékban kell támogatni a hálózatból nyert villanyárammalˮ – magyarázta Rédvay. Mivel a hat épületből és egy zárt tekepályából álló komplexum éves energiafogyasztása a tulajdonos szerint éves szinten a 60 000 kw-ot is eléri, a patakból nyert energiaforrásnak köszönhetően a havi számlák elviselhetőbbek.
„Míg az idősotthon megnyitásakor 30 rezidenssel és csak néhány alkalmazottal indultunk, a szociális gondozásra vonatkozó törvények folyamatos változása miatt mára legalább fele annyi munkatársra van szükség, mint amennyi rezidensünk van. Az otthon legidősebb lakója 101, a legfiatalabb pedig 64 éves, a nálunk tartózkodók átlag életkora 75 év között mozog. A szabályok állandóan változnak, ezért most a mintegy 80 bennlakó ellátásához legalább fele annyi alkalmazottra van szükség. Mivel nonprofit szervezetként minden egyes cent számít, a folyamatosan növekvő rezsiköltségek, az ellátásról való gondoskodás és az egyéb kiadások mellett nagyon sokat segít nekünk a minket körbeölelő természet. Végezetül azt is megemlíteném, hogy az egy éve tartó világjárvány miatt nemcsak a háttérbe szorult szolgálgatásokból eredő forgalomkiesés, hanem a nálunk tartózkodó nyugdíjasok lelki állapota is aggasztó. Az öregedés egyébként is sok esetben különféle komplikációkkal jár, és ha ehhez még a látogatási tilalmat is hozzáadjuk, akkor azon is el kell gondolkodni, hogyan élik meg ezt a leggyengébbekˮ – zárta Rédvay János.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
