Több mint 16 órán át tartott az EU környezetvédelmi minisztereinek tárgyalása, amelynek eredményeként óvatos kompromisszum keretében felemás eredmény született a belsőégésű motorok gyártását illetően. Elvileg a mostani megállapodás értelmében 2035-től csak zérókibocsátású személygépkocsikat és furgonokat szabad gyártani. Illetve, ez azért nem száz százalékosan igaz.
Ha nem változik a helyzet, akkor az EU 2035-től fokozatosan kivezeti a belső égésű motorokat a piacról. A miniszterek kieszközölték Brüsszelnél, hogy 2026-ra értékelje ki, a piaci alternatívák közé odasorolhatók-e a hibrid járművek is.
Az Európai Tanács (ezúttal minősített többségi szavazás keretében) megállapodotott, hogy 2035-ig 100 százalékos Co2 kibocsátás-csökkentést vezet be, ez azonban nem jelenti a belsőégésű motorok automatikus végét.
A németek javaslatára bekerült a megoldásba egy a fenti retorikával teljesen szembenő kitétel, ami kimondja, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra működő autókat 2035 után is lehet majd gyártani. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Jelenleg az EU 105 gramm kilométerenkénti károsanyagkibocsátást engedélyez az EU- területén gyártott autók esetében. Minden e fölötti mennyiség után grammonként 95 eurós bírságot kell fizetnie a gyártónak. Ezt a 105 g/km-es határt 2035-ben 0-ra csökkentik.
Vagyis, lehet majd gyártani belsőégésű motorral autókat, csak épp minden egyes grammnyi károsanyagkibocsátásért brutális összeget kell fizetni. A jelenlegi tarifa mellett egy 128 g/km-es emisszió bő 12 ezer euróval drágítja meg az új gépkocsit.
Magyarra lefordítva, akinek van elég pénze és megengedheti magának, az vehet ilyen autót, akinek nincs, az az elektromos vagy alternatív meghajtású autókra lesz rászorulva, amelyek árának jövőbeli alakulására jelenleg semmit nem tudunk.
Az ágazati szereplők, köztük a Volkswagen is aggódik a terv kivitelezhetősége mellett. Iszonyatos mennyiségű energiára és tápegységre lenne szükség a piaci kínálat maradéktalan átállítására.
Persze, ez csak az érem egyik oldala. Az elektormos járművek gyártásukból adódóan sem annyira karbonsemlegesek, mint azt manapság rekémozzák, van azonban egy nagy piaci előnyük: jóval kevesebb mozgó és kopóalkatrész van bennük, ezért gyártásuk hatékonyan automatizálható, nem kell hozzá annyi emberi munkaerő.
Egyesek szerint a dolog visszaüthet, mert az EU nyersanyagok tekintetében kiszolgáltatja majd magát Kínának (az akkumulátor-alapanyagok zöme Kínában áll megfelelő mennyiségben rendelkezésre), a szakképzett mérnököket a versenyképesebb kínai elektromosautó-piac pedig el fogja szívni.
De nincs minden tisztázva az EU belső piaca tekintetében sem. Az átállás komoly költségeket követel majd meg a fogyasztóktól is. Ezért a mostani megállapodás egy másik részében az EU elkötelezte magát egy 59 milliárd eurós Szociális Éeghajlatvédelmi Alap létrehozása mellett. Elvileg ez fogja tompítani az uniós klímapolitika hátrányait – tompítani, nem kompenzálni.
A pénzt elvileg ingatlanok energiatakarékossági célú átalakítására vagy elektromosautók vásárlására is lehetne fordítani, a döntés a tagállamok kezében lesz, hogy milyen megoldást választanak.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
