Karol Józef Wojtyła az első szláv származású pápaként foglalhatta el Szent Péter trónját, amelyen az azt megelőző 455 évben csak Itália szülöttei ültek. A népek és vallások megbékélését hirdető egyházfőt 1978. október 16-án választották pápává és október 22-én mondta el székfoglaló szentmiséjét a Vatikánban.
Szent II. János Pál pápa 1920. május 18-án látta meg a napvilágot a lengyelországi Wadowice városában, Karol Józef Wojtyła néven. Mélyen vallásos katolikus családban nevelkedett. Korán, mindössze kilencéves korában elvesztette tanítónő édesanyját, 21 évesen, 1941-ben pedig nyugalmazott katonatiszt édesapját, Karol Wojtyłát is.
Egyetemi tanulmányait Lengyelország német megszállását követően nem tudta folytatni, ugyanis a nácik bezáratták a krakkói Jagelló Egyetemet. Az iskolapadból történő kényszerű távozása után kőfejtőben és gyárban is dolgozott, hogy elkerülje a kényszermunkát. Az ifjú Karol Józef azonban mindenáron tanulni akart, így 1942-ben az illegalitásban működő krakkói papnevelő intézet diákja lett.
1946 novemberében szentelték pappá, majd Rómában teológiai doktorátust szerzett. Az örök város után a krakkói Szent Flórián templom káplánjaként folytatta hivatását, ahol igyekezett minél közvetlenebb kapcsolatot kialakítani a hívőkkel. Az ifjú pap gyakorta szervezett közös túrákat és kirándulásokat a gyülekezet tagjainak.1958-ban címzetes püspök, 1967-ben bíboros lett. 1978-ban tagja volt a VI. Pál pápa halála után a pápa megválasztására összeült konklávénak, amely I. János Pált tette a katolikus egyház fejévé.
A frissen megválasztott egyházfő azonban hamarosan elhunyt, és csupán 33 napig ülhetett Szent Péter trónusán. Ekkor az újabb konklávé a világ meglepetésére egy szláv származású, szocialista országból érkező bíborost, Karol Józef Wojtyłát választotta meg 1978. október 16-án. Ezt az esztendőt gyakran a három pápa évének is nevezik, amely egyben korszakváltást is jelez: az elődje előtt tisztelgő II. János Pál pápa hivatalba lépésével egy teljesen új korszak kezdődött a katolikus egyház történetében.
Az egyházfő misézés közben
Az új pápa egyszerre volt konzervatív és újító. Az élethez való jogot kiemelten fontosnak tartotta, így felemelte szavát az abortusz, a fogamzásgátlás és az eutanázia ellen. Ellenezte az azonos neműek házasságát és a kicsapongó, önző életmódot, amelyet a „halál kultúrájának” is nevezett. Egy szilárd, keresztény erkölcsökön alapuló demokratikus társadalmi berendezkedést és a szociális piacgazdaságot képesnek tartotta arra, hogy alternatívát nyújtson az embereknek a szocializmusra, és az egyre lazább erkölcsi szabályok szerint működő kapitalizmusra.
A II. János Pál pápa vezette Vatikán külpolitikailag is aktivizálódott. A pápa gyakran szólalt fel a diktatórikus rendszerek, így a dél-amerikai diktátorok, a chilei Pinochet vagy a paraguayi Alfredo Stroessner ellen is, utóbbi a pápa felszólalását követő néhány hónap múlva megbukott. II. János Pál pápa nagy hatással volt a lengyel Szolidaritás mozgalomra is, amely az 1980-as években egyfajta tömegmozgalmi szervezetként, a fennálló szocialista rendszer ellenében tevékenyen harcolt egy demokratikusabb Lengyelország megteremtéséért.
II. János Pál rengeteget utazott. 104 alkalommal indult útnak, és hivatalos látogatásai során 129 országban tette tiszteletét. Mindmáig a legtöbbet utazó pápaként tartják számon, hiszen egymagában többet volt úton, mint elődei együttvéve. Magyarországon két alkalommal is járt.
A kamerák előtt mindig derűs és mosolygós egyházfő látogatásaival hozzájárult a katolikus egyház aktívabb társadalmi jelenlétéhez. 2000-ben Jeruzsálembe utazott, ahol a Siratófalnál a zsidó-keresztény megbékélés jegyében bocsánatot kért a zsidók ellen elkövetett keresztény atrocitásokért. A pápa ellátogatott Auschwitz-Birkenauba is, és imádkozott a koncentrációs táborban elhunytak lelki üdvéért.
II. János Pál bocsánatot kért számos, a katolikus egyház által a történelem folyamán elkövetett bűnökért, így Galileo Galilei meghurcolásáért, az inkvizíció embertelen módszereiért, a keresztes háborúk borzalmaiért, a nőkkel és a protestánsokkal szemben elkövetett igazságtalanságokért is.
Az „utazó” pápa ellen többször kíséreltek meg merényletet. 1981. május 13-án a Szürke Farkasok nevű szélsőséges török terrorszervezet egyik tagja, Mehmet Ali Ağca több golyóval súlyos sérüléseket okozott II. János Pálnak. A merénylő, akinek a pápa egy börtönlátogatás során megbocsátott, később áttért a katolikus hitre. Ağca indítékait a mai napig nem tisztázták, többen a KGB-t okolják a merénylet megszervezéséért, mivel annak vezetője, Jurij Andropov a kapitalista nyugat ágensét látta a katolikus egyházfőben.
A merénylet elkövetője, Mehmet Ali Ağca is elnyerte II. János Pál pápa bocsánatát
Egy évre rá, 1982. május 12-én egy spanyol szerzetes, bizonyos Juan Maria Fernandez y Krohn egy bajonettel próbálta az életét kioltani. Ő „jobbról támadta” a pápát, és azzal indokolta tettét, hogy II. János Pál a kommunistáknak dolgozik.
Az isteni gondviselés azonban minden alkalommal megvédte II. János Pált, aki 2005. április 2-ig, halálának napjáig vezette a katolikus egyházat. A hívők már a temetésén szentté avatását követelték, amelyre végül 2014. április 27-én Rómában került sor.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
