Kocsis Fülöp metropolita vezette az ünnepi szertartást december 9-én, amelynek során áldozópappá szentelte Papp András diakónust a jelenleg felújítás alatt álló debreceni főszékesegyházban. A nagypapája, édesapja és feleségének felmenői is papcsaládból származnak. Ő most már „pap a négyzeten”, ahogyan a családjukban emlegetik humorosan.
Orosz Atanáz püspök szerint a gyertyatartóra helyezett mécses képe emlékeztet: a pap küldetése nem magától értetődő, hanem szent felelősség. Prédikációjában jogosan tette fel a kérdést: hogyan hirdethetnénk fényt úgy, hogy mi magunk még nem tisztultunk meg teljesen?
„A mai evangélium súlya előtt magam is megérzem azt a »remegést«, amelyről Órigenész és Nazianzi Szent Gergely beszél. Sőt: Jézus ma is felteszi a kérdést: Ki az én anyám és kik az én testvéreim? – és tanítványaira mutat: azok, akik hallgatják és megtartják Isten igéjét. Az igazi rokonság nem vérségi kötelék, hanem az Atya akaratának követése. András testvérünk választott jelmondata – »Szólj, Uram, hallja a te szolgád!« – a papság lényegét ragadja meg: meghallani és megvalósítani Isten akaratát.” Ez egyszerűnek tűnik Orosz Atanáz püspök szerint, mégis óriási feladat, különösen világunk zajos, saját akaratát előtérbe toló közegében.
Mint fogalmazott: a pap akkor jár igaz úton, ha nem a maga útját keresi, hanem engedi, hogy Isten akarata diadalmaskodjék benne. Hiszen az Úr akarata világos: üdvösséget adni, megtérésre hívni, szentté tenni. „Imádkozunk azért, hogy András testvérünk mindig meghallja Isten szavát, és hűségesen meg is tartsa azt. Így válik Jézus igazi testvérévé – és így vezet bennünket is az üdvösség felé.”
Orosz Atanáz püspök prédikációját teljes egészében meghallgathatják ITT.
Diakónussá szenteléséről ITT olvashatnak.
A szentelés végén Papp Andrást segédlelkésszé nevezték ki a debreceni görögkatolikus parókiára, eddigi feladatai megtartásával. A liturgia végén főpásztora köszönetet mondott mindazért a szeretetért és odaadásért, amellyel eddig is szolgált. Elismerte azt az erőt, lelkesedést és tiszta szándékot, amely már most papként is látható benne. Az újonnan szentelt köszönetében felidézte pap nagyapja példáját, szülei csendes, de kitartó szeretetét, testvérei türelmét, tanárai és nevelői útmutatását. Hálásan szólt arról a sok imáról és bátorításról, amelyből hivatása épült. Különösen meghatottan köszönte meg feleségének és kisfiának, hogy szeretetükkel kísérik őt ezen az úton – ők lettek számára a mindennapi hűség és erő forrásai.
Végül alázattal kérte a híveket: imádkozzanak érte, hogy valóban jó pap lehessen, aki hűséggel valósítja meg Isten akaratát. A szertartás az újonnan szentelt atya első, miroválással adott áldásával zárult.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
