Ezzel próbálták megelőzni a társadalmi lázadásokat. Mai átvitt értelemben is olyan populista politikai vagy hatalmi eszközökre utal, amelyek a társadalom alapvető szükségleteinek és a felszínes szórakoztatásának biztosításával próbálják elnyomni a kritikus gondolkodást.
Nos, eddig tartott a szárazabb, de igencsak érthető taglalása a témának. Téma, mely ma is aktuális, s ha csak a magyarországi „rendszerváltás” vagy akár a román „forradalom” óta eltelt 36–37 évünkbe belegondolunk, be kell látnunk, hogy nem volt hiány ennek a gyakorlatba ültetését illetőleg. Sőt, előtte sem. Hofitól a táncdalfesztiválokig itt, Adrian Păunescu grandiózus nemzeti-kommunista rendezvényeiig Romániában volt erre bőven példa. Hofinak – szenzációs tehetsége mellett – a szelep volt a feladata. Szidhatta, bírálhatta a rendszert, még Kádár is elment néhány előadására. Így engedtette ki a hatalom a társadalmi gőzt, hogy nehogy ’56 legyen megint. A táncdalfesztiválokon meg „demokratikusan” lehetett szavazgatni a népnek. Meg lehetett fusizni, „géemkázni”, Gorenjét hurcolászni Ausztriából. Păunescu rendezvényein meg utálni a magyart, az ősellenséget, dagadó keblekkel nemzeti dalokat énekelni és dicsérni a nagyszerű hazát.
Honi vizeken az elmúlt 16 évben lehetett polgári körökbe tömörülni és békemenetelni. És tettük is, mert hittünk benne, és életünk legszebb éveit áldoztuk erre. Míg elő nem bukkant a csúnya háttér, és be nem következett a bukás. A szomszédban a forradalmat lopták el. Nekünk itt pedig a hitünket. No nem a Jóistenben valót, hanem a vezércsapatba vetettet.
Most fordult a kerék, mert fordulnia kellett. Olyan magas labdát kapott a mai hatalom a leköszönőtől, hogy azt le kellett ütni. Meg is tette. Mert ez volt a dolga.
Ilyen a történelem. Folyik a tisztogatás. Ezzel kapcsolatban azonban egyetlen félelemem van: ne ismét a kicsiken verjék el a port! Hullanak a fejek az apparátusokban, de hol vannak a vezénylők, akik miatt a beosztottaknak most családfenntartási gondjaik támadtak hirtelen? Akik miatt ide jutottunk? A hal, ha büdös, nem a farkát dobják el, ugye?
Cirkuszt meg kapunk, ha kell. Elég csak a parlamentet nézni, s közben meg reménykedni, hogy kenyér is lesz. Valódi. Testünknek és szellemünknek való is. És persze mindez igaz itt és a szomszédunkban is.
Fotó: Facebook / Orbán Viktor
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
