Dominique Strauss-Kahn nevét tíz éve tanulhattuk meg, annyiszor kellett leírni, hogy már csak DSK-nak rövidítették. Akkoriban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője volt Washingtonban. 2011-es botránya arról szólt, hogy nemi erőszakkal vádolta meg egy szobalány.
A vádat végül ejtették, mert az erőszakot nem lehetett bizonyítani, bár az igazolódott, hogy történt valamilyen szexuális kapcsolat. Nem sokkal ezután harmadik felesége elvált tőle.
Ezúttal a Pandora Papers néven ismert szivárogtatásban bukkant fel újra DSK. Ezek a dokumentumok az offshore cégvilág ügynökeitől kerültek a nemzetközi oknyomozó csapathoz, amely közel 12 millió dokumentumot – háromezer gigabájt! – vizsgált át. Andrej Babištól Tony Blairig, a jordán királytól orosz oligarchák népes csapatáig szerepelnek benne ismert és ismeretlen offshore-ozók.
Miközben önmagában nem jogellenes adóparadicsomokban bejegyezni cégeket – mint a Brit Virgin-szigeteken és hasonló egzotikus helyeken –, gyakran ez mégis az adóelkerülést szolgálja, illetve sok esetben a korrupció melegágya. Ezért is érdekes, hogy kik és milyen motivációval használják fel ezeket az egyébként drága nemzetközi pénzügyi és jogi megoldásokat a vagyonuk kezelésére.
DSK egykor még a francia elnöki posztért is futott volna, a szexbotrányain bukott el végleg politikai karrierje, mert az amerikai eseten túl is számos orgiáról derültek ki részletek. Ezután viszont nem az történt, ami Napóleonnal és más száműzöttekkel. DSK nagyon lelkesen belevetette magát az IMF-ben szerzett tapasztalatai kiárusításába – amit a szakma úgy fogalmazna meg, hogy tanácsadó céget nyitott.
A Parnasse International cég nem máshová, mint Marokkóba költözött, ahol működése első öt évére lényegében adómentességet kapott. Az IMF volt elnökének cége tehát a közszolgálati tapasztalatát adómentesen árulta, majd amikor lejárt az öt év, a tevékenységét áttette az Egyesült Arab Emírségek egy kisebb, teljes pénzügyi titoktartást ígérő városába. Egészen pontosan minden titkos: még a cégjegyzékbe se lehet betekinteni. Ez a világ egyik legdurvább adóparadicsoma.
DSK balszerencséjére nemcsak az derült ki, hogy hol vannak a cégei, hanem kétéves forgalma és ügyfeleinek adatai is kiszivárogtak. Gondolhatnánk, hogy nagy nyugati bankoknak árulta a tudását. Hát nem. Az élen a Rosznyeft áll, 1,75 millió eurós kifizetéssel – a vállalat vezetője a Putyinhoz közeli Igor Szecsin. De megtaláljuk a svájci Scipa pénzügyi céget, 1 millió euróval, amely ellen közben korrupciós vizsgálat indult; vagy éppen a kínai HNA csoportot. 55 milliárd dolláros befektetői csoport, fénykorában a Hilton szállodalánc 25 százaléka is nála volt… azóta csődbe ment. Sokáig folytathatnánk a sort, afrikai fejlődő országokbeli kliensekkel és másokkal. Hogy mennyire voltak hasznosak a tanácsok, az más kérdés, de hogy sokat fizettek értük, az látszik.
Félreértés ne essék, jogilag itt nincs szó korrupcióról, legalábbis egyelőre nem tűnik úgy. Itt „csupán” arról van szó, hogy az IMF volt elnöke gond nélkül árulja belső tudását, telefonkönyvét és információit, az IMF-fel szembeni mozgástérről adósoknak ad tippet, pénzért.
Ez a praxis nem csak az IMF vezetőit érintheti, és nem csak ennyire kirívó esetben, mint DSK-é. Az Európai Bizottság korábbi biztosaitól volt képviselőkig, szenátorokig széles a paletta. Csak néhány ország határoz meg jelképes „cooling-off”, vagyis „lehűtési” periódust, amíg egykori fontos beosztású közszolga nem vállalhat magánpiacon hasonló körben állást. Lehet, hogy már a kinevezéskor sokkal szigorúbb feltételeket kellene szabni. Hogy a közszolgálat, a politikai hatalommal járó állás egy olyan életszakaszt jelentsen, ami után nem a vadkapitalizmus következik.
Európa és azon belül térségünk e téren kifejezetten az alulszabályozott régiók közé tartozik, lesz még dolgunk. Kivéve azokat a ritka eseteket, amikor börtönbe kerülnek a megbukott politikai vezetők. Kövessük Babiš, Sarkozy és Kurz esetét, mindegyik izgalmas és tanulságos lesz.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
