Magyarország komoly versenyelőnye a 2010 óta jellemző, tartós politikai stabilitás. Abban biztosan nem leszek partner, hogy bárki légből kapott találgatásokkal bomlassza a magyar kormány egységességét. Különösen a vírusválság okozta világméretű bizonytalanságok közepette…
„Abban biztosan nem leszek partner, hogy bárki légből kapott találgatásokkal bomlassza a magyar kormány egységességét” – hangsúlyozza az innovációs és technológiai miniszter. Palkovics Lászlóval beszéltünk a tárca eddig elért eredményeiről, a legnagyobb port kavart MTA-ügyről és a ciklus hátralévő idejében maradt teendőkről. A Mandiner nagyinterjúja.
Mi a közös önben, Lázár Jánosban és Navracsics Tiborban?
Jól ismerem a tevékenységüket és munkamoráljukat, Lázár Jánossal az előző ciklusban volt, Navracsics Tiborral pedig – mivel ő is és én is egy-egy hazai gazdaságfejlesztési zóna komplex fejlesztéséért felelünk kormánybiztosként – most van szerencsém együtt dolgozni. Mindkét korábbi miniszter azok közé tartozik, akik nemcsak beszélnek, hanem el is végzik a rájuk bízott feladatokat, azt hiszem, leginkább ebben hasonlítunk.
A 444.hu cikkében mindannyian sztárminiszterekként szerepelnek, akiket Orbán Viktor először felépít, majd szétszed.
Én nem „sztár-”, hanem „lízingelt” miniszter vagyok. Orbán Viktor még 2014-ben a világ egyik legjobban működő járműipari cégétől, a Knorr-Bremsétől kért el meghatározott feladatok elvégzésére. A megbízatásom addig szól, amíg ezeket teljesítem. Amikor miniszterelnök úr 2018-ban felkért, hogy hozzam létre és vezessem az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, meghatároztuk a következő négy évre vonatkozó ütemtervet. A tárca minden szakterületére részletesen lebontott feladatlistát készítettünk, azóta ezeket hajtjuk végre szívós következetességgel. Többletfeladatokat is kaptunk, illetve határoztunk meg, hiszen senki nem látta előre, hogy a nyakunkba zuhan egy világjárvány és az annak nyomában járó gazdasági válság. A koronavírus hatásainak enyhítésére tavaly márciusban meghirdetett gazdaságvédelmi akcióterv gazdájaként az ITM-et nevezte meg a miniszterelnök. De említhetném a klíma- és természetvédelmi akcióterv kidolgozását, vagy az egyetemi modellváltás feltételeinek megteremtését is. Korábban nem volt világos az sem, hogy a hazai védelmi ipar újjáépítésére a most tapasztalható mértékben és tempóban lesz módunk.
Tisztázzuk: valóban benyújtotta a lemondását december végén?
A lemondási szándékomat híresztelő cikk nem több a szokásos hazug baloldali hangulatkeltésnél. Többszöri átolvasás után is mindössze két igaz állítást találtam benne: valóban fegyelmezett harcos vagyok, és a korábbi államtitkár, Kaderják Péter tényleg a hazai energiapolitika első számú szakértője. Nem tudom, ki és milyen motivációból írta vagy szövegeztette meg, azt viszont igen, hogy Magyarország komoly versenyelőnye a 2010 óta jellemző, tartós politikai stabilitás. Abban biztosan nem leszek partner, hogy bárki légből kapott találgatásokkal bomlassza a magyar kormány egységességét. Különösen a vírusválság okozta világméretű bizonytalanságok közepette veszedelmes azt fontolgatva rabolnunk egymás, akár értelmes munkára is fordítható idejét, hogy melyik miniszter mennyire erős, melyik klubba tartozik, vagy éppen van-e kedve dolgozni.
Mégis, egyeztetett a közelmúltban a miniszterelnökkel a jövőbeli feladatairól?
Jártam a miniszterelnöknél, de ebben semmi szokatlan nincs, gyakran találkozunk. Orbán Viktor a kormányüléseken túl is rendszeresen egyeztet a tárcavezetőkkel, hiszen egyes ügyeket érdemes külön, alaposabban átbeszélni. A legutóbbi megbeszélés az eddigiekhez hasonlóan pozitív és előremutató volt, semmiféle lemondásról nem esett szó közöttünk.
Akár 2022-től is folytatná a miniszterséget?
Az ITM működése hasonló az ipari vállalatokéhoz, lényegében az innovációhoz és technológiához kapcsolódó feladatok miatt, konkrét ügyek végigvitelére hoztuk létre. Hogy 2022-ben mi történik, azt majd meglátjuk, ha odaértünk. Addig is miniszterként a feladataim végrehajtásán dolgozom, ebben töretlenül haladunk előre.
Rátérve tehát az ITM elmúlt két évére, hol tartanak a vállalásokkal?
A területek jelentős részén a tervezett ütemben közelítünk a kitűzött célok eléréséhez. Kidolgoztuk az iparági fejlesztési stratégiákat, és belekezdtünk a megvalósításukba, az eredmények már látszanak. Például az egészségipar területén 100 milliárd forint összegben írtunk ki pályázatot. A vírushelyzet fokozottan megköveteli, hogy ebben a szektorban még nagyobb legyen a magyar hozzáadott érték, minél inkább képessé váljunk az önellátásra. Az építésgazdaság területén az építőipari mikro-, kis-, és közepes vállalkozások számára több mint 10 milliárd forintos keretösszeggel írtunk ki termelékenységnövelő pályázatot. Az engedélyezési folyamatok egyszerűsítése kiemelt feladat, és van még teendő az egész rendszer átláthatóságának megteremtésében is. Magyarország GDP-jének hat százalékát adó kreatív ipar területén ugyancsak folyamatosan írjuk ki a pályázatokat. A védelmi ipar fejlesztésében az ITM-é a feladat oroszlánrésze, a járműipar hasonló lehetőséget jelent Magyarország számára. Vannak olyan ügyek, amelyeknél valamelyest lassabban haladtunk, de összességében jól állunk.
Például?
Az élelmiszeripari stratégia forgatókönyvében nem léptünk előre annyit, amennyit szerettünk volna. A következő időszakban ezért az egyik fontos feladatunk az agrárium fejlesztése lesz; szeretnénk a fiatalokat a szektorba terelni, amiben központi szerepet tölt majd be az egységes agráregyetem.
Mintha más területen is lennének problémák: a minap az energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkárság, valamint az építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkárság összeolvadt, a jövőben a kettőt együtt vezeti Steiner Attila, az Igazságügyi Minisztérium eddigi európai uniós ügyekért felelős államtitkára. Miért volt szükség erre a lépésre?
A legkomolyabb eredményeket pont ezen a két területen értük el az elmúlt egy évben. Létrejött a klíma- és természetvédelmi akcióterv, többféle környezetkímélő jármű beszerzését támogatjuk finanszírozási programokkal. Elindult a Zöld Busz program, amelynek célja, hogy a leginkább szennyező buszokat mielőbb kivonjuk a forgalomból, ezzel a városi életminőséget javítsuk. A program keretéből első körben 4,2 milliárd forintot hívhatnak le a pályázó önkormányzatok a nagyvárosi járműparkok korszerűsítéséhez. Támogatjuk az elektromos rásegítésű kerékpárok vásárlását, az 1 milliárd forintos keretösszeggel meghirdetett pályázat első két körében akár több mint 2000 jármű találhat gazdára. Minden újszülött után tíz fát ültetünk. Voltak szakmai vitát kiváltó ügyek, ilyen például az energiahatékonysági program, vagy a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása. Utóbbinál az európai uniós elvárásoknak megfelelően a cél, hogy a hulladékot ne a megtelt lerakókba rakjuk, vagy elégessük, hanem anyagában hasznosítsuk – ehhez komoly rendszerátalakítást kell elvégezni. Emellett fontos célkitűzésünk az illegális hulladéklerakás összehangolt visszaszorítása. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy megóvjuk a természeti kincseinket és megtisztuljon az ország, hiszen mindannyian tiszta vizet, levegőt és környezetet szeretnénk.
A felsorolt eredmények ellenére a két államtitkárnak mégis távoznia kellett.
A kormány által kitűzött célt elértük, de természetesen ez nem egy konfliktusmentes folyamat, nagyon sok már meglévő érdeket is sért. A politika ilyen, az ember a harc során szerez és okoz is sebeket, ez azonban nem azt jelenti, hogy a harcos ne lenne kiváló a maga területén. A továbbiakban Boros Anitára és Kaderják Péterre is számítok miniszteri tanácsadóként, emellett tudományos-szakmai hátterbázisok létrehozására kértem fel őket két egyetemen.
Az EU-s pénzek felügyelete kezdetben az ITM-nél volt, ám idén januártól már a Miniszterelnökség felel az uniós források felhasználásáért. Mi állt a döntés hátterében?
Ezt tavaly augusztusban magam javasoltam Gulyás Gergely miniszter úrnak. Az uniós pénzek felügyelete korábban is a Miniszterelnökséghez tartozott, az új pénzügyi ciklusban a tervezést, fejlesztéspolitikai stratégiát érdemes az ágazati minisztériumok helyett a stratégiai tervezési feladatkörrel rendelkező tárcának összehangolnia összkormányzati szinten. Ő ezzel egyetértett és elfogadta. Ahogy ezt akkor Gulyás miniszter úr is kommunikálta: semmilyen hatásköri vitáról, vagy felelősség „erőszakos” átvételről nem volt szó. A viszonyunk kiváló volt és maradt is.
A tárca egyik legnagyobb visszhangot kiváltó ügye a Magyar Tudományos Akadémia átszervezése volt, leválasztották róla a kutatóintézeteket. A lépést azzal indokolták, hogy a korábbi rendszer nem volt elég eredményes. Miért lesz eredményesebb a kutatóintézetek működése a mostani struktúrában?
Az MTA átszervezésével azt szerettük volna elérni, hogy a kutatóintézeteknek legyenek meg a maguk által választott, tudós emberekből álló testületei, amelyek a kutatás irányait meghatározzák. Ez az innovációban sikeres nemzetek gyakorlatának megfeleltethető struktúra az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat megalakításával létrejött. Minden olyan feltételezés alaptalan volt tehát, hogy a minisztérium bele fog szólni a kutatásokba. A kormány semmilyen módon nem korlátozta a kutatóintézetek szabadságát, autonómiáját, helyette jelentősen, éves szinten 22 milliárd forinttal – a korábbi 17,5 millárdról 39,5 milliárdra – emeltük a kutatóintézet-hálózat alaptámogatását. Több mint duplájára nőtt az alapköltségvetésük, ezen felül további 36 milliárd forintot adtunk arra, hogy a tervezett beruházásaikat végre tudják hajtani. Azt a tudósoknak kell eldönteni, hogy mely területeken szeretnének kiválóbbak lenni. Ez a döntési folyamat elkezdődött, átalakították a munkaszerződéseket, jelentősen megemelték a kutatók jövedelmét.
Időközben új elnöke lett az MTA-nak, Freund Tamás elnöki programjában célként határozta meg a kutatóintézet-hálózat visszavételét.
Ennek nem lenne értelme, hiszen az intézeteknél pont a függetlenítés volt a cél. Jelenleg a kutatóintézet-hálózat egy szinten van a köztestülettel: mindkettő az Országgyűléshez rendelt önálló szervezet, amelynek biztosított a finanszírozása.
Az elmúlt időszakban konszolidálódott a viszonyuk?
Sosem volt rossz, csak továbbra sem gondolom, hogy a munkának az ebédelés és a kávézás a megfelelő formája. Ehelyett le kell ülni, és meg kell beszélni a kölcsönös elvárásokat, vállalásokat. Ez a beszélgetés az új elnök megválasztása óta még nem történt meg, de én továbbra is nyitott vagyok az egyeztetésre.
Nagy port kavart a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal átszervezése, ennek részeként Pálinkás József leváltása is.
A hivatal egészen máshogy működik ma, mint három évvel ezelőtt. Egy áttekinthetetlen rendszert vettünk át, aminek nemcsak a működését alakítottuk át, hanem jelentős forrásokat is biztosítottunk hozzá. 2019-ben 25 százalékkal nőtt az innovációs és kutatás állami támogatása, ez 2020-ban tovább emelkedett, és korábban példátlan mértékű uniós források is rendelkezésre állnak. A kutatás-fejlesztés és az innováció jó irányba halad, ami abból is látszik, hogy egyre több cég jön Magyarországra és bővíti az itteni kutatási és termékfejlesztési tevékenységét, az esetek egy jelentős részében már nem is kapcsolódva gyártás itteni meghonosításához.
A felsőoktatásban a legnagyobb változás, hogy megjelent az alapítványi fenntartás. Pont Pálinkás József adott hangot a véleményének a minap, hogy valójában nem reformról van szó, hanem csupán a Fidesz hatalmi játszmájáról, a „mögöttes állam kiépítésének újabb fázisáról”.
Pálinkás úr szokott furcsa dolgokat mondani különböző politikai indíttatásból, amelyeket egyre kevésbé leplez, hiszen már pártot is alapított. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökeként el kellett volna olvasnia 2014-ben az akkor megalkotott felsőoktatási stratégiát, amelyben szerepelt, hogy az első négy év alatt feltárjuk, hogyan működnek a felsőoktatási intézmények, majd létrehozzuk azokat a konstrukciókat, amelyek a működést másik irányba terelik – utána pedig hagyjuk őket szabadon működni. Most éppen ez történik.
Sokak szerint félő, hogy az új modellben veszélybe kerül az egyetemek autonómiája. Átláthatatlan lesz az eddig a szenátusban zajló döntésfolyamat, és nem jó előjel, hogy a kuratóriumokban ülő politikai szereplők hoznak döntéseket a gazdasági szereplőkkel közösen.
Rajtuk kívül a tudomány és a helyi közösség szereplői is ott ülnek. A szerződésekből egyértelműen kiderül, hogy a szenátusnak, az egyetemi oktatóknak ugyanolyan jogosultságai vannak, mint eddig, csak a fenntartói funkció változott meg. Néhányan utóbbit összekeverik az autonómiával. Az autonómiája legfeljebb akkor csorbulhatna egy intézménynek, ha hozzányúlnánk az alaptörvényhez, az viszont változatlan formában garantálja az önállóságot. Az igazi kérdés az, hogy ki legyen inkább a fenntartó, a miniszter személyében egy állami szereplő, vagy az adott egyetemért dolgozó kuratórium. A rendszerbe minden szükséges garanciát beépítettünk, az átadott vagyont kizárólag felsőoktatási célra lehet használni. Az egyetemek működése sokkal egyszerűbb lesz azzal, nem kötik őket az államháztartás nehézkes gazdálkodási szabályai. Azt pedig érdemes végignézni, hogy kik vannak a kuratóriumokban.
Az egyes kuratóriumok összetételével mennyire elégedett, tükrözik az ITM preferenciáit?
Abszolút, hiszen a személyi javaslatokat mi tettük. Ha csak a legutóbbi modellváltó intézményt nézzük, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kuratóriumában is kifejezetten az agráriumhoz értő személyek ülnek: tudósemberek, az ország egyik legjelentősebb agrárvállalkozója, Lázár miniszter úr, aki ugyancsak a terület szakértője. A Szent István Egyetemet azért alakítottuk át, hogy meglegyen a szükséges szakmai támogatás a magyar agrárium látványos fejlődéséhez.
Megerősíti, hogy további négy egyetem kerülhet alapítványi fenntartásba?
A kormány eddig tíz egyetemmel állapodott meg a modellváltásról. Azt gondoltuk, hogy ezzel a folyamat lezárult, de a kaput nyitva hagytuk, mondván: ha más intézmények is kérik, nem állunk az útjukba, kérésük esetén nyitottak vagyunk a megállapodásra. A három nagy vidéki tudományegyetem és a Semmelweis Egyetem jelezte, hogy megfontolnák a modellváltás lehetősségét. A dékáni tanácsok már kifejezték a pozitív szándékukat, amit azonban még a szenátusoknak is jóvá kell hagyniuk. Kényszer nincs, ha akarják, maradhatnak állami fenntartásban, ha viszont mást szeretnének, a kormány kész megfontolni a változtatási igényüket. A következő két hétben dől el, hogy melyik intézményekkel, hogyan megyünk tovább, szükség lesz-e arra, hogy újabb modellváltásokhoz kérjük az Országgyűlés egyetértését.
Jó pár egyetemünk felkerült a nemzetközi ranglistákra az utóbbi években, ám ezeken még mindig megelőzi őket a CEU, amely már nem itthon működik. Megérte a kormánynak „elüldözni” az egyetemet?
Senki nem üldözte el az egyetemet. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy két intézményről beszélünk: a Közép-európai Egyetem itt van és működik, a CEU pedig egy amerikai intézmény, amely a mindenkire kötelező törvények be nem tartása miatt nem folytathat képzéseket Magyarországon. Ausztriában megfelelnek a helyi jogszabályoknak, ezért Bécsbe települtek át, de ott sem adhatnak ki amerikai diplomát. Az viszont mindenképpen cél, hogy az egyetemeink előrébb kerüljenek a ranglistákon, és ebben a modellváltás segíteni fog. A felsőoktatás lesz a következő időszak egyik legnagyobb kedvezményezettje, a mostanihoz képest legalább ötszörös forrás jut a területre. Van mire építenünk, például a Semmelweis Egyetem korábbi eredményén egy év alatt 87 helyezést javítva már tavaly „beküzdötte” magát a világ első 250 orvosképző egyeteme közé.
SZFE. Nagy port kavart, hogy az új tanári gárdában számos, a kormányhoz közel álló és a jobboldali médiában tevékenykedő személy is helyt kap majd. Nincs ennek rossz üzenete?
Az egyetem hivatalos közleményében én tiszteletreméltó művészemberek neveivel találkoztam, ráadásul jelentős részük eddig is ott tanított. Az tényleg nagy baj lenne, ha nem a szakmai rátermettség számítana. Majd a szenátus eldönti, hogy ezek az emberek alkalmasak-e. Továbbra is az a meggyőződésem, hogy az SZFE esetében egy kultúrharc zajlik. Két irányzat próbál egymással zöld ágra vergődni: a régi, amelyik eddig egyedüliként volt jelen a Színművészetin, és az új, amelyik most be szeretne bekerülni. Semmiképpen nem helyes, ha az adófizetők pénzén kizárólag egyféleképpen tanítanak egy intézményben. Ahogy egy műszaki egyetemen a különböző vállalatok igényeihez kell igazítani a képzést, az SZFE-n pedig a színházba, moziba járók szeretnének más szemléletet is látni. A hallgatóknak is jobb lesz, kétségtelen tehetségüket a képzések és az oktatási infrastruktúra korszerűsítésével nemzetközi szinten is kamatoztathatják.
Milyen eredmények születettek a digitalizáció és a közlekedés terén?
Az 5G technológia terjedése ugrásszerűen javíthatja az ország technológiai fejlettségét, ebben hazánk Európában az elsők között van. Ezt a helyet szeretnénk megőrizni, és továbbfejleszteni például a vállalati és kutatási területen. Elfogadtuk hazánk mesterséges intelligencia stratégiáját, és nekiálltunk a megvalósításának. Létrejött a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség, aminek köszönhetően a kormány a világ élvonalához csatlakozik az adatvagyon gazdálkodásban. Az ügynökség legfontosabb feladata, hogy szervezett keretek közt megnyissa a közadatbázisokat; komoly matematikusokból, statisztikusokból álló kapacitást hozunk létre, Debrecenben már létrejött és működik a NAVÜ elemző központja. Megkezdődött a hazai közösségi közlekedés gerincét adó vasút infrastruktúrájának, szolgáltatásainak korszerűsítése, versenyképességének növelése nemcsak az infrastruktúra, de a járművek területén is: több megállapodás született a gördülőállomány elemeinek hazai gyártását illetően. A kormány elfogadta a V0 vasúti körgyűrű megépítésére vonatkozó stratégiát, hogy az ország logisztikai adottságait még jobban ki tudjuk használni, és az elkövetkező évtizedek nyertesei lehessünk. A tervezéssel megindult a munka a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésén. Sosem látott ütemre pörögtek fel a gyorsforgalmi útberuházások, 2025-re minden megyei jogú városba és kilenc határállomásig négysávos úton autózhatunk. Részben a Magyar Falu Programban zajlanak az útfelújítások, idén 1000 kilométernyi útszakasz rendbetétele készül el. Nekiláttunk a debreceni repülőtér bővítésének, hiszen Budapest mellett egy második nemzetközi reptérre is szükség van. Budapestet összekötjük egy gyorsvasúti pályával, így két óránál lényegesen gyorsabban lehet majd eljutni Budapestre. A tram-train formájában megjelent egy új vasúti járműtípus Magyarországon, amelyet nemcsak Hódmezővásárhely-Szeged-Röszke-Szabadka között, hanem Debrecenben is szeretnénk majd forgalomba állítani.
Melyek voltak a főbb célok a gazdaságfejlesztést területén?
Alapvetően azt a célt tűztük ki, hogy a gazdaság magyar tulajdonú, zöld és high-tech legyen. Zajlanak azok az állami támogatások, pályázatok, amik a cégek struktúraváltását támogatják – legyen szó digitális vagy zöld technológiák alkalmazásáról. A folyamat részeként osztrák mintára, a vállalati igényeknek megfelelően alakítottuk át a szakképzést, az oktatók 30 százalékos béremelésével és tanulói ösztöndíjakkal támogatva meg a rendszer megerősítését.
A járvány okozta válság során a tárca feladata volt, hogy megvédje a munkahelyeket. Mi az eddigi mérleg?
A magyar gazdaságtörténet legnagyobb volumenű programja a gazdaságvédelmi akcióterv, amellyel legalább 1,4 millió munkahely megtartásához és létrehozásához járult hozzá a kormány. A válságot sikerült úgy menedzselnünk, hogy Magyarországon tavaly év végén többen dolgoztak, mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi adataink az egyik legjobbnak számítanak az Európai Unióban. A bértámogatásokkal segítettük az álláshelyek megtartását, jelenleg is elérhető az ágazati bértámogatás a vendéglátásban, a turizmusban és a szolgáltató szektorban, ahogy a magasan képzett fejlesztőmérnökök, kutatók munkahelyeinek megőrzését, újak létesítését is segítjük. A vállalatoknak ezen felül közel ezermilliárd forintot adtunk, hogy a válság ideje alatt is tudják folytatni a tevékenységüket. Az összes kkv-k számára indított programunk a válság ellenére is tovább haladt. A kormány politikája egyértelmű: a munkát, a munkahelyeket, azok megőrzését és a fejlesztését támogatjuk.
A ciklus végéig milyen teendői vannak még az ITM-nek a felsőoktatás és innováció területén?
Folytatjuk a nagy rendszerek fenntartható gazdasági növekedéshez szükséges átalakítását, amelyek jogi, pénzügyi és egyéb feltételeit már megteremtettük. Az egyetemeknél megtörtént a modellváltás, de még őszig ki kell dolgoznunk a finanszírozási feltételrendszert, és el kell dönteni, hogy milyen további vagyonelemeket fogunk a rendelkezésükre bocsátani. Elkezdődik a Fudan Egyetem magyarországi kampuszának felépítése. Előrelépések lesznek a vakcinagyártás területén, Debrecenben elindul a magyar oltás gyártása. Szegeden már épül a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ, és tovább erősítjük az ELI-ALPS lézerközpontot is. Ma még nem könnyű átlátni, de egyre többeknek állhat össze a kép: két esztendő alatt letettük a magyar gazdaság jövőjét, lehetőségeit évtizedekre meghatározó alapokat. A magyar emberek munkája mellett egyre nagyobb biztonsággal támaszkodhatunk a tudásukra, kreatív ötleteikre is, ami tartósan erősíti Magyarország versenyképességét.
Kép: Földházi Árpád
Szalai Laura
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
