Az Új Ember kiadványok sorozatában jelent meg Gérard Dufour könyve, melyben Alacoque Szent Margit-Máriának, a Jézus Szent Szíve tisztelete apostolának életét, lelkiségét mutatja be. Gérard Dufour (1927–2018) római katolikus pap, ördögűző, az imaapostolság napi szolgálata volt papi életének alapja, legfőbb küldetésének a Jézus Szíve-tisztelet terjesztését, népszerűsítését tekintette.
A kötet 2018-ban jelent meg franciául; magyar nyelvre Mézner Mariann fordította.
Alacoque Margit 1647. július 22-én született egy burgundiai faluban, Lauthecourban, mélyen hívő keresztény családban. Nyolcéves volt, amikor meghalt az édesapja, ekkor az édesanyja beadta őt a charolles-i klarisszák kollégiumába, de itt nem maradhatott sokáig, mert súlyosan megbetegedett, gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott, majd váratlanul és hirtelen, csodás módon meggyógyult.
Gérard atya könyve szerint Margitban gyermekkorától kezdve erős hajlam volt a jámborságra és a szemlélődő imádságra; szerette a magányt, és az idő múlásával ez tovább mélyült. Vallotta:
Margit-Mária e szavai a Jézus Krisztust szenvedélyesen szerető szívéből fakadnak, ő a szentmise áldozatában bemutatott és jelen lévő Jézushoz kapcsolódik, Krisztus ebben válik megszentelt életének középpontjává. A könyv írója szerint Margit-Mária a szentmisén átérezte mindazt, amit a Szűzanya érezhetett a kereszt lábánál. Az Oltáriszentséget azzal az érzéssel vette magához, amely Máriát is eltöltötte az angyali üdvözlet pillanatában: „Íme, az Úrnak szolgálóleánya…” Margit-Mária Jézus áldozatának felajánlásához csatlakozott azáltal, hogy felkínálta saját megpróbáltatásait, szenvedéseit és mindazt, amiben nem értették meg őt. „Megfeszített Jegyesének élő mása akart lenni, úgy, hogy minden cselekedetével Őt fejezze ki.” A szent Eucharisztia iránti erős vonzódása a szerzetesi élethivatás egyik jelentős tényezője volt nála. „Abban, hogy elhagyom a világot, az volt a legnagyobb örömöm, hogy arra gondoltam, gyakran fogok áldozni… és éjszakákat töltök majd egyedül az Oltáriszentség előtt. Bár akkor még rendkívül félénk, szégyenlős voltam, de mihelyst legkedvesebb gyönyöröm e helyén voltam, oly nagy biztonságot éreztem, hogy ott erre már nem gondoltam többé.”
1671. június 20-án belépett a Szűz Mária Látogatásáról Nevezett Rend paray-le-moniali monostorába. Az elöljárónővel való első találkozás alkalmából nyomban meghallott egy belső hangot: „Itt akarlak téged!” Engedelmeskedett.
Margit-Mária nővér szinte megszakítás nélkül Krisztus lelki látásában élt. Gérard atya leszögezi: Jézus Margit-Máriát választotta ki bizalmasának, hogy „az emberek iránti szeretettel lángoló Szívének hírnöke legyen, mert Ő mindenkit üdvözíteni akar”. Azon jelenések közül, amelyekkel az Úr elhalmozta szeretett tanítványát, az első 1673. december 27-én, Szent János apostol ünnepén, a szentségimádás volt: „Így szólt hozzám: »Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel szereti az embereket és egészen különleges módon téged, hogy többé már nem tudja visszatartani izzó szeretetének lángjait, rajtad keresztül kell kiáradnia ennek.«” A kötet írója megvilágítja: szerzetesi fogadalmától kezdve Jézus megadja Margit-Máriának azt a különleges kegyelmet, hogy titokzatos módon igen erősen érezze jelenlétét, ez benne nagy alázatot kelt. Ez a jelenlét arra készteti, hogy legszívesebben állandóan térdelne vagy földre borulna. A belső ima ideje az Üdvözítő előtti jelenlét kiváltságos pillanata. Amikor Margit-Mária elhagyja a kápolnát, így fohászkodik: „Ó, Jézusom, nem maradhatok jelenlétedben, inkább szeretnék meghalni, mint hogy a bűn elválasszon Tőled. Maradj velem, jöjj velem, hogy megszenteld mindazt, amit teszek, hiszen minden Teéretted van!”
P. Gérard kiemeli: a szeretet hívó szavára meg akarunk felelni a szeretett személynek. Még a fogadalma előtti lelkigyakorlaton Jézus azt mondta Margit-Máriának: „Ne feledd, hogy egy megfeszített Isten jegyese akarsz lenni; ezért egészen őhozzá kell hasonulnod, neki kell megfelelned, búcsút mondva az élet minden élvezetének, hiszen nem marad más számodra, csakis az, amit megjelöl a Kereszt.” A könyv írója hozzáteszi: „Különös egy hivatás, az már biztos!” Ám létezik-e olyan ember, aki azt állíthatja magáról, hogy élete mentes minden megpróbáltatástól? A kereszt elfogadásának egyetlen módja van: „Szüntelenül fel kell vennetek a keresztet, melyet Ő ad nektek, anélkül, hogy valaha is belefáradnátok vagy panaszkodnátok hossza vagy súlya miatt. Talán nem elég az nektek, hogy egy olyan Barát kezéből kapjátok, akinek hőn szerető Szíve szánta ezt nektek örök időktől fogva?”
Margit-Mária egész életében szenvedést és megpróbáltatást, gyötrelmet ismert. Ezért tud tanácsot és vigaszt is nyújtani: „A Szent Szív sokkal közelebb van hozzád a szenvedésben, mint amikor élvezetben van részed…”
Margit-Mária őszi lelkigyakorlata 1690. október 9-én kezdődött volna, de egy nappal előtte ágynak esett. Ekkor már tudta, hogy hamarosan meghal. Így búcsúzott nővértársaitól: „Sohasem tudtam tökéletesen szeretni Istent. Kérjetek tőle bocsánatot az én nevemben, és szeressétek Őt teljes szívetekből, engeszteljétek ki azért, amikor én nem tettem meg ezt. Milyen boldogság Istent szeretni! Ó, micsoda boldogság! Szeressétek ezt a szeretetet: egészen szeressétek!…
A szeretet által minden könnyűvé lesz nektek. Viszonozzátok hát az Ő szeretetét szeretettel, és ne feledjétek soha Őt, aki szeretetből halt meg értetek!”
Margit-Mária 1690. október 17-én adta vissza lelkét Teremtőjének. IX. Pius pápa 1864-ben boldoggá, XV. Benedek 1920-ban szentté avatta. Szent II. János Pál pápa egyik, rá emlékező homíliájában úgy fogalmazott: „A szeretet kegyelmét a Kereszt által ismerte meg Alacoque Margit-Mária; ezért az ő üzenete mindig aktuális marad számunkra.”
P. Gérard Dufour: Egy eucharisztikus élet
– Alacoque Szent Margit Mária, Jézus Szent Szíve tiszteletének apostola
Magyar Kurír-Új Ember Könyvkiadó, 2022
Szerző: Bodnár Dániel
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
