A mostani elemzés tárgya a bibliai özönvíztörténet, a Gilgames-eposz XI. táblája és az egyiptomi teremtéstörténet egy részletének vizsgálata.
A bibliai özönvíztörténetet a judeokereszténynek nevezett kultúrkör egy egyedi, unikális történetnek nevezi, nézzük hát meg, van-e valós alapja ennek a kijelentésnek, vagy csak egy újabb elem a sorban, aminek a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak egyéb népek kultúrájában, mint ahogy a fent említett kultúrkör lefesteni igyekszik nekünk.
Többek közt rengeteg özönvízmonda maradt ránk változatos hátterű népektől (számszerűen több száz), de minden összehasonlítás tárgyszerűen a sumer özönvízmondával igyekszik párba állítani a bibliai történetet. Ennek okaként az esetleges hasonlóságot állítják be. A hasonlóság miatt vettem be az elemzésbe az egyiptomi teremtéstörténet egy részletének vizsgálatát is.
Az özönvízen túlmenően találhatunk a sumer irodalomban rengeteg leírást, utalást az ember elpusztításának szándékára az istenek részéről, de ez is minden népnél változatosan jelenik meg, a vízözön történettől függetlenül.
A témának szentelt kutatások felöleltek már egy lehetséges bárkautánzat-készítést is, amely érdekes módon nem a Biblia által megadott arányok szerint készült. Szemmel láthatóan úszásképtelen, ezért nem is próbálták ki vízen, ugyanakkor nem rendelkezett a kísérlet a Gilgames-eposz által megadott arányokkal sem, hiszen az, mint később látni fogjuk, nem úszótest, hanem valami másként értelmezhető szerkezet.
A tanulmányok a témát mint a minden évben ismétlődő áradások szintjén ragadták meg, amit elkerülendő, az emberek mentőötletként bárkaépítéssel próbáltak kompenzálni. A véleményem szerint a feltételezés hibás alapokról indul ki, hiszen a Hammurabi-féle törvények nagyon komplex vízi műtárgyakat és eszközöket tárnak elénk, valamint az ókori egyiptomi gazdasági alapok tekintetében is konszenzus alakult ki, miszerint az éves áradásokra felkészültek, és remekül használták is azokat a növénytermesztés kapcsán. (Szintén műtárgyakkal megerősített gazdálkodás folyt.)
Részlet a Gilgames XI. táblából:
A folyók duzzadásában
És áradásában?
Messziről is jól látszik a természeti jelenségek elfogadása és használata az idézett kultúrában. Ezek leírásában viszont totális hiány mutatkozik a zsidó irodalomban, tehát ők nem használtak ilyenfajta mezőgazdasági eszközöket, mint az előző elemzésekből láthattuk, gazdálkodásuk alapjai más erőforrásokon alapultak. (Mármint mások erőforrásain.)
Mivel a Gilgames-eposz mint mű nem közismert, a továbbiakban fogunk közzétenni belőle néhány rövid részletet az összehasonlíthatóság miatt.
Nézzük hát az összehasonlítást néhány szempont figyelembe vételével, keletkezési időpontok szerint sorrendben:
Indíték:
Gilgames-eposz: "Enlil áradást küldött a vidékre,
Megállítani
A zajos emberi locsogást,
Mely mindig hallatszott."
Egyiptom: az emberek nem tisztelték az isteneket. Ré szeme mint Hathor szállott alá elpusztítani az embereket.
Biblia: a testek megromottak JHWH előtt.
A kezdeményező minden esetben az istenség maga.
A cselekmény kezdete:
Gilgames: az istenek elhatározzák az emberek elpusztítását, de Ea a függöny mögül megsúgja Utnapishtimnek a tervet.
Egyiptom: Ré Nunnak, az őselemnek jelenti be a szándékát.
Biblia: JHWH elhatározza az emberek és a földi lét elpusztítását, szándékát bejelenti Noénak.
A bárka jellemzői:
Gilgames-eposz: Ea meghatározza a hajót, a rakományra nézve is ajánlásokat tesz:
"Ea az örök éber mondá nekem:
Mondá:
Építs hajót és mindent hagyj ott,
Mert a gazdagságod nem tudja
Az életed megmenteni."
"Mondá:
Fogj minden élőnek párját,
Azokat tedd a hajóra. "
"Mondá:
Építsd vízállóvá a hajót,
Megvédeni az áradástól, mely jőni fog."
Egyiptom: a hajók gyorsak kell hogy legyenek, mert meg kellett előzni Hathor szándékait.
Biblia: JHWH leírja Noénak a bárka fizikai paramétereit: anyagválasztékolás, vízállóvá tétel, a rakomány meghatározása.
Hajótestek leírása:
Gilgames: négyszögletes, tizenkét fedélzetes hajó hatvan árbócos.
Egyiptom: több hajó, melyek gyorsak és hétezer korsó űrtartalommal.
Biblia: hosszúkás, három fedélzetes bárka árbócok nélkül.
További intézkedések:
Gilgames: Ea meghatározza az utasok körét:
"Mondá:
Mondd meg
A szomszédaidnak
Nem tudod elviselni
Enlil gyűlöletét irántad"
Egyiptom: Ré sörrel töltött hajókat rendel az emberek búvóhelyei közelébe.
Biblia: JHWH meghatározza az utasok kilétét.
A rakomány részletezése:
Gilgames-eposz:
"Mondá:
Fogj minden élőnek párját,
Azokat tedd a hajóra."
Egyiptom: Ré vörösre festi a sört (a Nílus szokásos éves vörösre színeződése algák által).
Biblia: JHWH a rakományt is leírja: az élőket, valamint a szánt eleséget is.
Az esemény leírása:
Gilgames-eposz: regionális áradás, mely kitüntetett figyelmet szentel a régiónak:
"Mondá:
Szóljak a szomszédaimnak,
Hogy az első Shuruppak
Meg fogja kapni az esők fejét
És halak otthona lesz. "
Egyiptom: lokális vörös sör-áradás, mely az emberek érdekében, azok megmentésére irányul (de nem ők isszák meg).
Biblia: negyvennapos eső, amely globális eseményként van megjelenítve.
Az áradás időtartama:
Gilgames: hét nap.
Egyiptom: rövid ideig tart: Hathor újra megy pusztítani, de az emberek búvóhelye körül vörös sört talál, amit megkóstolva elbódul, feladatát feledve tér vissza.
Biblia: százötven nap.
A szárazulat keresése:
Gilgames: gerle, fecske, holló a sorrend:
"Tovább a hetedik napon
Egy hollót engedtem szabadon,
Mely körberepült
És leszállt a földön,
Melyet talált."
Egyiptom: nincs az emberek által kezdeményezett csapásvég-keresés, minden Ré műve.
Biblia: először a hollót engedi ki Noé, majd kétszer a galambot.
Hálaadás a megmenekülésért:
Gilgames: Utnapishtim oltárt épít, állatáldozatot készít:
"Tüzet gyújtottam.
Az ember leszállásáért.
Füstje a cédrusnak, mirhának,
Mint bot szállt az ég felé.
Az Igigi gyönyörködött benne.
Birkát vágtam
És megsütöttem az isteneknek.
Gyönyörködtek benne "
Egyiptom: Ani papiruszának leírásai tartalmazzák a szükséges áldozati formákat.
Biblia: Noé oltárt épít, állatáldozatot készít.
Ajándék, szövetség:
Gilgames: a szövetség jele a megmenekültek és az istenek közt a szivárvány:
"És a termékeny Eanna lejött közénk
Nyakláncával
Lapis lazuli,
Arany és ametiszt,
Mit később szivárványnak hívtunk
Mint művészi ajándékot
Adta nekünk ő."
További ajándék a szervezőnek és feleségének Utnapishtimnek a halhatatlanság.
Egyiptom: az ember ajándéka a lélek, a szellem és a test halhatatlansága megfelelő életvitel és szertartások révén. (Ezért mumifikálták a halott testeket, hogy készen álljon befogadni újra a szellemet és a lelket.)
Biblia: a szövetség jele az Isten és az emberek közt a szivárvány.
Ezen a ponton zárhatjuk is a tételes összehasonlítását az említett műveknek. A Wikipédia magyar oldala szerint: „A Bibliában elbeszélt történethez hasonló történeteket ismerünk a sumer mitológiában, ahol a történet arról szól, hogy Isten hogyan figyelmeztetett egy ácsot, hogy építsen egy hajót, amelyen túlélheti a közelgő vízözönt.”
A bibliai szövegrészleteket itt nem volt célom közölni, hiszen a Tóra vonatkozó részei mindenki által megismerhetőek, az egyiptomi teremtéstörténet részlettel együtt.
Meg kell azonban jegyezni, hogy ellentétben a Wikipédia megfogalmazásával, itt nem csak hasonlóságról van szó, hanem nagyon sok helyen szó szerinti egyezésről is, mármint a Gilgames-eposz és a Genezisben taglalt történet közt.
Az egyiptomi történet példaként szolgál a hasonlóságra: isteni döntés az ember elpusztításának vágya, szerepel benne hajó, amelynek rakománya megmenti az embereket a kipusztulástól, és nem utolsó sorban isteni közreműködéssel menekül meg az emberiség. Fontos részlet lehet, hogy az emberek egy helyen voltak összegyűlve és bujkáltak az isteni harag elől.
A művek ismert keletkezési sorrendjében követtem az eseményeket, ezért kijelenthető: a Biblia nem lehet az alapja azon műveknek, amik a saját keletkezési kora előtt jóval régebbről eredeztethetőek. A Wikipédia-szerkesztők valamiért ezt a kézenfekvő tényt szintén elfelejtették megemlíteni.
Az idők során megismerhettük a judeobolsevizmust. Nem tudom, kinek lehetnek ezzel kapcsolatban pozitív emlékei. Az alapok ott is utópisztikus, misztikus elképzelések voltak, mint ahogy itt a judeokereszténység tárgykörében is jól láthatjuk. Hovatovább eljutottunk arra a pontra, amikor zsidó filozófusok kezdik el megmondani a jobboldalnak a teendőket, állítanak kereteket a gondolkodásmódunknak. Nevezzük judeo-alt right-nak a kezdeményezést?
Aktualitása a gondolatoknak a témáról ma is bőven van, hiszen hasonló folyamatot láthatnak az oktatásban tevékenykedők, mikor találkoznak például a hazánkban is élő cigány kisebbség mosdatási kísérleteivel. Például a gyerekeinknek cigány népmeséket tanítanak, holott a tájékozottabbak igen jól tudják, hogy azok keletkezési forrása nem túl régi, és nem népi, hanem művi.
Ez akkor is így van, ha cigány volt az „író” személye. Most még sokan tudjuk ezt (az oktatásban dolgozók is), de mi lesz a helyzet mondjuk húsz vagy ötven év múlva? A tanárok sikeres vizsgáihoz óhatatlanul szükséges a tényanyag és az oktatási módszerek ismerete, ezért tudván tudva a hamisítás tényét, kénytelenek bevinni gyerekeink köztudatába a hazugságokat, amik majd jóval későbben kezdik el kifejteni a hatásukat.
Visszakanyarodva az eredeti tárgyhoz: amikor nyilvánvalóan látszik, hogy nem a te kultúrádhoz hasonlít a többieké, hanem a te kultúrád emlékei másokéhoz, akkor tulajdonképpen nincs is semmi, ami megalapozná a kijelentést, hogy létezel mint kulturális entitás.
Rglvs Gy
(A szerző olvasónk.)
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/No%C3%A9
https://hu.wikipedia.org/wiki/No%C3%A9_b%C3%A1rk%C3%A1ja
https://mek.oszk.hu/00100/00192/html/001.htm
Gilgames-eposz
Korábbi írások:
– Hammurabi és a mózesi törvények összehasonlítása
– Olvasó: a Bibliai Sámson történetének feldolgozása
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
