ÓVATOS UNOKÁZÁSÉjszakára levesszük a szájmaszkot,az Operatív Törzs tájékoztatását már csak páratlan napokon követjük,és titkos lázadással kicsit enyhítgetünk az önkéntes karanténon:óvatosan unokázunk.Bár amikor kiérünk Únyba, és megállunk a falu szélén, és a hat gyerek üvöltve rohan felénk: kacsák-tyúkok lármásan szétrebbennek,a komondor farkát csóválva ugatni kezd, a kecskék kíváncsian nyújtogatják nyakukat, vejem az almafára függesztett nyulat nyúzza… –nos, ekkor a fegyelmezett másfél-két méter szinte átcsap negatívba,a vékonyabb és az erősebb kis karok koszorúba fonnak,egymás szavába vágva csaponganak az elfojtott,légszomjas történetek, és mi nem értjük, mi ez az idióta felfordulás a világban… Amennyire csak tudom, igyekszem elkerülni a politikát, mert nagyon elkeserít! A (rém)hírözön közepette mindig magam eléképzelem az únyi kecskék együgyű-butácska pofáját. Ki vannak kötve egy fához, és boldogok. Ahogy mi is azok voltunk ezen az ajándék napon.Bár a különbség mérhetetlen!Mellékelek pár dolgot. Szólj, ha nem tetszenek annyira, küldök mást. Remélem Veled sincs semmi baj és a ’Kettős könyved’ gyarapszik-gazdagodik!Peske Géza (1859–1934): Nagymama alszik(a kép forrása: itt)
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
