Fél évszázaddal ezelőtt, 1976-ban negyvenhárom fiatal tett konfirmációi fogadalmat a kovásznai belvárosi református templomban. Közülük nyolcan már nincsenek az élők sorában, az egykori konfirmándusok közül azonban sokan ismét találkoztak október 11-én, vasárnap, hogy felidézzék az ötven évvel ezelőtti eseményt és megerősítsék fogadalmukat Isten és a gyülekezet színe előtt. A Kovászna-Belváros Református Egyházközség ünnepi istentiszteletén nt. Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese szolgált, közreműködött ifj. Balogh Zoltán segédlelkész.
Az igehirdetés alapjául Lukács evangéliumának a tíz leprás meggyógyításáról szóló története szolgált. Balogh Zoltán esperes a hálaadás fontosságára irányította a figyelmet, felidézve, hogy a Jézus által meggyógyított tíz beteg közül csupán egy tért vissza köszönetet mondani. A történet kapcsán arra kereste a választ, vajon az ember felismeri-e életében Isten gondviselését, és képes-e hálával tekinteni mindarra, amit kapott. Hangsúlyozta, az igazi hála nem feltétlenül látványos cselekedetekben nyilvánul meg, hanem abban, ahogyan az ember éli mindennapjait, viszonyul embertársaihoz és vállalja az élet nehézségeit. Az élet meghatározó fordulópontjain nem csupán a szerencsét vagy a véletlent kell látnunk, hanem fel kell ismernünk Isten gondviselését is.
Az istentisztelet kiemelkedő mozzanata az ötven évvel ezelőtti fogadalom megújítása volt. Az esperes emlékeztetett arra, hogy a konfirmáció a református fiatalok életében a felnőtté válás egyik meghatározó állomása. Akkor, tizennégy-tizenöt évesen tervekkel és reményekkel tekintettek a jövőbe, most pedig fél évszázad tapasztalatával térhettek vissza oda, ahol egykor hitükről vallást tettek. Az esperes számvetésre biztatta az ünnepelteket: gondolják végig, mi valósult meg egykori elképzeléseikből, mit tanított az eltelt ötven esztendő, és mit jelent számukra ma az ifjúkorban tett fogadalom. Mint mondotta, az ember sokszor csak visszatekintve érti meg életének történéseit, a nehézségek és örömök valódi jelentőségét.
Ezt követően név szerint szólította a jelen lévő egykori konfirmandusokat: Dóczi Andrást, Bogdán Zoltánt, Csutak Lászlót, Moldvai Józsefet, Bede Sándort, Nagy Gyulát, Csikós Tibort, valamint – leánykori nevükön – Nagy Esztert, Becsek Mártát, Olosz Editet, Albu Gabriellát, Bálint Editet, Csoma Ilonát, Nagy Zsuzsannát, Dancs Ibolyát, Kovács Katalint, Németh Editet, Csoma Piroskát és Deák Ildikót. Az úrasztala előtt felsorakozó jubilálók a gyülekezettel együtt elmondták az apostoli hitvallást, majd megerősítették a keresztségben vállalt kötelezettségeiket és a református anyaszentegyház iránti hűségüket.
A fogadalomtételt követően a gyülekezet Szívmelengetők együttese énekes műsorral köszöntötte a jubilálókat, Ráduly-Gecse Bálint és Bibó Balázs pedig Reményik Sándor Csendes csodák és Túrmezei Erzsébet Mégis című költeményét szavalta el.
Az 1976-ban konfirmáltak nevében elhangzott köszöntőben hálával idézték fel azt a napot, amikor szüleik, keresztszüleik és a gyülekezet jelenlétében először vallották meg hitüket. Megköszönték az esperesnek a találkozó megszervezésében nyújtott segítséget, hangsúlyozva, hogy az akkor kapott lelki útravaló ötven esztendő múltán is elkíséri őket.
Balogh Zoltán esperes külön köszönetet mondott a szervezésben közreműködőknek, köztük Becsek Mártának, aki segített felkutatni és összehívni az egykori konfirmandusokat. Az ünnepi istentisztelet úrvacsorával folytatódott, amelyhez a kenyeret és a bort a jubilálók adományozták. Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével zárult, majd a templomkertben leleplezték az 1976-ban konfirmált, azóta elhunyt társaik emlékére állított kopjafát, Makó Csaba népi fafaragó alkotását.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
