„Előbbeni levelemben írtam, hogy Csíkszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék” – írta 1849 nyarán Petőfi Sándor Szendrey Júliának. Nem adatott meg, hogy itt, Székelyföldön leljenek új otthonra, sőt, sokáig még legnagyobb költőnk alakját megörökítő szobor sem gazdagította Sepsiszentgyörgyöt. Vasárnap délután pótolták a hiányt: az 1918. december 1. út és a Zefír utca találkozásánál, az Arany János-szoborral átellenben felavatták Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotását.
Antal Árpád polgármester ünnepi beszédét megelőzően „néhány köszönetet, gratulációt” ejtett meg. Méltatta a szoborállítást kezdeményezőket, azaz Jánó Mihály művészettörténészt és a Hármas Alapítványt képviselő Váry. O. Pétert. A városvezető arról is szólt, hogy adott helyen az önkormányzat eredetileg más elképzelést valósított volna meg, de a környéken lakók, Imreh József történelemtanár vezetésével azt kérték, hogy ide helyezzék el a Petőfi-szobrot, körülötte pedig alakítsák ki a Petőfi parkot. Hogy kérésük teljesült, „jelzi azt, hogy az önkormányzat nem csak meghallgatja a lakóknak a véleményét, hanem odafigyel rá, és ennek megfelelően alakítja a döntéseit is” – fogalmazott.
Antal Árpád elismerően szólt a parkot tervező Török Áronról, az alkotást készítő Gergely Zoltán szobrászról, és köszönte a pályázatot elbíráló zsűri tagjai – Bordás Beáta művészettörténész, Jánó Mihály művészettörténész, Bocskay Vince szobrászművész, Vetró András szobrászművész, Czimbalmos-Kozma Csaba önkormányzati képviselő – „és még sok-sok jó embernek” a munkáját.
Fotó: Albert Levente
Sepsiszentgyörgy polgármestere a szobrok keltette érzelmekről szólva úgy fogalmazott: készülhetnek azok kőből, gipszből vagy épp betonból, mindig is hatottak ránk. A történelem során hol felállították, hol ledöntötték őket, és sokan voltak olyanok is, akik azzá szerettek volna válni, „de csak keveseknek sikerült ily módon megmaradni az örökkévalóság számára”. Megtörtént az is, hogy egyes szobrokat csinosabbnak szerettek volna látni, másokat meg „fel kellett hizlalni”, hogy tetsszen. Most sem volt ez másképp… „A szobroknak lelkük van. Hogy az alkotó leheli-e beléjük, vagy a Jóisten, esetleg az épp arra járók, azt nem tudom. De egyvalami biztos: megérintenek, üzennek nekünk, eszünkbe juttatják a múltat, leckéket adnak a jövőre nézve” – jelentette ki.
Sepsiszentgyörgyön a szobrokat nem ledöntik, hanem állítják, „és így is van ez jól” – mondta Antal Árpád, s feladatunkként fogalmazta meg, hogy higgyük azt, amit Petőfi Sándor és barátja, Arany János vallottak, és amiért oly sokat áldoztak – érték a szabadság, az egyenlőség, a testvériség és az együvé tartozás –, mert csak úgy tudunk méltóak lenni múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz. „Szívből remélem, hogy lánglelkű költőnk sokáig itt marad majd barátjával együtt örök mementóként, emlékeztetve bennünket a legjobb önmagunkra. Az erőnkre, a hitünkre, a haza- és szabadságszeretetünkre. Szeretettel üdvözlöm városunkban a magyar költészet egyik legfényesebb csillagát” – zárta beszédét Antal Árpád.
Fotó: Facebook / Antal Árpád. Vargyasi Levente felvétele
Köszönet a befogadásért
Jánó Mihály művészettörténész Petőfi Sándor és Arany János Háromszékhez való kötődését emelte ki. A sepsiszentgyörgyi festőt, Gyárfás Jenőt Arany János egyik legdrámaibb költeménye, a Tetemrehívás ihlette meg és készítette el azonos című nagy méretű festményét. Petőfi Sándor leginkább ismert arcképét (az eredeti dagerrotípiát leszámítva) a kézdimárkosfalvi Barabás Miklós, a nemzet festője örökítette meg, és szintén ő készítette el a Magyar Akadémia számára Arany János egész alakos portréját. Arany János pedig az akadémia főtitkáraként kérte fel Barabás Miklóst a székely származású egykori testőríró, Czirjék Mihály portréjának a restaurálására. Petőfi Sándor a Bem seregével szolgáló székelyeknek verset szavalt, majd feleségének, Szendrey Júliának egyik levelében úgy írt, jó volna a szabadságharcot követően Sepsiszentgyörgyön fecskék módjára „fészket rakni”.
„A magyar történelem és irodalom halhatatlan alakja, Petőfi Sándor elevenen él a városunk lakóinak emlékezetében. Nem véletlen, hogy néhány évvel ezelőtt itt, a környéken lakók egy csoportja, több mint ötvenen, Imreh József nyugalmazott történelemtanár kezdeményezésére szeretett volna emléket állítani Petőfi számára ezen a téren, ahol állunk. Ez a vágy és elképzelés akkor nem teljesült. 2022-ben újra felvetődött a gondolata a szoborállításnak, és a Hármas Alapítvány javaslatára Sepsiszentgyörgy önkormányzata úgy határozott, mivel a történelmi emlékezet együttes érdeke a közösségnek, végrehajtja az elképzelést, és a szépen felújított tér, a költő emlékművével együtt, ezután Petőfi park néven lesz a város egyik kedves, kikapcsolódásra alkalmas helye, ahol lehet itt néha egy-egy verset a szabadságról és a szerelemről felidézni” – fogalmazott Jánó Mihály.
Fotó: Facebook / Antal Árpád. Vargyasi Levente felvétele
A művészettörténész méltatta Gergely Zoltán szobrászművész „emelkedett gondolati tartalommal létrehozott” alkotását. Petőfi Sándor a 19. században íróeszközként használt lúdtollat mindkét kezével előre tartja, mintegy ünnepélyes és méltósággal teli jelképeként a vers, a költészet felajánlásának a mindenkori olvasó és a világirodalom számára. „A legtöbb köztéri alkotás mellszobor vagy olyan egész alakos mű, amely minden mellékes vagy jelképes kellék nélkül ábrázolja a költőt. Mindezek mellett ismerjük azokat a szoborműveket, amelyek a harcos Petőfinek állítanak emléket, karddal a kezében. Bár a kortársak visszaemlékezéséből tudjuk, mennyire féltette Bem tábornok a költőt a véres harcoktól. A sepsiszentgyörgyi, magas művészi színvonalon megformált Petőfi-szobor annak a halhatatlan költőnek állít emléket szimbolikusan, aki a világhírű költői életművét ajánlja fel a nemzetünknek. Ezáltal a mi Petőfi-szobrunk arra emlékeztet, hogy bármilyen zavaros történelmi korban élünk, számunkra a művészet, a szép és értelmes magyar szó az igazi tenger”.
Az alkotást Antal Árpád polgármester és Gergely Zoltán szobrászművész leplezte le, áldást Zelenák József evangélikus esperes mondott. Az egyházi vezető örömét fejezte ki, hogy a költő kapcsolata mától városunkkal még erősebb lett: korábban létezett már Petőfi utca, az evangélikus templomkertben Petőfi-kopjafa emlékeztet rá, most pedig köztéri szobrát szentelik fel, amely „a lírai üzeneten túl hirdeti, a szabadság csakis az önként vállalt határok megtartásával lehet minden ember számára egyformán megélt isteni ajándék. Mert az Istenbe vetett hitem által szabad vagyok arra, hogy felismerjem, hová, kihez tartozom. Hogy felelősséget vállaljak családért, barátokért, nemzetért, hogy szeressek és megbocsássak, vagyis hogy Isten szemével lássam ezt a világot. Egy mérhetetlenül gazdag üzenet. Ilyen szemmel nézzük ezt a szobrot, és őrizzük költőnk emlékét”.
Fotó: Facebook / Antal Árpád. Vargyasi Levente felvétele
Nagy-Kopeczky Kristóf festőművész Petőfi Sándor Farkaskaland című versét szavalta el, majd a Székely Mikó Kollégium diákjai Dobra Judit magyar szakos tanárnő által összeállított műsort adtak elő. Teleki Sándor visszaemlékezésein keresztül idéztek fel egy derűs, székely vonatkozású fejezetet a költő életéből, majd a Szabadság, szerelem című vers többnyelvű tolmácsolásával mutatták meg „Petőfi halhatatlan, világhírű arcát”.
Gergely Zoltán a zsűrinek a megelőlegezett bizalmát köszönte meg, megemlékezett a döntést követő „zörejről”, és reményét fejezte ki, hogy „az igazi, teljes méretű alkotás kicsit csillapítja a rossz előérzetű emberek érzelmeit”. Köszönetet mondott azoknak is – Vetró Barnabásnak, Delne Csanádnak, Gergely Örsnek és a „gondolatait is kitaláló” Váry O. Péternek –, akik a felállításban segédkeztek, és a sepsiszentgyörgyieknek a szobor elfogadásáért.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
