A Városmajori Katolikus Egyesület, összefogva a hívő közösséggel, 2024 decembere és 2025 januárja között négy részből álló programsorozatot szervez az 1944–1945-ös nyilas terror áldozataira emlékezve. Első alkalommal december 4-én Kránitz Mihály teológus, egyetemi tanár tartott előadást a városmajori kistemplomban az 1944-ben édesanyjával együtt vértanúhalált halt papról, Ervin Gáborról.
Kránitz Mihály professzor Ervin Gábor (1912–1944), a kereszténység tanúja – Pap, teológus, filozófus, hittanár és vértanú című előadása elején kiemelte: szellemi rokonának tartja Ervin Gábort.
A nyilasok által kivégzett pap mindössze tíz évig szolgálhatta Istent és az embereket, de ezalatt száz százalékos szinten teljesített – mondta Kránitz Mihály. – Ervin Gábor jómódú polgári zsidó családból származott, de mivel hétéves korában a szülei katolizáltak, már keresztény családban nevelkedett. Édesapja Ervin Kálmán volt, bankigazgató; édesanyja Brust Ilona. Három fiúgyermekük született: Pál, László és Gábor.
A családnak baráti kapcsolatai voltak papokkal, főleg ferencesekkel, így Kriszten Rafaellel, aki egyike annak az 1944–1952 között vértanúhalált halt hét ferencesnek, akiket rövidesen boldoggá avatnak (a kanonizációs folyamatban Kránitz Mihály promotor iustititae – kvázi igazságügyi szakértő egyházi, teológiai szinten).
Kránitz Mihály felidézte: először általános iskolai osztályfőnökétől, Makádi Margittól hallott Ervin Gáborról. Mintegy huszonöt évvel ezelőtt neki ajándékozta a Veni Sancte – Te Deum. Rövid szentbeszédek című, 1939-ben megjelent kötetet, amely a Salvator Leányintézet (Tanítóképző) akkor huszonhét éves hittanárának szentbeszédeit tartalmazza. Makádi Margit is odajárt, és Kránitz Mihályhoz intézett levelében „nagyon szeretett” hittanárának nevezi Ervin Gábort, egyúttal emlékeztet rá:
2010-ben Fischer János, Ervin Gábor keresztfia megkereste Kránitz Mihályt, hogy rendezzenek egy emlékkonferenciát keresztapja születésének századik évfordulójára. Ezt követően mélyült el alaposan Ervin Gábor munkásságában, aki nagyon korán igent mondott az Úr hívására – még nem volt tizenhét éves, amikor jelentkezett a szemináriumba.
Öt évig tanult a Központi Papnevelő Intézetben és a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán. Évfolyamtársa volt Halász Piusz ciszterci szerzetes, lelki író és teológus. A papnövendék Ervin Gáborra tanárai közül különösen nagy hatást gyakorolt a piarista Schütz Antal, a 20. század egyik meghatározó magyar teológusa.
Ervin Gábor kivételes tehetsége már szeminaristaként megmutatkozik: mint fiatal papnövendék a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának tagjaként szerzőként szerepel az 1931-ben kiadott jubileumi évkönyvben, amelyben Széchenyi István vallásosságáról írt mintegy húszoldalas tanulmányt.
A Serédi Jusztinián bíborosnak ajánlott gyűjteményes kötet szerzői között találjuk Glattfelder Gyula csanádi püspököt, Fetser Antal győri püspököt, Ernszt Sándor népjóléti minisztert, a nagy liturgikus Mihályfi Ákost, Schütz Antalt, Sík Sándort, Tóth Tihamér teológiai tanárt. Ilyen patinás nevek mellett olvashatjuk a tizenkilenc éves Ervin Gábor tanulmányát.
1934 júniusában szentelték pappá. Budaörsre került káplánnak, de ezzel szinte egy időben írta meg a doktori disszertációját Schütz Antalnál, Az emberi természet sebei és gyógyulásuk címmel. Kránitz Mihály emlékeztetett: az áteredő bűn következtében sebzettséggel jövünk a világra. Miért van bennünk a rosszra való természet, miért homályosodik el az értelmünk, miért tudunk rosszat tenni, miért tudunk gyűlölni, háborúzni? Hogyan lehetséges ezeket gyógyítani? Az ifjú Ervin Gábor szépen levezeti ezeket a kérdéseket Aquinói Szent Tamás, Marie Garrigou-Lagrange Reginald neotomista teológus és természetesen Schütz Antal nyomán. Doktori disszertációja ajánlásába Ervin Gábor odaírta: „Doctori Angelico” (Az angyali doktornak), vagyis Aquinói Szent Tamásnak. Így fogalmaz: „Magas példaképeket tűztünk magunk elé, mert inkább akartunk nagyot bukni, mint silányat akarni. Tehát nem az újkorban szokásossá lett metódust követtük, amelyet a részletkérdések apróra boncolása és a természettudományokra emlékeztető technikájú szisztematizmus jellemez – inkább Szent Ágoston és Szent Tamás doctrina sacra-ját szerettük volna művelni, Cajetanus, Newman, Prohászka szellemében.”
Kránitz Mihály szerint megfontolandó lenne újra megjelentetni Ervin Gábor könyveit – az említett Veni Sancte; Te Deum mellett: Mutasd meg az atyát (1940); Krisztusi nagykorúság (1941); Kultúra és emberiség (1941) – a lelkek gazdagodásának érdekében.
Ervin Gábor lelki és szellemi fejlődéséhez hozzájárult a jezsuita Bangha Béla, „Magyarország sajtóapostola” is, aki már egészen fiatalkorában meghívta a Magyar Kultúra munkatársai közé. 1940-ben bekövetkezett halálakor Ervin Gábor búcsúztatta, Hivatás és áldozat címmel.
„Közben eljutunk 1944-hez – mondta Kránitz Mihály – Itt vagyunk a Maros utca 44. szám közelében,
Megemlítve Ervin Gábor Kultúra és emberiség című könyvét, Kránitz Mihály leszögezte: ma is nagyon nagy szükségünk lenne világos tanításra, szavakra. Bár kevesen és keveset tudunk róla, életáldozatáról többen tettek tanúságot, így a 2023-ban százéves korában elhunyt Dávid Katalin művészettörténész.
Előadásának végén Kránitz Mihály professzor leszögezte: Ervin Gábor azáltal, hogy pap lett, teológus és filozófus, a fiatalok lelki mestere, és
A rendezvényen megemlékezett a mártírhalált halt Ervin Gáborról keresztfia, Fischer János is. A budai ferences templomban 1942. január 7-én, háromhetes korában keresztelte meg őt Kriszten Rafael ferences szerzetes, pap. Keresztelési lapját a szülei találták meg elpusztult lakásuk romjai között, a II. világháború idején. 1944 decemberében a nyilas terror áldozata lett Ervin Gábor és édesanyja, valamint két fivére, László és Pál is. Mivel édesapjuk már 1933-ban elhunyt, az Ervin családból nem maradt életben senki.
Fischer Jánosnak a szülei gyerekkorában nem beszéltek erről, csak felnőttkorában értesült e szörnyűséges cselekményekről. Családtörténeti kutatásai során kezdett el foglalkozni keresztapja életével. Egy antikváriumban talált tőle egy különlenyomatot a Bölcseleti Közlemények című folyóiratban, melyben a művészeti etikáról írt tanulmányát dedikálta. Fischer Jánosnak ez az egyetlen személyes emléke, amely keresztapjától megmaradt.
2012-ben, Ervin Gábor születésének századik évfordulója alkalmából Fischer János kezdeményezésére az ELTE bölcsészkarán konferenciát rendeztek a hazai neotomizmus kiemelkedő képviselőjének emlékére. Az elhangzott előadásokat a L’Harmattan Kiadó megjelentette, Frenyó Zoltán filozófus, egyetemi oktató szerkesztésében. Ugyancsak Fischer János volt a kezdeményezője annak, hogy a Budapest, XII. kerületi önkormányzat emléktáblát helyezett el a Városmajor utca 44. számú épület falára. Innen hurcolták el a nyilasok az ott lakó Ervin Gábort és az édesanyját, s lőtték őket a Dunába, 1944. december 3. és 6. között. Egy cselédlány vallomása alapján előtte megkorbácsolták őket. Anya és lelkipásztor fia imádkoztak közben. Egyébként
Az ünnepi megemlékezést követően Kránitz Mihály koncelebrált szentmisét mutatott be a városmajori Jézus Szíve templomban; koncelebrált Forgách Alajos plébános.
Majd imádkozó emlékmenet vonult a Városmajor utca 44. számhoz, ahol megkoszorúzták az emléktáblát.
Közben megálltak fohászkodni az Alma utcai zsidó szeretetház előtt, megemlékezve a nyilasok által nyolcvan évvel ezelőtt itt meggyilkolt áldozatokról.
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
