Az átszavazások miatt a Fidesz sok mandátumot fog veszíteni. Ha nyitottak lennének a koalíciós kormányzásra, ez még mindig győzelmet jelenthetne. De ők csak magukkal akarnak együttműködni, így hát veszítenek.
A Fidesz 2002-ben, 2006-ban és 2014-ben is 41-43,5%-ot kapott, egyedül 2010 volt kivétel.
Vagyis meglehetősen állandó a Fidesz támogatottsága, pedig 10-15 év alatt rengeteg dolog történik és a szavazók is jelentős részben lecserélődnek. Bár sok minden összegyűlt mostanra, amitől akár össze is omolhat a Fidesz támogatottsága, de induljunk ki abból, hogy egyelőre nem ez történik. Tegyük fel, hogy megússzák egy kis lemorzsolódással, és magas részvétel mellett 40% körül szereznek listán. A mandátumok száma ebben az esetben is nagymértékben eltérhet a 2014-estől. Méghozzá az ellenzéki szavazók dühe miatt.
A mandátumkalkulátorok mind tévesek, hamisak. Teljesen lehetetlen a parlament összetételét megbecsülni, mert ez leginkább az átszavazások mértékén múlik.
Ez a tényező sokkal jobban befolyásolja a mandátumszámokat, mint a listás eredmények. 2014-ben 96 egyéni mandátumot szerzett a Fidesz, a visszaesés most lehet 20 vagy akár 65 mandátum is. Ilyen tág határok között mozog ez még a listás eredmények megismétlődése esetén is.
Sok szó esik a visszaléptetésekről. Van jelentősége, de messze nem olyan fontos, mint a kormányváltó szavazók elszántsága.
A választók meg fogják találni a legesélyesebb ellenzéki jelöltet és egy jelentős mértékű átszavazás elég az ellenzék győzelméhez akkor is, ha nincsenek formális visszalépések.
A talpon maradó esélytelen jelöltek csak a szoros választókerületekben számítanak.
Képzeljük el, hogy egy adott választókerületben 20% a Jobbik, 30% a baloldal támogatottsága. Vagy fordítva. Tegyük fel, hogy a választók Veszprémhez és Tapolcához hasonlóan most is meg tudják állapítani, hogy melyik az esélyesebb jelölt. Azon múlik a választás, hogy mennyire erős az ellenzéki szavazók kormányváltó szándéka, mennyien szavaznak át a Fidesz fő kihívójára. A példánknál maradva a legesélyesebb ellenzéki jelölt kaphat 35, 40 vagy 45 százalékot is.
És ez a lényeg, ezen múlik, hogy a Fidesz nyer-e 40%-kal vagy nem.
A magasabb részvétel és az átszavazások magas aránya tehát bőven elég ahhoz, hogy egészen más eredmények legyenek az egyéni választókerületekben, mint négy éve. 2014-ben tipikus volt az, hogy 45%-ot kapott a Fidesz, 20-25%-ot a két legerősebb ellenzéki jelölt. Ez most könnyen megváltozhat úgy, hogy 45%-ot kap a Fidesz fő kihívója és 40%-ot a Fidesz.
Az ellenzéki választók már rég rájöttek, hogy megjutalmazhatják magukat egy sikerélménnyel, ha átszavaznak. Ózdon kipróbálták 2014 őszén és azóta minden komolyabb időközi választáson sikeresen elzavarták a Fideszt.
Pedig az ellenzéki pártok azóta se szervezték meg magukat, nem jutottak el odáig, hogy mindenhol egy kihívója legyen a Fidesznek. 4 éve gondolkodnak rajta, de a választás előtt pár nappal még mindig nincsenek készen. A kereslet már rég kialakult a kormányváltó jelöltekre, a kínálat még nem.
A Fidesz nem érti, hogy mi a probléma, hiszen a felmérések szerint nincs több ellenzéki szavazó, mint négy éve. Sőt a pártrendszer sem változott. A közhangulat viszont igen. Az előző kormányzati ciklusban nem volt ennyire irritáló a korrupció és a fennhéjázás. Azóta a Fidesz vezetői és a kormánytagok jócskán lecserélődtek, a stílus nagyon megváltozott. Németh Szilárd nemhogy alelnök, de semmilyen tisztségviselő se lehetne egy polgári pártban. Ez elképzelhetetlen lenne még a Fidesz mai állapotában is, ha a tagságnak és a kongresszusi küldötteknek lenne bármi beleszólása. Rogán Antal most propagandaminiszter, azelőtt egyáltalán nem volt szükség erre a posztra. És még hosszan lehetne sorolni azokat a személyi változásokat, amelyekkel a Fidesz végképp eltávolodott a józan többségtől. Sokak számára most a kormányváltás a legfontosabb, eszerint fognak dönteni a szavazatukról.
A választás befolyásolására tett lépések mind visszaütnek. A kormánypropagandát harsogó médiabirodalom, a plakáttörvény és a kamupártok éppúgy, mint az Erzsébet-utalványok erőltetett ütemű kézbesítése. Sőt, pont ezek azok a lépések, amelyek a Fidesz-szavazók számára is kellemetlenek, vállalhatatlanok. Minél többet harcol a Fidesz, annál több szavazót veszít. Először csak lélekben, aztán már ténylegesen.
Szinte mindenki a 2014-es választással hasonlítja össze a mostani helyzetet. Ez annyiban jogos, hogy nagyrészt ugyanazok a pártok indulnak, a felmérések szerint lényegében ugyanakkora támogatottsággal. A választási esélyek megértéséhez azonban ez édeskevés, mert a választás nem a listás eredményeken múlik.
A Fidesz lényegében ugyanolyan listás eredményt ért el 2002-ben, 2006-ban és 2014-ben. A három választás közül kettőt elveszített, egyet kétharmaddal megnyert.
Érdemes talán kiemelni, hogy a Fidesz 2014-ben kifejezetten kevesebb szavazatot kapott, mint 2002-ben. Nem is kicsi a különbség, 164 ezer szavazat. Mégis kétharmadot ért a 2014-es eredmény és nem a választási rendszer módosítása miatt. A választási rendszer a lényegét tekintve ugyanaz maradt, mint amit 1990 óta megszokhattunk. Tévedés és önámítás erre hivatkozni. A valóság az, hogy 2014-ben az ellenzéki szavazók hagyták győzni a Fideszt. Tanultak belőle és azóta ez egyszer sem fordult elő.
Ha a választók az elmúlt évekhez hasonlóan most is mindenhol a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavaznak, akkor a Fidesz bukni fog.
Ezen múlik, semmi máson.
Kovács Adrián politológus
(Fotó: Nagy Attila Károly/Index.hu)
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
