Közel egy hete, május 15-én, Szlovákia miniszterelnöke ellen merényletet kísérelt meg – legalábbis ma még úgy tűnik, hogy – egy magányos elkövető. A rendkívüli eset, illetve az ukrán elnök közelmúltban lejárt mandátuma kapcsán Stier Gáborhoz, a moszkvater.com főszerkesztőjéhez, a szláv ügyek szakértőjéhez intéztünk kérdéseket. Tölgyesi Tibor Magyar Jelenen megjelent interjúját változtatás nélkül közöljük.
– Kezdjük az egyszerűbbnek tűnő dologgal, meddig maradhat még pozíciójában Zelenszkij elnök Ukrajnában?
– Május 20.-án éjfélkor lejárt Zelenszkij ukrán elnök mandátuma, de mivel Ukrajna háborúban áll, nem írtak ki új választásokat. Mivel hivatalosan már nem elnöke az országnak, hazáján belül ez tovább csökkenti a bizalmi indexét. Ez alkalmasint ürügy lehet az elmozdítására is, de ha valakik el akarnák mozdítani a helyéről, ez csak külső erővel mehetne végbe. Egyelőre azonban – amíg nem omlik össze az ukrán haderő, s az elnök továbbra is hajtja a frontra az embereket – addig ő minden bizonnyal a helyén marad. Azonban ha mégis úgy hozná a sors, hogy végre megkezdődnének a béketárgyalások Ukrajna és Oroszország között, akkor ahhoz már egy új ukrán vezető kell majd, hiszen Putyin kinyilatkoztatta, hogy Zelenszkijjel nem hajlandó a békefeltételekről tárgyalni.
Olyannyira nem, hogy nemzetközi elfogatóparancsot is kiadtak ellene. A lényeg, hogy bizonyos értelemben Zelenszkij már nem tekinthető hivatalban lévő elnöknek – az oroszok szemében biztosan nem az – így nem képviselheti Ukrajnát a béketárgyalásokon. Zelenszkijjel egyébként is nehéz lenne tárgyalni ő másra volt fölépítve, másra építette föl magát illetve másra építették föl őt. Tehát egy új szcenárióhoz hogy az működni tudjon, valószínűleg, új szereposztás is kellene. Ha eljön majd az ideje, biztos lesz olyan ember, aki Zelenszkij helyére lép, de addig várhatóan marad minden a régiben.
– Menjünk át egy másik szomszédos országba, Szlovákiába, ahol merényletet kíséreltek meg Fico elnök ellen. Bár szerencsére ez nem volt végzetes, hatalmas nemzetközi visszhangja támadt. Ön hogy látja, mivel magyarázható, hogy ez a borzasztó eset megtörténhetett?
– Természetesen minden normális embert megdöbbentett az, ami ott történt. Sajnos a világban előfordulnak, és a nyugati világban is előfordultak – ha csak az elmúlt 100 évet nézzük, gondoljunk a két Kennedyre, Olaf Palméra, Aldo Morora, Ronald Reagenre – ismert politikusok, miniszterelnökök, elnökök elleni merényletek. Tehát ilyen erőszakos kísérletek voltak, vannak és lesznek.
Az, hogy a jelenlegi helyzetben ez miért tűnhet – bár ezt nagyon idézőjelben mondom – már-már logikusnak, annak az az oka, hogy most eleve egy hektikus, feszültségekkel teli világban élünk. Érezhetően átalakul a világrend, emiatt óriási a bizonytalanság és a félelem az emberekben. Ez a félelem és bizonytalanság már megkezdődött a pandémiával, s napjainkra az emberek lelkiállapota finoman szólva is megtört, ingataggá vált.
– Tudna példát mondani ennek a megjelenésére?
– A mai modern korban, az emberek nagy része már az internet világában él, ezért ezt a frusztrációt, idegességet, agressziót sokan az ottani kommentekben vezetik le. A kommentelők többsége sem gondolja úgy, hogy amit ő ott leír, azt a gyakorlatban is végrehajtaná, de ne felejtsük el, hogy a verbális agresszió könnyebben átcsaphat gyengébb idegzetű, zavarosabb gondolkodású embereknél konkrét agresszióba.
De ugyanez a feszültség megjelenik a médiában is, a kattintásvadászat miatt és a morális alapú, elkötelezett szurkolói mentalitás miatt.
S harmadik helyen megjelenik a politikában is, elég, ha csak arra utalni, hogy az orosz-ukrán háborút az Európai Unió politikusai hit kérdésévé és egzisztenciális kérdéssé tették. Nem elég az, hogy a pandémia már elültette a félelmet, a bizonytalanságot az emberekben, ehhez jött a világrend átalakulásának kiéleződése, a szomszédban kirobbant háború. Tehát van egy eleve bizonytalan, ideges, feszült állapot, és akkor még ezekre sok minden egyéb is rárakódik.
Persze egy politikus nem azért mond olyan agresszív szöveget, hogy a másik oldali politikai ellenfelét valaki lelője, mégis van, aki ezt felhívásnak veszi a maga részére. Tehát akkor, amikor két tábor erősen egymásnak feszül, – s a politikusok is egymással szemben agresszívan lépnek fel verbálisan – egyesek úgy gondolhatják, hogy a demokrácia természetes velejárója az is, hogy neki is a politikusokkal szemben agresszívan kell fellépnie. Mindez leszállítja az erőszak ingerküszöbét, vagy az erőszak alkalmazásának küszöbét, és oda juthatunk el, ahova Szlovákiába jutottunk.
A fentiek miatt én egy sokkal általánosabb képbe helyezném ezt az egész merényletkísérletet, mert ebben a szemmel láthatóan változó világban az ilyen tragédiák, ilyen szomorú történetek úgy gondolom, gyakrabban előfordulhatnak, mint általában más időszakokban előfordulnak. Éppen ezért óriási a média felelőssége, a politikusok felelőssége, de az egyént sem mentem föl, mert neki sem lehet bármit megtennie. Még verbálisan sem, mert az később könnyen átcsaphat akár erőszakba is.
– Ezek szerint a verbális erőszak a fizikai erőszak előszobája?
– Igen, s erre tudok konkrét példát mondani, szintén éppen Szlovákiából. Emlékezzünk, volt egy időszak, amikor a média, a politika Szlovákiában a társadalmat a magyarok ellen hergelte, más szóval kijátszották a magyar kártyát. Ilyen létezik a szlovák politikában, nagyon ne lepődjünk meg rajta. De mikor túlfeszítik a dolgokat, ez átcsaphat konkrét agresszióba is, emlékezzünk a Malina Hedvig elleni fizikai támadásra. Ott is ez történt, hogy addig-addig hergelték fel az embereket, míg megtörtént a konkrét bántalmazás. Mint mondtam a verbális sík az első lépcső, de utána már könnyebb meglépni a másikat.
– Tudunk részleteket elmondani a Fico elleni merényletről?
– Még tart a nyomozás, hiszen alig egy hete történt a merénylet. Azt azonban tudjuk, hogy Szlovákiában mérhetetlenül megosztott a társadalom, óriási a polarizáció. Tehát két ellentétes tábor feszül egymásnak, és ebben a helyzetben azt gondolhatta ez az aktivista alkat, egy kicsit zavaros költő Juraj Cintula, hogy bár győzött a választásokon Fico – s most az elnökválasztáson győzött a Pellegrini – ezt nem lehet tovább tűrni. Sajnos a közeg alkalmassá teszi a helyzetet arra, hogy ilyen vállalhatatlan és elfogadhatatlan lépéseket tegyen valaki, vagy tegyenek valakik.
– Itt rögtön felmerül a kérdés, magányos elkövetőről lehet szó, vagy egy szervezet akciója volt a merénylet?
– Szervezetre nem gondolnék, viszont hasonlóan gondolkodó emberek csoportjára igen.
Szóval én úgy gondolom, hogy ő több mint egy magányos elkövető, de nem egy szervezet áll mögötte, sokkal inkább egy hasonló gondolkodású csoport.
Azokon a képeken, amik nyilvánosságra kerültek, az látszik, hogy volt ott egy-két ember, akik mintha együttműködtek volna a merénylővel. Van ott egy hölgy és egy nagydarab ember, akik finoman szólva sem segítőkészen mozognak ebben a történetben, sőt láthatóan nagyon meg sem lepi őket a merénylet. Szerintem ilyen esetben az a normális reakció, hogy az ott lévő emberek megijednek, sikongatnak, majd szétszaladnak, de ők nem ezt tették. Meg ugye, azt is tudjuk, hogy törlődtek Cintula Facebook bejegyzései, akkor, amikor ő már letartóztatásban volt, tehát valaki, valakik ott azért ezt megtették, mintegy segítség gyanánt. Azt teljes mértékben elvetem, hogy külföldről szervezett akció lett volna, még csak nem is gondolok arra, hogy kívülről – orosz, ukrán, amerikai, európai vagy más szál – támogatást kapott volna.
– Van annak jelentősége, hogy az elkövető jobb, vagy baloldali nézeteket vall-e?
– Én ebben az esetben úgy vélem, nem ezen kellene gondolkodni, meg nem azon, hogy háborúpárti vagy békepárti, Ukrajnának fegyverszállítást támogató vagy ellenző. Szerintem olyan értelemben lehet ezeknek jelentősége, hogy ez is ott lehetett a motivációi között.
Ebben az esetben az első gondolat az kell, hogy legyen, hogy megpróbáltak megölni egy embert a nézetei miatt. Ez a probléma, mert ilyen nincs, ilyet nem lehet egy stabil demokráciában, egy normális államban megtenni, normális körülmények között, s ezt nem szabad elfogadni.
Sőt támogatjuk az ilyen rossz gondolatokat azzal, hogy betereljük ezt megint egy ilyen vagy olyan politikai mezőbe, hiszen egyesek szerint jobboldali, mások szerint baloldali volt. Szerintem ez teljesen mindegy ilyen szempontból, mert sehonnan nem indulhat ki az az elhatározás, hogy megölöm, mert másképpen gondolkodik, mint én.
S itt jön elő megint a politika felelőssége, a reakciókban is, meg a médiában is azok a kérdések jöttek elő, hogy akkor az elkövető most oroszpárti szélsőjobbos rendezvényeken vagy háborúpárti rendezvényeken vett-e részt? Ez érdekességként természetesen hozzátartozik a történtekhez, meg a motiváció fölfejtéséhez, de ahogy ezt jelen pillanatban tálalják, abból én azt mondom, hogy senki nem értette volna meg, hogy miért veszélyes az ilyenfajta megközelítés. Mert emiatt elvész a fent említett, senkit nem lehet megölni, lelőni a nézetei miatt alapkövetelmény.
– Visszatérve a merényletre magára, az eseményre, van esélyünk, hogy kiderüljön, mi is történt valójában?
– Ezt a szlovák rendőrségnek, szolgálatoknak kell kideríteniük, azt, hogy ezt hány ember hogyan tervezte meg, milyen úton jutottak el idáig – nem a média elsődleges feladata az, hogy ezt kiderítse, hanem a nyomozóhatóságnak – és a legfontosabb az lenne, hogy le kell vonni a tanulságokat belőle.
Bármilyen szomorú is ez a merénylet, a politika, a nagyhatalmak igyekeznek felhasználni a saját céljaikra. Az egyik oldal felhasználja úgy, hogy Fico egy megosztó ember volt, s ezzel mintha azt sugallná, hogy esetleg megérdemelte azt ami történt. A másik oldal – az orosz – meg azt mondja, hogy így járhat mindenki, hogy ide vezet az, hogyha a nyugati hatalmak beavatkoznak egyes országok belügyeibe. Ez meg azt sugallja, hogy olyanok lehettek, akiknek nem tetszett, hogy másképp gondolkodik a háború befejezéséről és a támogatásokról. Egyszóval minden politikai oldal próbálja kihasználni ezt a helyzetet.
A média pedig azt a lehetőséget használja ki, hogy – félretéve a felelősséget – sokszor nem számít, hogy amit, ír az igaz-e, de van itt egy esemény, amivel iszonyúan meg lehet növelni a kattintás számot, s számára csak ez a lényeg.
– Végül kérem, mondjon néhány szót arról is, ez a merénylet miként hathat a magyar politikára?
– Azt látjuk, hogy nálunk leegyszerűsítések vannak, leegyszerűsítő megközelítéseket tapasztalunk ebben a kérdésben. A merénylet kapcsán is egyértelműen felmerül, hogy Fico Orbánnal van-e vagy Orbán ellen, s ez a tény befolyásolja egyeseknek a merénylethez való hozzáállását. De egyébként meg az is sokkal bonyolultabb kérdés, hogy milyen mértékben szövetségese Orbánnak, hiszen tudjuk, hogy Robert Fico nem mindig gondolkodott úgy, ahogy Orbán Viktor. Akkor, amikor olyan koalíció volt Szlovákiában, hogy a magyar kártyát ki kellett játszani, akkor bizony-bizony kijátszotta. Most ezt a kártyát eltették, mert változtak az érdekek. Most sokkal közelebb áll a két politikus gondolkodása egymáshoz, mint egykor, ugyanakkor felhívnám a figyelmet, hogy a két politikus mozgástere, Fico és Orbán mozgástere nem ugyanaz, Ficoé sokkal szűkebb. Nincsen kétharmada, Szlovákiában nagyon erős az ellenzék, és Szlovákia az eurózóna tagja, tehát ezek mind behatárolják az ő mozgásterét. Azt látjuk, hogy a nyilatkozataiban, kijelentéseiben nagyon hasonló dolgokat mond, mint Orbán Viktor, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy amikor Brüsszelben szavazásra kerül a sor, akkor ő messze nem megy el odáig – mert nem mehet el odáig – mint Orbán Viktor. Igaz Orbán Viktor is csak a falig megy el, de Fico még előbb megáll.
Tehát itt megint csak felhívnám a figyelmet a dolog árnyaltságára, hiszen sokszor nagyon leegyszerűsítjük a dolgokat. Nem arról van szó, hogy barátok-e, vagy ellenségek, mert alapvetően az érdekek mozgatnak egy politikust. Ez a természetes, és ez a kiszámítható viselkedésük is, ettől politikusok.
A magyar belpolitika vonatkozásában pedig a kormánypárti oldalon belelátták a merénylőbe a baloldalt, mert ugye az ilyen oldali kommunikációban az nagyon fontos, hogy Cintula is egy háborúpárti, progresszív baloldali ember. A kormánypárti megközelítés a Fico merénylet kapcsán inkább az, hogy elvesztettünk egy szövetségest időlegesen, és hogy ide vezet a háborúpártiság. A másik oldal meg rögtön azt szedte elő, hogy Cintula oroszpárti, szélsőjobbos gyűléseken is volt, ezt is mindig felemlegették, amikor írtak róla.
Ha durván akarok fogalmazni, akkor pártpolitikai érdekek mentén mindenki megpróbálja felhasználni ezt a szerencsétlen tragédiát a maga hasznára, de úgy gondolom, hogy ez a magyarországi a választások eredményére nem fog kihatni. Szlovákiában viszont egyértelműen megváltoztatja a dolgokat, a szimpátia az áldozat felé fordul, s ez valószínűleg nem jön jól az ellenzéknek. De egyébként, úgy gondolom az a legfontosabb, hogy ezek után legalább Szlovákiában már egy más jellegű kampánnyal nézünk szembe, mert a merénylet után már nem lehet olyan hévvel vinni tovább a kampányt, mint azt eddig tették.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
