Adolf Eichmann és Josef Mengele világháború utáni meneküléséről és dél-amerikai életéről gyakran olvashatunk. Rajtuk kívül azonban még számos náci vezető igyekezett a tengerentúlra szökve új életet kezdeni 1945 után.
Walter Rauff SS ezredest leginkább arról ismerheti az utókor, hogy az ő nevéhez kapcsolódik az úgynevezett „mobil gázkamrák” létrehozása. Rauff úgy módosított teherautókat, hogy azok kipufogó gázát átvezette a légmentesen zárt raktérbe, ahová akár 60 embert is be tudott zsúfolni. Becslések szerint mintegy 100 ezer ember vesztette életét az ilyen teherautókban a második világháború évei alatt.
Rauff a háború idején Tunéziában, majd később a Gestapo kötelékében Olaszország területén szolgált, ahol 1945-ben amerikai fogságba esett. A hadifogolytáborból azonban hamarosan megszökött, és előbb kolostorokban bujkált, majd Szíriába menekült, végül pedig 1949-ben Chilében telepedett le.
Rauff egész életében sikeresen elkerülte az igazságszolgáltatást, sőt 1958 és 1962 között a nyugatnémet hírszerzés hivatalos informátoraként is szolgált, igaz jelentéseiről bebizonyosodott, hogy nem sok érdemi információt tartalmaznak. 1962-ben ugyan letartóztatták új hazájában, de a chilei legfelsőbb bíróság 1963-ban felmentette az egykori SS-tisztet és Németország, illetve Izrael ismételt kérései ellenére sem adták ki az őt ekkor már üldöző hatóságoknak. Rauff, aki valószínűleg a chilei diktátor, Augusto Pinochet tanácsadójaként is szolgált, végül 1984-ben, 77 éves korában halt meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
