Szégyelljék-e magukat az osztrákok az elnökválasztási botrány miatt, avagy büszkélkedjenek működő demokráciájukkal? Dúl a vita Ausztriában, s mindkét válasz mellett komoly érvek vannak. Hogyan történhet meg egy önmagát mintademokráciának tartó államban, hogy az illetékes személy jelenléte nélkül bontsanak fel szavazólapokat tartalmazó borítékokat? Ugyanakkor azt is érdemes végiggondolni, hogy hány európai országban hozott volna a bécsihez hasonlóan bátor, kizárólag a jogi szempontokat szem előtt tartó döntést egy alkotmánybíróság? Hogy mennyire tépázta meg Ausztria nemzetközi megítélését, illetve az osztrákok demokráciába vetett hitét a kialakult helyzet, az alapvetően csak ősszel, a megismételt megméretés után fog kiderülni. Ha az új voksolás nyomán is Alexander Van der Bellen, a Zöldek által támogatott független államfőjelölt nyer, akkor egy feledhető epizód maradhat az eredmény kétségbe vonása. Más lesz viszont a helyzet, ha az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje, Norbert Hofer győz a repetán, mert ez minden szavazóban és külső szemlélőben azt a képzetet fogja megerősíteni, hogy korábban csalás történt.
Nincs jó nyara Európának. A brexit után az osztrák elnökválasztás megismétlése is az euroszkeptikusoknak, a szélsőjobboldaliaknak, a rendszerelleneseknek, összességében az érvekkel hadilábon állóknak kedvez. Rengeteg kis európai Donald Trump vigyorog most kéjesen. A részletkérdésekre nincs idő, most csak a káröröm számít. Pedig Norbert Hofer az ellenpélda is lehet. Akiben csalódnának a felajzott szélsőjobbosok és akitől megnyugodhatnának a rettegő brüsszeli technokraták. Ha Hofert egy európai politikai palettán próbáljuk elhelyezni, nehezen lehetne a német Keresztényszociális Uniótól jobbra pozicionálni. Nem ördög, csak a lázadók elegáns jelképe. De kétségtelen: győzelme biztatás lenne az igazi ördögöknek, akiket kizárólag a rombolás vezérel. Attól sem kell eltekinteni, hogy bár most mindenki az Osztrák Szabadságpárt nagy sikeréről beszél, mi van, ha a botrány kapcsán Ausztriában sokakban éppen ősszel fog előjönni a veszélyérzet, s azok is felsorakoznak Hofer ellen, akik eddig nem voksoltak? Például a brexit miatt felháborodottak.
Ausztria a szomszédunk, így aztán különös érdeklődéssel figyelünk Bécsre. Akárcsak a brexit esetén, a jobboldali elhivatott szavazótábor egy tekintélyes része most is skizofrén állapotba került. A Fidesz az Osztrák Néppárt partnere, de Orbán Viktor unióellenes állásfoglalásai rendre rálicitálnak a szabadságpárti kijelentésekre. Nem véletlen, hogy FPÖ-s körökben túl szélsőséges a Jobbik, de igazi példakép Orbán. A szabadságpárt magyar szurkolói nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják a radikálisok rendszeresen visszatérő hőzöngését a kelet-európai, azaz a magyar, lengyel, román munkavállalók ellen, s csak a közös nevezőt, a menekültellenességet akarják meghallani. Az FPÖ iránti hazai jobboldali szimpátiát csak erősíti a választások megismétlése, holott az igazi elismerés az alkotmánybíróságnak járna. Sokaknak juthat eszébe egy korábbi magyarországi választás. 2002-ben, miután a szoros versenyt követően az MSZP–SZDSZ-koalíció alakíthatott kormányt, Orbán Viktor ugyan elismerte vereségét és gratulált Medgyessy Péternek, a szocialista miniszterelnök-jelöltnek, de támogatóiban kétségek ébredtek a voksolás tisztaságával kapcsolatban. A Fidesz szimpatizánsai nem hittek a vereségben, és választási csalásról beszéltek. A szavazatok újraszámolását követelő csoport blokád alá vette az Erzsébet hidat, de nem érte el célját. Ausztriában viszont megismétlik az elnökválasztást.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 04.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
