Őszintén a szlovákiai magyar oktatásügyről Vataščin Péter2026. 07. 07., k – 19:19 Komárom |
A Szlovákiai magyar közoktatási atlasz című kötet múlt heti bemutatóján sor került egy kerekasztal-beszélgetésre is, amelyen három szakember emelt ki és boncolgatott egy-egy problématerületet. Azonban bármely aspektusról is volt szó, világos, hogy sürgősen át kell értékelni több kulcsterületet a szlovákiai magyar oktatásügyben.
Ahogyan arról múlt pénteken lapunk is beszámolt, az elmúlt 16 év társadalmi folyamatait mutatja be látványosan és jól áttekinthetően a Szlovákiai magyar közoktatási atlasz című kötet. A Felvidéki Magyar Pedagógusok Házában tartott szakmai bemutató egyik része egy kerekasztal-beszélgetés volt, amelyen Rákóczi Krisztián politológus (VEKTOR Társadalomkutató Egyesület) moderálása mellett Fodor Attila oktatáskutató (igazgató, Comenius Pedagógiai Intézet), Kapitány Balázs demográfus (Horizontum Polgári Társulás) és Szarka László történész (professor emeritus, Selye János Egyetem) fejtették kimeglátásaikat a szlovákiai magyar közoktatás helyzetéről. A cikkben egy-egy fontosabb gondolatmenetet emelünk ki a beszélgetés résztvevőitől.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Az elmúlt 16 év társadalmi folyamatait mutatja be látványosan és jól áttekinthetően a szlovákiai magyar iskolák tükrében az a kötet, amelyet pénteken mutattak be a Felvidéki Magyar Pedagógusok Házában.
A Tátrai Patrik, Kapirány Balázs, Nagy Ildikó és Rákóczi Krisztián által jegyzett könyv eleje felvázolja a szlovákiai magyar közoktatási rendszer kereteit, ill. a kisebbség etnikai és demográfiai folyamatait. Ezt követően az óvodai és iskolai tanulói létszámokat összegzik, valamint az intézményekbe vezető „bejárási útvonalakat”. Külön figyelmet kapott a Nagyrőcei járás oktatási helyzete, amelyről esettanulmányt közöl a könyv, végül pedig a szlovákiai magyar közoktatási rendszer kimeneti adatait összegzik, ill. zárásként a tanulói létszámokat befolyásoló főbb folyamatokat.
A kötet műfaja „atlasz”, amely a kiadvány legfőbb értékét adja, hiszen 45 térképen és 15 táblázatban nyújt átfogó helyzetképet a 2010-től máig terjedő folyamatokról.
A Felvidéki Magyar Pedagógusok Házában tartott bemutatón Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetség elnöke, valamint Szabó Tibor, a Pro Hungarica Communitate elnöke üdvözölte a jelenlevőket. Az egyik szerző, a HUN-REN CSFK Földrajztudományi Intézetben dolgozó Tátrai Patrik plenáris előadóként foglalta össze a kötetben is közölt térképek alapján a szlovákiai magyar társadalmi folyamatokat a tanulói létszámok tükrében.
A program leghosszabb részét egy kerekasztal-beszélgetés képezte, amelyen Rákóczi Krisztián politológus (VEKTOR Társadalomkutató Egyesület) moderálása mellett Fodor Attila oktatáskutató (igazgató, Comenius Pedagógiai Intézet), Kapitány Balázs demográfus (Horizontum Polgári Társulás) és Szarka László történész (professor emeritus, Selye János Egyetem) fejtették kimeglátásaikat a szlovákiai magyar közoktatás helyzetéről. (A beszélgetésükről később még külön riporttal jelentkezünk).
A záróbeszédet Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke tartotta.
A kulcs: a mezoszintű tervezés
Kapitány Balázs többek közt még arra figyelmeztetett, hogy ha a magyar kisebbséget nyomasztó demográfiai lejtmenetet, az ehhez kapcsolódó születésszámokat, „valamiféle fátumként” értelmezzük, az hiba. Egyfelől ugyanis a szlovákiai társadalom egészét érintik, s „hat éven belül” egy alapvetően új oktatási struktúrát kell kialakítani Szlovákiának.
Kifejtette azt is: tökéletesen látszik, hogy a szlovákiai magyar területek gyakorlatilag két teljesen különbözően működő világokat alkotnak. „Ezért ezzel kéne szemben nézni, hogy még itt nyugaton is látszik, hogy egészen más jellegű problémákkal küzd az oktatás – emelte ki. Példaként említette, hogy míg Dunaszerdahelyen a szlovák iskolában iratott gyerekek valószínűleg „nem a romák elől menekülnek” oda, addig nem elmondható ugyanez Tornaljáról. Sok helyen még egy adott területen belül is kis régiókként jelennek meg más demográfiai és oktatási állapotban levő helyek, ezért Kapitány a „mezoszintű tervezést” látná szívesen, amely a kistérségeket veszi alapul.
Ezeken a területeken egy középfokú oktatási központ vonzáskörzete érvényesülhetne. Tornalján ehhez elég volna egy központ, Dunaszerdahely környékét viszont „több részre kellene vágni”. Kapitány figyelmeztetett:
a makroszint sosem lesz egy kisebbség kezében, mert akármilyen pompás is a viszony, még ha a kormányon is lesz a magyar párt, „az országos érdekek mindig áthúzhatnak valamit, mindig történhet valami”. A mikroszint pedig mindig az emberektől függ, ezért nem tervezhető. A demográfus szerint mindezt úgy lehet kontroll alatt tartani, ha működnek a kistérségi, mezoszintű, informális és formális szervezetek, ami egy demográfiai tervezésnek is az alapja lehet alapja három-négy évvel előre.
Időben megtalálni a megoldásokat
Fodor Attila szokásához híven történeti keretet adott a jelenbeli helyzetnek. Mint elmondta, a 90-es években két táborra oszlottak azok, akik a szlovákiai magyar oktatással foglalkoztak. Az egyik csoport, ahova maga is tartozott, „a minden faluban minden iskolát megtartani” elvét vallotta. A másik oldal (például Albert Sándor) „erős, működő iskolaközpontokat” akart volna létrehozni.
A több szervezetet tömörítő Oktatáspolitika Műhely azonban ma már azt mondja: „nem tartható meg minden iskola.” Emellett – figyelmeztetett Fodor – egy iskola minősítése nemcsak arról szól, hogy „össze kell szedni a fűtésre, bérekre való pénzt”. Az „ennél összetettebb vállalkozás”, beleértve az olyan dimenziókat, mint a minőség, kapcsolatok, hangulatok. „Ilyen szempontból én merem ezt vállalni, hogy nem tudjuk a 222 intézményt megtartani” – hangsúlyozta.
Újabb történeti szálként hozzátette: a 90-es években 320-330 szlovákiai magyar iskola volt még, vagyis a számok azt mutatják, hogy „az élet maga is megoldja ezeket a problémákat”.
„Csak az a kérdés, hogy ez a száz iskola, ami elveszett, ez úgy veszik-e el, hogy a végsőkig nyűglődik, haldoklik, s elmegyünk a temetésére? Vagy időben megpróbálunk jobb megoldásokat adni? Szerintem most erről van szó”
– szögezte le.
Szeretettel fordulni a roma diákok felé
Szarka László úgy többek közt a társadalmi élet nehezebben megragadható, mégis nagyon konkrét jellemzőit emelte ki. Szerinte kulcsfontosságú szerepe van a hibriditásnak. Ezt azzal magyarázta, hogy „pillanatnyilag győzelemként ünnepeljük, hogy a szlovák egy idegen nyelv”, amit ő hamisságnak tart. „A szlovák nyelv a környezetünk nyelve” – mutatott rá egy fontos szemléletbeli különbségre. Úgy látja, „vegyes, hibrid térben élünk”, amire határozottan illene reagálnunk az oktatáspolitikában.
Szarka érintett egy már nem is annyira tabutémát: a roma tanulók kérdését.
„A roma testvéreink csak szeretettel lennének megszólíthatóak”
– hangsúlyozta. Arra is utalt, hogy most csak azért fordulnak hozzájuk az intézmények, hogy a saját fennmaradásukat biztosítsák. Udvardi és tallósi jó példákat említve viszont arra figyelmeztetett, hogy létezik más út is.
A történész végül beszélt a magyarországi támogatásokról is, hozzákapcsolva azt az romakérdéshez. Mint előadta, sokszor rossz helyre mentek a támogatási pénzek, miközben például „tudjuk, hogy nagyon kellene az oktatás-nevelési támogatás például a magyar anyanyelvű romáknak”. Szarka szerint végig kéne gondolni, hogy a „hatalmas forrást” hogyan lehetne racionálisan és esetleg a szlovák oktatás- és kisebbségi politikával egyeztetve közösen felhasználni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
