Nem ismertem nála érzékenyebb és ami ezzel jár, sértődékenyebb embert a pályám során. Voltunk a legbizalmasabb barátok, de voltunk kevésbé beszélő viszonyban is. Amikor a Vasárnapban úgymond a főnöke lettem, ő már (el)ismert író volt, de amíg a prózáját egyfajta nagyon izgalmas kihagyásos technika jellemezte, sőt ő volt az első interaktív felvidéki magyar író is. A riportjait hajlandó volt olykor (túl) bő lére ereszteni, s nem egyszer előfordult, hogy az anyag felét kénytelen voltam kihúzni. Ilyenkor nagyon megsértődött, de pár óra múlva felhívott, s tudtomra adta, a cikk mely részeit kéri benne hagyni, s mi az, ami nyugodtan kimehet. Bár költőként megkapta a Madách-díjat, meseíróként a legjobb szlovák gyerekkönyv díját is, mégis úgy érezte, nem ismerik el eléggé a tehetségét. Alig 46 éves volt, amikor önként a halálba menekült.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
