Meglepő, hogy ez megjelenhetett a Mércéban.
A cikk gyakorlatilag sorra cáfolja az összes liberális tabut a témában. Dühösek is a törzskommentelők!
Már a kezdet kemény, a szerző ugyanis egyetért a “Zorbán által kilóra megvett” Schifferrel:
“a „tényellenőrzés” gyakran nem szolgál mást, mint a euroatlanti hegemónia fenntartását“
A szerző a megmondóemberek személyét is támadja: “egyrészt az objektív igazságot hirdetik, másrészt meglehetősen szelektívek a forrásokat illetően, tulajdonképpen geopolitikai érdekek mentén válogatva azokat“, magyarul: hazug propaganda, de legalábbis elfogult álláspont az, amit “független igazságnak” állítanak be.
Ugyanezek az elfogult elemzők viszont a velük nem egyetértőkkel szemben kőkemények, pl. “tipikus érveléstechnikájuk a relativizálás, a saját állításaikat evidenciának tekintik, míg a tényeket ignorálják”, kifelejtve azt, hogy ez “minden politikai oldalon fellelhető probléma”.
A fősodrú liberális véleményvezérek egyszerre tartják fent a jogukat mindenki más megkérdőjelezéséhez, s közben kikérik maguknak, ha bárki más az ő objektivitásukat és függetlenségüket kérdőjelezi meg. Szerző:
“a jelen objektívnek és függetlennek kikiáltott, a tudományosságot képviselő intézményei nem biztos, hogy kiállják az idő próbáját“
A szerző képes még a rasszizmust is felhozni példának! Atya Isten, a “független” liberális véleményvezérek egy mondatban a csúnya rassszistákkal, mi ez, tessék mondani, a Bayer Show???
“Ahogyan a 19. századi tudományos rasszizmus is mára a legbornírtabb szélsőjobbos, kocsmaasztali merengésekbe vonult vissza, holott a legpatinásabb nyugati intézmények koponyaméricskélő zsenijeinek munkája volt, úgy azok a nagy megmondások, amelyek ma uralkodnak, szintén el fognak tűnni.“
Odavág persze az egyik legszentebb liberális gazdaságpolitikai elvnek is:
“A közgazdaságtan egyik legnagyobb téveszméje például, a leszivárgás-elmélet is csak azt szolgálta, hogy a tőkefelhalmozást biztosítsa a felső tízezernek, de hiába a tudományos handabandázás körülötte, mára pontosan tudjuk, hogy hazugság volt.“
Egyébként nem igaz, hogy “pontosan tudjuk, hogy hazugság volt”, mert mondjuk a mai ballib törzsszavazó ezt konkrétan máig nem tudja. Aki nem hiszi, az hallgasson meg Bolgár Gyuri bácsinak betelefonálókat.
De a szerző fokozza:
“amerikai demokrata-párti szavazók kedvenc konteója évekig az volt, hogy Donald Trump összejátszott az orosz hatalommal, aztán amikor kiderült, hogy az egyik fő informátor hazudott, a „tények” többsége meg hamis, akkor jónéhány sajtóorgánum lapult”
Pedig minden valamire magát adó ballib “tudja”, hogy Trump valójában Putyin fizetett embere.
De nem állunk meg, a szerző szerint háttérhatalom is van, pedig minden ballib “tudja” ez csak laposföldhívő, oltástagadó, putyinista bunkók kódolt antiszemita és unintelligens marhasága:
“amikor munkások szerveződnek, például egy szakszervezet megalapításáért, akkor nem tabu kimondani, hogy szerveződnek. Viszont, amikor arról beszélünk, hogy az egy százalék a saját érdekei megtartása, sőt még erősebb képviselete érdekében együttműködik, akkor azt összeesküvés-elméletként bélyegezzük meg – azaz azonnal hamisként állítjuk be“
Hozzáteszi: “Nyilván nem arról van szó, hogy gonosz gyíkemberek vették át az irányítást.” – hiszen a kérdés nem összeesküvés, hanem szerkezeti, lásd “a kapitalizmus strukturálisan társadalomellenes. Tudnunk kell, hogy milyen struktúrák irányítják a társadalmakat, és hogy ezekben, ahogy azt Marx is említi, maguk a tőkések is milyen kényszerek közé kerülnek. Viszont azt is tudnunk kell, hogy a struktúrákat nem valamelyik isten küldte le kőtáblán, hanem ezek gondosan megtervezettek, és a kevesek érdeke mentén terveződnek újra időről időre.“.
A cikk tehát lényegében elmondja mi a liberális rendszer kritikája és ez miért igaz. S miért nem igaz, hogy ennek a kritikának az ellenkritikája “független” meg “tudományos”. Nyilván ott a cikkben a vörös farok, hogy itt ő a “baloldali” rendszerkritikára gondol, csak hát az nem derül ki, ez konkétan miben más, mint a nem baloldali.
Na, fel is iratkoztam a szerző YT-csatornájára.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
