Történeti feljegyzések és beszámolók tanúskodnak arról, hogy valaha létezett egy magyarok lakta Maghar, illetve Madzsar nevű város a Kaukázusban. Ennek a kevésbé ismert rejtélynek eredünk a nyomába.
Pápai bullák, arab utazók és földrajztudósok számolnak be arról, hogy a Kuma folyó két oldalán hajdan egy Kummagyaria nevű ország terült el. A Kaukázus északi részétől a Manicsj folyóig több évszázadon keresztül magyar rokontörzsek laktak. Ismerkedjünk meg vele!
„Első írásos emlék erről az országról Chorenei Mózesnek, az „Örmény Herodotosznak” Arménia Földrajza című átfogó művében olvasható, amely mintegy 1500 éve látott napvilágot. Ebben a tudós felsorolja a hazája szomszédságában található népeket, köztük a Kaukázustól északra lakó Kum-(Hun?) vagy Kuma-magyarokat.
Később 1245-ben ugyanezen névvel illeti Piano/Plano da Caprio pápai követ is ezt a népet. Több pápai bulla (IV.Ince-1253., IV. Sándor-1258., IV.Miklós-1288.,1291.) emlékezik meg Kummagyariáról – Cummageria néven. XXII. János pápa bullája Gyeretyánnak/Jeretánynak szól, aki ekkor (1330) fejedelem volt. (Lásd alább!)
Egykori ott-éltünkről még ma is számos régészeti lelet, helynév tanúskodik, mint pl. az egykori főváros közelében levő Burgun Mazsari.
Fejedelmi városukat a Kuma partján épült Magyart/Mazsart az arab utazó és földrajztudós Abu-l’-fida 1321-ben említi, de később, romjaiban is több utazó látja, s tanúsítja, hogy az a magyarok városa volt.
Andrzej Taranowski, II Zsigmond Ákos diplomatája így ír 1569-ben, Konstantinápolyból Asztrahány felé utazva: „Október 7-én a magyar sírhalmok közelében vertünk éjszakai tábort. Itt még ma is sok téglafal található, a pogány magyarok templomainak romjai…” „…a Sasik-Dzigirlik nevű folyó mellett érnek véget a magyar mezőségek. Átvonulásunk során minden nap láttunk falakat, az egykori magyar templomok romjait. A magyar mezőség sírhalmai gazdagok régi emlékekben, hatalmas kövekből épített falakban, melyeket a moha teljesen benőtt. E vidék utólsó lakói keresztények voltak, valószínüleg cserkeszek.” (Tardy Lajos: Régi hírünk a világban; Gondolat, Bp. 1979.).
De la Motraye 1712-ben készített feljegyzéseket; a helyi tatár lakosságtól hallottakra támaszkodva Mazsar várost eredeti magyar településnek tartja. (Tardy L. id. műve)
https://en.wikipedia.org/wiki/Eastern_Hungarians
Kummagyaria kialakulása
„A Jergenyi-dombok irányába indított besenyő támadás hatására a magyar törzsek és szövetségeseik egy része nyugatra települt, a másik része pedig a Manicsj védő mocsárövezetétől délre. A népesség jó része felhúzódott a Kaukázus vidékére, nyári legelőikre; kis részük áttelepült a hegyen a perzsákhoz. (Őket nevezi Bíborbanszületett Konstantin „szabartoi aszfaloi” néven hős szavárdoknak/szabiroknak). A kettészakadt magyarság Pannóniába költözött része a kereszténység felvételéig még követek útján kapcsolatban állt a Kuma-vidékiekkel, de a XII.-XIII. században már csak annyi maradt fenn hagyományként, hogy vannak keleten maradt testvéreink.
Az idők csendesültével a kumai törzsek is visszahúzódtak a hegyekből a folyómenti szállásterületekre, ahol lényegében háborítatlanul élhették életüket. Itt írta le őket Gardizi (1050-ben), és Al Bakri (megh.:1094.) is. Eszerint a XI. században a kaukázusi magyarság a Don, Volga, Kubán, illetve a Káspi-tó és a Kaukázus által határolt területen élt. Határvidéküket gyepürendszer védte. Szomszédaik délről az alánok, s a bérceken túl az abkázok.
Gardizi szerint a hadsereg két tömény lovas (20000 fő). A nép maga kb.250000 főt tett ki. Nagyjából mint a honfoglaló Árpád népe. A főkirály a kündü, a katonai parancsokat a gyula adta ki. Sok szláv/orosz foglyot ejtettek, akiket Kercsben drága kelmékre cseréltek. Klaproth szerint fejlett öntözéses földművelést is folytattak, melynek egy része még az ő korában is működött Kavkaszktól keletre.
Vallásuk Gardizi szerint Jézus-hitű és tűzimádó/aveszta; Al Bakri szerint bálványimádók. Szép számmal kerültek elő ún. „kamennaja Baba” szobrok is, melyek nagyon hasonlítanak a Duna-Tisza közén, illetve a Kassa melletti Keveházán stb. előkerült szobrocskákhoz. Mindkét arab forrás szerint a magyarok délcegek, erősek, ruházatuk pompázatos, lovaik kitartóak. Megjelenésük tiszteletet parancsoló, de barátságos. Az egész nép tekintélyes, szorgalmas és gazdag. Gardizi leírja még, hogy a vőlegény váltságot fizet a lány szüleinek, melyet szertartásosan adnak át a falu előtt.”
Gyertyán (fényes, dicsőséges, tündöklő) fejedelem
„A sztyeppelakó népeknél a kündü/kende állt a törzsek élén mint fejedelem, de a politikai, hadászati kérdésekben a gyula döntött. A közös ellénséggel szembeni egységes fellépés hatására jött létre a vezérőfejedelemi, egyfejedelmi tisztség igénye. Hogy a Kuma-menti magyaroknál ez mikor történt meg, nem tudjuk, de 1329.-ben már bizonyosan így volt, mert XXII. János bullájában már így szerepel. Gyeretyán /Jeretány (jelentése: fényes, dicsőséges, tündöklő) szerette volna, ha fővárosában Magyarban is katolikus püspökség lenne, mint Asztrahányban, Sybában, vagy Arménia, Georgia, illetve a Krím több városában. IV. Ince egy 1245-ben írt bullája szerint a hittérítők már a Perzsa-öböl mellett, a Gangesz vidékén, Szíriában, a kaukázusi Ibériában, Georgiában, a Terek-menti alánoknál, a kazárok között, a krímii gótoknál, a csaekeszeknél, Indiában, Moszulban, a ruténoknál, oláhoknál Szerbiában és a dalmát vidéken egyaránt tevékenykedtek. Az 1300-as évek elején – a korabeli ferences zárdajegyzékek szerint – Kummagyariában két helyütt volt már kolostoruk: Magyarban kettő, s a Nagy-Szilindzsik forrásvidékén, az Elbursz/Ajbars tövében egy. Ez utóbbi neve is fennmaradt: Ügyek (magyarul: szentes). Romjait Klaproth írta le, s megjegyzi, hogy a környékbeli cserkeszek Mazsar Unneh-nek nevezik. Ettől északkeletre találja meg egy másik ferences kolostor romjait, amit a lakosság „Kliszi”-nek nevez. Ezek az építmények a korabeli nyugati építészeti stílusban készültek. Gyeretyán látva a katolikus hit terjedését, elhatározta, csatlakozni kíván a keresztény világhoz. Megkeresésére XXII. János, a hetvenes éveiben járó avignoni pápa egy 1329. októbet 3-án datált bullát írt Gyeretyánnak. Ekkortájt szentelt püspökké hat dominikánus szerzetest, s közülük egy, Mancasole Tamás, Szamarkand új püspöke vitte a bullát Magyarba,és a püspökség létrehozásának feltételeit megteremtette. Tamás püspök 1230. áprilisában hagyta el Avignont száz forinttal a zsebében. Hajóval ment Szoldajába, a Krím déli kikötőjébe, onnan a kaffai vikárius segítségével júliusban ért Magyarba. A sikeres előkészítést követően nemsokára meg is érkezett az első katolikus püspök, aki Taddeus ferences testvér volt. Nézzük most, mit is írt a pápa Tamás által küldött bullában, Raynaldus közlése alapján. A levél (A) része egy rövid összefoglalás az olvasó számára arról, hogy miről is szól maga a bulla(B). (A) „Beszámoltak (ti. a pápának) az ázsiai magyarok, a malkaiták,és alánok szilárd vallásosságának nagy dicsöségéről. Ezek – bár istentelen, babonás tévelygések hálójába kerített népek veszik körül őket – mégis megőrizték hitük szeplőtelen tisztaságát. Tekintély dolgában kitűnik közöttük Jeretány, a magyar királyi vér ivadéka. Minthogy ő kitartóan katolikus elöljárót kért az Apostoli Széktől, a pápa elküldötte a semiscanti püspököt hozzájuk, hogy erősítse bennük a hitet, mellékelt levélben pedig a vallásos férfiakat kegyes figyelmeztetésének megfogadására intette.”
Fenti idézetek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Burumb%C3%A1tor/magyars%C3%A1g
Végül, az ősi kaukázusi Magyarhont Timur Lenk, a világhírű hadúr, mongol fejedelem (kán) dúlta fel. A túlélők pedig minden bizonnyal beolvadtak a környező törzsekbe.
Külön izgalmas kérdés, hogy valaha az Azovi-tenger és a Fekete-tenger vidékén szkíták éltek. így a több hullámban keletről érkező hun-magyar törzsek ide érkezvén lényegében rokonaikkal találkozhattak ezen a területen.
Összefoglalva az eddigieket, ezek szerint több Magyarhont is megismerhetünk a történelemből: az egyik a cikkben tárgyalt Kummagyaria a Kuma folyó mentén a Kaukázusban, a másik az Urál-környéki Magna Hungaria, melyet 1236-ban Julianus barát kutatott, és természetesen a harmadik a Kárpát-medencében található Pannónia. Mindebből újfent kitűnik, hogy őseink a világ több pontján is szerves részét képezik a világtörténelemnek immáron több ezer éve.
Írta és szerkesztette: Száraz György
Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!
Részt vehetsz programjainkon:
Istentiszteletek http://napvallas.hu/programok/tudj-meg-tobbet-az-istentiszteletekrol-es-ami-mogottuk-van/Aurafejlesztő és Meditációs Klubok http://napvallas.hu/programok/aurafejlesztoi/Főnix-programok http://napvallas.hu/programok/fonix-pHYPERLINK “http://napvallas.hu/programok/fonix-program/”rogram/Egómentesítő kurzusok http://napvallas.hu/programok/egomentesito-kurzus/Karma Oldó Napok http://napvallas.hu/programokHYPERLINK “http://napvallas.hu/programok/karma-oldo-nap/”/karma-oldo-nap/Szer-napok (szent ünnepnapjainkon) https://www.facebook.com/napvallas/?fref=tsÉbresztő Táborok https://www.facebook.com/napvallas/?fref=tsBel- és külföldi zarándoklatok https://www.facebook.com/napvallas/?fref=ts
Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!
Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!
Száraz György
Boldog napot!
The post Ősi Magyarhon a Kaukázusban, avagy keleti testvéreink nyomában Kummagyariában appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
