Advent idején, Ógyallán, a városi művelődési központban nívós gálaműsorral ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját a Bellő Néptáncegyüttes. Az ünnepi hangulatot beárnyékolta az együttes alapítója és művészeti vezetője, Deme László hiánya. Ő a kórházból hangüzenetet küldött az együttesnek. Nem túlzás azt állítani, hogy önmagát nem kímélve, szabadidejét, szívét-lelkét adta és adja a Bellőért.
Deme László telefonon foglalta össze az elmúlt negyed évszázad legfontosabb „bellős” történéseit. Egykori tornaljai fiatalként táncolt az időközben feloszlott Bellő néptánccsoportban. Majd nyitrai főiskolásként a Rekettyés Néptáncegyüttesnek muzsikált, friss diplomásként pedig a feleségével együtt az ógyallai alapiskolába került, ahol az alsó tagozaton megalapította az újabb Bellő néptánccsoportot.
E nevet részben nosztalgiából választotta, másrészt a jelentése miatt: a bellő, azaz bölcső, gömöri szó, amely a legjobban kifejezi törekvésüket, hogy már a kisgyermekeket is bevezessék a magyar népzene, néptánc, népszokások és hagyományok csodás világába.
Míg a Kis Bellő tagjai körében gyermekjátékokkal alapoznak, az idősebb társaiknak egyre bonyolultabb koreográfiákat tanítanak meg.
A pályakezdő pedagógus megvalósult álma
A Kis Bellő mellett a felső tagozatos tanulókból jött létre a Bellő Néptáncegyüttes. Sőt, volt olyan időszak, amikor párhuzamosan kis, középső és nagy tánccsoport is működött! Jelenleg a kis tánccsoport 20, a nagy pedig 16 tagú, s azokban nemcsak ógyallaiak, hanem a közeli községekből hozzánk érkezők is táncolnak. S mivel az élő zene híve vagyok, zenekart is alapítottunk.
Václavek János brácsán játszott, a nagyobb fiam lett az egyik, a diáktársa, Sipos Ferenc a másik hegedűs, én pedig a hegedűmet átmenetileg nagybőgőre cseréltem. Miután a zenésztársaim más teendőik kapcsán szétszéledtek, több tagcsere után, hozzávetőleg hét éve pedig már a Bellő Népzenekar jól kiforrott felállásában örömzenélünk: velem, a hegedűs-prímással maradt Langschadl Dávid, a brácsásunk és Golha Mátyás nagybőgős, csatlakozott Bertók Tibor cimbalmos, Korpás Réka énekes, közel két éve pedig velünk játszik Jurisinec Martin harmonikás-klarinétos is. A két koreográfusunk Molnár Gábor és Molnár Tálos Orsolya, az utánpótlást biztosító Kis Bellőt pedig Pivoda Vivien vezeti.”
Deme László azt tartja a legnagyobb eredménynek, hogy a néptánccsoport egyáltalán megérte a 25 évet.
Bár egykori tagjaink Európa több városában, illetve nemzetközi fesztiválokon is sikeresen vendégszerepeltek, a Bellő bizony elég peches volt a versenyek terén, főleg betegségek miatt.
De ez talán nem is baj, mert a díjaknál sokkal fontosabbnak tartom, hogy megismerték és megszerették a magyar népzenét és néptáncot. A 25 év alatt elkészült rengeteg koreográfia is bizonyítja, hogy megfelelő szinten szívták magukba a népi kultúrát, közben erősödött a nemzettudatuk, s a fellépéseikkel sokakat megörvendeztettek.”
Lélekemelő előadások, megtartó segítség
Mint megtudtam, folyamatos anyagi támogatásban részesítette a Bellőt Basternák Ildikó, volt MKP-s polgármester.
A legnagyobb támogatást azonban minden évben a magyarországi Csoóri Sándor Alaptól, illetve a hazai Kisebbségi Kulturális Alaptól kaptuk, de Nyitra megye sem feledkezett meg rólunk.
A jubileumi gálánkat pedig a kevés magyar városi képviselnők magánemberként támogatta. Mivel nyolc éve iskolaigazgató vagyok, előnyt jelent, hogy az iskolában ingyen tarthatjuk a próbáinkat. Miután az anyagiak előteremtését célzó, aprólékos pályázatokat eddig eléggé kimerítő módon, egyedül írtam, a jövőben segítséget nyújt majd egy energikus kolléganőm.”
Az ünnepi gálaműsorba a kedvenc koreográfiákból válogattak be párat, de újak is születtek.
Az utóbbiak közül sor került a magyarbődi táncok premierjére, Katona István koreográfus pedig a saját gyűjtéséből szerkesztett nekünk egy másik koreográfiát. A nagyok hét, a kicsik két koreográfiával készültek. A gála záróakkordjának szánt gömöri táncokkal pedig fergeteges hangulatot akartunk teremteni, hogy „felrobbanjon” a kultúrház.
Deme Lászlónak természetesen vannak az adventi ünnepkörhöz kötődő szép „bellős” emlékei, mint az évfordulós gálaműsorok, vagy a Mikulás-ünnepséghez kötődő táncházak.
„Nekem mindennél fontosabb, hogy a tagjainknak és a közönségnek sikerült valami értékeset adnom. Ez gyógyulásra és folytatásra sarkall. Ezúton is köszönöm a minket biztatók sokrétű segítségét! Közéjük tartoznak a Bellő – Konkoly-Thege Polgári Társulásunk aktív tagjai, a népviseleteket szorgosan varró anyukák, a kollégáim és a szülők is, akikre mindig lehet számítani. Végül meghitt karácsonyt és boldogabb új évet kívánok valamennyi kedves olvasónak!”
Megjelent a MAGYAR7 51-52. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
