A Sant’Egidio közösség szervezésében a budapest-józsefvárosi Szent József-templomban ökumenikus, vallásközi imádságot tartottak augusztus 3-án, a pharrajimos és a kislétai gyilkosság évfordulóján. Az imaórát Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette.
1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka az SS-ek Auschwitz-Birkenauban meggyilkolták az ott még életben lévő közel háromezer romát és szintit, köztük megannyi gyermeket. Ugyanezen a napon, 2009. augusztus 3-ára virradó éjjel Kislétán betörtek Balog Mária házába. Sörétes fegyverrel agyonlőtték a benn alvó 45 éves asszonyt és maradandó sérüléseket okoztak 13 éves lányának. A kilenc merényletből álló sorozat több áldozatának családtagjai, így a kislétai Balog Mária rokonai minden évben ott ülnek a templom első padsoraiban, barátaivá váltak a Sant’Egidio közösség tagjainak, akik nem akarják, hogy elfeledjük az ártatlan áldozatokat, akiknek az életét oktalan gyűlölet oltotta ki.
Barátaikká váltak a tatárszentgyörgyi Csorba család tagjainak is, akik idén egészségügyi okból nem tudtak jönni, de az előző években mindig ott ültek az emlékezők között. „2009. február 22-én éjjel Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélokkal felgyújtották ifjabb Csorba Róbert és családja házát, majd a lángok elől menekülőkre sörétes puskából tüzet nyitottak. A családfőt és alig ötéves kisfiát, Robikát agyonlőtték, hatéves nővérét súlyosan megsebesítették” – mélyen megrendítő történetek, amelyek 2008–2009-ben történtek Magyarországon, ártatlan alvó emberek ellen, az említett településeken kívül Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradony-Tamásipusztán, Tarnabodon, Nagycsécsen, Alsózsolcán, Tiszalökön.
Az imádságot Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette. Imádsággal szolgált Fabiny Tamás evangélikus püspök; Bak Ádám anglikán lelkész; Balogh Róbert református lelkész, egyházának cigánypasztorációs felelőse; Fórizs Zsolt baptista lelkész; Radvánszki Péter, a Páva utcai zsidó hitközség rabbija. Michels Antal plébános mellett, aki vendéglátóként rendszeresen helyet ad az imádságnak, ott volt Dúl Géza is, aki több mint két évtizeden át foglalkozott elkötelezetten a romák pasztorációjával.
Az imádságon jelen volt Sztojka Attila, a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára.
Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti és regionális felelőse köszöntőjében korunkat Káin korához hasonlította, Ukrajna, Gáza, Szudán, Kongó és megannyi egyéb hadszíntérrel. Olyan kor, amelyben a „háborút rehabilitálták, a béke eszményét gúnyosan megmosolyogják. A dzsungel törvénye, az erősebb joga érvényesül a gyengébbel szemben”. És nem csak a gyilkosok Káin követői, hanem
„Nyolcvanegy év telt el a Zigeunerlager felszámolása és tizenhét Kisléta óta. Nem kellene most már továbblépni? Elfeledni mindezt? Ám Isten ezt mondja Káinnak: »Testvéred vére hozzám kiált a földről!« Isten nem akar továbblépni. A zsoltáros így énekel: »…megemlékezett róluk, aki számonkéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.« (Zsolt 9,13) Isten nem felejt.
Ebben az imádságban el akarjuk mondani az Úrnak és egymásnak: őrzői akarunk lenni egymásnak.”
Az áldozatok nevének, történetének megrendítő felolvasását és a gyertyagyújtást követően Mohos Gábor püspök homíliájában kiemelte, mennyi szörnyűség történik ma is a világban, amelyek miatt szavainkkal, tetteinkkel példát szeretnénk adni arra, hogy szebbé lehet formálni a világot. A felolvasott evangéliumi részhez kapcsolódva – amelyben Péter a megbocsátásról faggatja Jézust – elmondta: Isten mindenki iránt egyformán irgalmas, mint a példabeszédben a király, akinek a szíve megesik a szolgán, és elengedi adósságát. Mi, emberek, bár megtapasztaljuk Isten bocsánatát, emberi kapcsolatainkban mégsem tudjuk könnyen megvalósítani.
Nem azt jelenti, hogy felmentjük a másikat az alól, amit elkövetett – a püspök többször utalt beszédében a legmélyebb fájdalmakra –, hiszen azt csak Isten tudja megtenni; hanem azt, hogy belül szabaddá tudunk válni a bosszútól, a gyűlölettől.
Tudunk-e új esélyt adni egy kapcsolatnak, hogy az újjáépülhessen? – tette fel a kérdést. Nem könnyű út ez, de mélyen emberi, és hasonlóvá formál Istenhez, aki meg akar ajándékozni a lélek szabadságával és a szív tisztaságával. Homíliája végén azt kívánta a püspök, hogy meg tudjuk tenni ezt a kis lépést az életünkben.
Az elmélkedést követően a társegyházak képviselői könyörögtek az Úrhoz az áldozatokért és egy békés, erőszaktól mentes világért. Fabiny Tamás az imádságos lapon szereplő képen elmélkedve továbbfűzte az irgalmas szamaritánus történetét: a Jeruzsálemből Jerikóba vezető út lehet a Budapestről Auschwitzba, a Kislétáról Tatárszentgyörgyre vezető út; utak, amelyeken elkerüljük a bajbajutottakat. Egy elbeszélést idézett fel, amelyben az irgalmas szamaritánus megáll mindenki mellett és bekötözi mindenki sebét, és a 2333. eset után elindul a rablótanya felé, mert arra gondol, jobb szamaritánus lehetne, ha a tettesekkel, az okokkal is foglalkozna. Kérte az Urat azokért, akik felelős döntéseket hozhatnak, hogy tegyenek meg mindent a bűn tobzódása ellen, az igazság érvényesüléséért.
Radvánszki Péter rabbi hangsúlyozta, hogy nem kívülállóként van jelen, hanem a roma kultúrával és közösséggel közeli kapcsolatban lévőként. „Talán kevesen tudják, hogy ma Tisa beáv van (a Szentély pusztulásának napja – a szerk.), a zsidó hagyomány legszomorúbb, leggyászosabb napja. Megrázó az a tény, hogy a kislétai gyilkosság, a pharrajimos és a Tisa beáv egy napra esik. Eszembe jut egy összefüggés. Amikor ártatlan alvó embereket, gyerekeket, nőket, férfiakat ölnek, az a Szentély lerombolása. Hiszen mi lenne szentebb, mint egy ember élete, lelke? Amikor a Szentélyt siratjuk, valójában az emberi gonoszság áldozataira emlékezünk. Akik így kiáltanak fel az ekkor felolvasott Jeremiás siralmai szerint: »árvák lettünk. Igát hordozunk nyakunkon, üldöznek bennünket, már a végünket járjuk és nincsen nyugalmunk…«”
A Miatyánk elimádkozása és a békeölelés után a lelkészek áldással bocsátották el a kiengesztelődésért imádkozó gyülekezetet.
Az imádságot a Sant’Egidio közösség és az abból kinőtt Fiatalok a békéért mozgalom tagjaiból álló kórus énekei kísérték.
A kislétaiak utazását a Boldog Ceferino Intézet támogatta.
Fotó: Merényi Zita
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
