Nézzük először, mit is mondott az olasz külügyminiszter február 27-én? Ezt mondta:
„A külügyminiszter szerint Olaszország megbízható, a külföldiek ne féljenek odautazni”
A koronavírus-fertőzéstől érintett Olaszországgal szembeni nemzetközi félelmek eloszlatását szorgalmazta Luigi Di Maio külügyminiszter, hangsúlyozva, hogy a lombardiai és venetói gócpont a teljes olasz lakosság kevesebb mint 0,1 százalékát érinti.
Kérte, hogy külföldön is kövessék az olasz polgári védelmi hatóság naponta kétszer közölt adatait, ez az egyetlen hivatalos és pontos információforrás.
A miniszter kiemelte, hogy a koronavírus-fertőzésnek továbbra is két gócpontja van, ahol vasárnaptól vesztegzár alatt élnek a lakosok. Lombardiában Lodi város térségéről van szó, Venetóban pedig Vo’ Euganeo kisvárosról: ezek összterülete nem éri el a teljes nemzeti terület egy százalékát. Az itt élők pedig az olaszországi összlakosság 0,1 százalékát teszik ki.
Luigi Di Maio álhíreknek nevezte a különböző tartományok, városok „gyakran alaptalan” bejelentéseit. Példaként említette, hogy Piemont tartomány is napokig a járvány sújtotta térségek között szerepelt, pedig ez nem felel meg a valóságnak. Hozzátette, több olasz polgármester magától bezáratta az iskolákat, miközben nem volt rá szükség. Külföldön leállították az Olaszországba tartó járatokat, vagy azt tanácsolták a lakosságnak, ne utazzanak Olaszországba.
Nincsen járvány Olaszországban. Megbízható ország vagyunk, a külföldieknek nem kell félniük hozzánk utazni – jelentette ki Luigi Di Maio. Kifejtette, az olasz hatóságok nem akarják „minimalizálni” a helyzetet, de az Olaszországról elterjedt „rémhírek” súlyos kárt okozhatnak a gazdaságban, elsősorban az idegenforgalomban. Az álhírek tönkreteszik az olasz egészségügy, a tudósaink, orvosaink reputációját is – tette hozzá.”
Nos, ez volt az a nap, amikor Rovó László fül-orr-gégész szakorvos, professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora elindult családjával síelni. Nem, nem Olaszországba, hanem Ausztriába. Ahol a kancellár éppen azt fejtegette, hogy semmi ok pánikra, mindenki tartsa be az utasításokat, minden biztonságos, minden rendben. S Kurtz is éppen akkoriban utazott Tirolba, ahová Rovó professzor.
Fontos ezt rögzíteni most, nyilvános orvoslincselés idején.
Aztán letelt a síelés, a szabadság ideje, a professzor családostul hazautazott, és munkába állt. Egészségével nem volt semmi probléma, és semmi nem kötelezte arra még, hogy bármilyen okból karanténba vonuljon. Majd két napja rosszul lett, és kiderült, megfertőződött a korona vírussal.
Azóta otthoni karanténban van, szintúgy családostul. Családtagjai egészségesek. Fölöttébb valószínű, ha odakint kapta volna el a fertőzést, nem egyedül kapta volna el. Úgyhogy most, laikusként is szinte száz százalékos biztonsággal kijelenthetjük, Rovó professzor itthon fertőződött meg, s minden valószínűség szerint egy betegétől kapta el a vírust.
Körülbelül ezek a tények és a nem csak formál-logikai következtetések.
És most elindult Rovó professzor nyilvános meglincselése. Egy harminc éve pályán lévő, kiváló szakorvos és tudósember kivégzése. És senki sincs, aki megvédené, sőt, a Magyar Orvosi Kamara beáll a hiénafalkába vonyítani.
Miért is?
Mert műtött, mert dolgozott, mert… jaj, ugyan már! Rovó professzornak egy bűne van: ő a rektor. És rengeteg ócska szarjankó ácsingózik már a posztjára. És nyilván annyira jól állunk kiváló, harminc éves szakmai múlttal rendelkező, ereje teljében lévő szakorvosokkal, hogy csak úgy tönkre tehetjük az egyiket, amiért elment síelni akkor, amikor mindenki éppen elment síelni, és mindenki oda, ahová ő.
Undorító, ami történik. És legelőször az orvosi kamara menjen a büdös francba.
(p.s.: Az ellenzéki sajtó buzgósága Rovó professzor kicsinálásában pedig azért különösen hiteles, mert ugyanezek lapítottak, mint szar a fűben, és befogták a mocskos pofájukat, amikor a momentumos paksi képviselő Olaszországból hazajőve a paksi atomerőműbe ment be dolgozni, majd azt követően, hogy a kormány külön felhívta a figyelmet az Olaszországból érkezettek veszélyeztetettségére, még mindig kussolt, és sajtótájékoztatót tartott. Akkor a 444-nek, 24-nek meg a többi fostengernek nem volt mondanivalója. Bezzeg most… Pfúj… okádék ez az egész…
p.s. 2.: Nézzük a kronológiát: március 6-i intézkedés volt, hogy szakmai útra ne menjen senki; március 9-én lett kimondva, hogy egyáltalán ne menjen senki külföldre; és március 16-án lépett életbe az az intézkedés, miszerint nem lehet elektív eseteket operálni.
Rovó professzor március 7-én érkezett haza…)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
