Mottó: „Lesz még nekünk szebb életünk, lesz még nekünk nyár” (kesergőből)
Június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja. Ezen a napon emlékezünk az 1920-as trianoni békediktátumra, ahol a nagyatalmak megfosztották Magyarországot területének kétharmadától. Emlékezünk ezen a napon és keseregve reménykedünk, hogy talán a magyarság sorsa jobb felé fordul.
Az emlékezés szimbólumának a magyarság sok egyéb jelkép mellett az Őrtüzet, az Összetartozás Tüzét választotta. Így tesz a külhoni magyarság is, így teszünk mi is, felvidéki magyarok.
Nézzük meg, hogyan emlékezett a Rimaszombati járás magyarsága
Őrtüzek gyúltak több helyen a járásban, ezeket többnyire összekötötték kutúrműsorral, volt, ahol fát ültettek. A szervezők leginkább elkötelezett magyar emberek voltak, akik függetlenek, nem félnek semmilyen retorziótól, szívből csinálják, amit csinálnak. Sajnos sok helyen részben ezek a félelmek okozták, hogy a résztvevők száma kevesebb volt, mint az elmúlt években, vagy pedig nem szerveztek, nem gyújtottak tüzet egyáltalán.
Felsoroljuk a kedves olvasóknak – persze a teljesség igénye nélkül – azokat a helyiségeket, ahol idén is fellobbant az Összetartozás tüze, a Reménység tüze a járás területén.
Ezek: Bátka, Balogfala, Alsópokorágy, Rimaszombat – cserkészek, Gesztete, Ajnácskő, Hanva, Péterfala.
Mede Géza
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
