Ez nyilván egy munkacím, lehet rajta csiszolni. A lényeg, hogy ez egy lehetséges neve egy ellenzéki pártszövetségnek. A fociimádatra utalás mellett a rövidítés itt a lényeg, és a csiszolás is e mentén történhet.
Ezt a pártszövetséget – nyilván álomban, mert ilyen úgysem lesz – a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, a Momentum és a Párbeszéd hozná létre. Ebben az álomban a fenti pártok megállapodnának, hogy az európai választások ilyen név alatt futó közös listájára hogy delegáljanak úgy jelölteket, hogy egyikük se járjon rosszabbul, mint a külön indulással. Elérhető? Nyilván, hiszen ha – mint a jelenlegi felmérések mutatják – az utolsó három önmagában nem jut be, a rájuk adott szavazatok elvesznének.
Aztán jön az ősz, az önkormányzati választások. Az Országomat 1 Gólért mozgalom egy közös listát állítana a fővárosban és minden kerületben. Egy kerületi polgármester- és egy főpolgármester-jelölt. Minden kerületi egyéni körzetben egy jelölt. A listákat és a jelölteket úgy állítanák össze, hogy mindenki, aki külön indulva eséllyel bejutna, bejusson így is, vitatkozni legfeljebb azon lehetne, hogy az eséllyel megnyerhető többlet-mandátumokat hogyan osszák el. Nyilván minden párt abban a kerületben adna jelöltet, ahol pozíciói a legerősebbek (szerintem hiba lenne a XIII. a XIX. vagy a XX. kerületet nem az MSZP-nek, a IV.-et és a XV.-et nem a DK-nak, a XVII.-et és a XXIII.-at nem a Jobbiknak, az I.-t és az V.-et nem az LMP-nek adni). Lehetetlenség? Pedig van, ahol működni látszik.
Aztán, ha addig sem változik gyökeresen a világ, eljöhet 2022 is, és az Országomat 1 Gólért (akár Márki-Zay Péter szervezésében) egy közös pártszövetségi listát állítana, minden körzetben 1-1 egyéni jelölttel és közös kompenzációs listával. Ahogy tavaly is kellett volna. Ehhez persze kell egy (és csak egy) közös húzó név is, az Országomat 1 Gólért miniszterelnök-jelöltje. Talán egy lehetséges nevet le is írtam. Ezen vitatkozni is kár: ha az összefogó pártok külön-külön állítanának jelöltet, azok közül egyik sem nyerne, ki van próbálva (Vona, Karácsony, Szél miniszterelnök-jelöltek, ugye megvan még?). A közös sem biztos, hogy nyer, de neki azért komoly esélye lenne.
Hogy ez a modell működjön, több más (itt most fel nem sorolt) mellett két fő feltételnek teljesülnie kell, azon túlmenően, hogy az érintett pártok belássák, hogy ezzel sokkal jobb eredményt érnének el, mint külön-külön:
1. El kell kezdeni saját magukat és saját választóikat erre kondicionálni, hogy K. József Jobbik-szavazó ne azt nézze, hogy Kunhalmi Ágnes is azon a listán van, amire ő szavaz, hanem azt, hogy Jakab Péter viszont rajta van – vagyis ne azt nézzük, hogy kit utálunk az ellenzékben, hanem hogy kit szeretünk. Nem könnyű feladat, de enélkül ez nem működik. Ha eleve reménytelen, akkor viszont hagyjuk is az egész ellenzéket a fenébe, és optimalizáljuk szavazatunkat a kutyák farkának száma alapján.
2. Ez eddig még csak technika – amit meg kell tölteni tartalommal. Na ez az, ami nincs, vagy ha van, hát nem látszik. Dolgozni is kell a részt vevő pártoknak elosztani, hogy ki milyen témában lesz otthon, és a fideszes országkép alternatíváját meg kell csinálni – például erre lehetne használni a politikai energiákat a „hogyan fogjunk össze úgy, hogy mégsem fogunk össze” c. összellenzéki cirkusz helyett. Az többször kipróbáltan nagyon kevés, hogy „mi nem vagyunk Orbán”. Ezért is kell minél előbb az egy, egyetlenegy és nyilvánvalóvá tett húzó név; hogy pl. a facebook-on a veretes ellenzékiek ne folyton-folyvást Orbán képét osszák a negatív mémekben (bebetonozva ezzel is a rendszert), hanem a saját vezetőt, annak pozitív üzeneteivel.
Lehet, hogy tévedek, de az ellenzéki választók többsége kb. ezt várja, és elég csalódott, hogy a decemberi tüntetések után, sőt azok ellenére, ez eddig nem így alakult. A Jobbik és a Momentum már bejelentette az önálló indulást, a DK is rájött, hogy van ám felesége is, szóval az uniós választást besöpri a Fidesz, 13, vagy akár 14 hellyel is (a 21-ből). De utána tényleg fontos lenne. A gond az, hogy a pártok tagsága nem így működik. Ott inkább hangsúlyos az ellenzék keresztbe-utálata mint a választók körében. És sajnos ebben a kérdésben párttagságok döntenek.
Forrás:kard.blog.hu
Tovább a cikkre »
