2.rész – Az egymás mellett élő nemzetek, sőt a szomszédos falvak is előszeretettel támadjak egymást különböző sértegetésekkel.
Szlovákiában megfigyeltem egy „bájos” jelenséget. Amikor új emberekkel ismerkedem meg és szóba kerül a nemzetiségem, akkor a beszédpartnereim gyakran nyaktörő nyelvi formákat kezdenek el alkalmazni. Erős a gyanúm, hogy azért manővereznek ezekkel a komplikált kifejezésmódokkal, hogy ne kelljen kiejteniük azt a szót, hogy „magyar”. „Szívesen járunk őőő a vidékeitekre, hiszen ott van a kedvenc éttermünk”. „Van egy barátnőm, aki szintén ma…, kétnyelvű”. „Van egy ugyanolyan származású barátom, mint Te”. Ezek közül az emberek közül mindegyik tudja azt, amit a középső fiam csak nemrégiben fedezett fel.
Ülök az autóban. Ádám leveszi a hangerőt és mosolyogva, enyhe meglepettséggel a hangjában azt kérdezi tőlem: „Anya, tudsz róla, hogy a „magyar“ szitokszó? A focipályán hallottam, hogy valaki azt kiáltotta: „Mi van, magyar vagy?“. Úgy gondolom, hogy nem rám célzott ezzel, hanem egy általános szitokszó volt“. (…)
Sötétedik, éppen a munkából jövök. A Malá Scéna mellett egy ittas férfi jön oda hozzám, hogy pénzt kérjen. Felgyorsítom a lépéseimet, kerülöm a szemkontaktust, csendben pedig azt mormolom: „Bocsánat, de nincs”. Ezután nem éppen hízelgő melléknevek sorozatát mondja el, végén a „hülye magyarral”. Egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy ebből a két szóból esélye volt-e meghallani az esetleges magyar akcentusomat. Úgy gondolom, hogy nem, hiszen nincs akcentusom. Úgy gondolom, hogy konkrétan semmi köze sem volt hozzám, csak szitkozódott.
(…)
Én személy szerint nyugodtan használom a „magyar” kifejezést. Nekem ez a megnevezés teljesen neutrális. Meg aztán, az egész nem magáról a kifejezésről szól. A gondolat a fontos, amit a tudatunkban az adott szó mellé társítunk. Amennyiben a szó negatív gondolatokhoz kötött, azt már a tónusából érezni lehet. Egy ember identitását soha nem lehet kifejezni egyetlen szóval. Amikor azt mondom, hogy magyar vagyok, azzal nem zárom ki azt, hogy a hazám Szlovákiában van.
(…)
SME blog, Orsolya Véghová: Maďarka – časť 2
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
