Saker úgy látja, hogy azok, akik 2014 tavaszán és nyarán hisztérikus árulással vádolták Putyint, aki hátulról tőrt döfött Novorosszija Oroszországhoz csatlakozni kívánó népének a hátába, nem értékelik kellően az időzítés fontosságát. Nyugaton olyan kultúrában nőnek fel az emberek, amelyben az azonnali akciókra és válasz-reakciókra készíti fel őket. Ahhoz vannak hozzászoktatva, hogy a rövid idő alatt elérhető gyors cselekvési módokat részesítsék előnyben. Oroszország – és még inkább Kína – egészen másképp viselkedik ebben a vonatkozásban. Ez a két nép lassan, folyamatosan előre haladva építette fel hatalmas országát, nem pedig lökésszerűen. Oroszországban is az utca embere előnyben részesítené az ukrán probléma gyors megoldását, de a Kreml hatalomgyakorlói, különösen azok – mint Putyin -, akik korábban hírszerző tisztek voltak, tisztában vannak azzal, hogy az ukrán kérdés négyszáztól nyolcszáz évre terjedő időszakra tekint vissza, attól függően, hogy miként határozzuk meg az ukrán problémának a lényegét. Éppen ezért ezt a problémát nem lehet néhány hónap alatt megoldani. különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi válságos helyzetet az AngloZionist Empire (The Saker), vagyis az angolszász-cionista világbirodalom erői idézték elő.
[The Saker korábbi hivatásos katonai elemző, aki orosz emigráns család tagjaként Európában született. Az orosz-ukrán konfliktus idején Floridában szerkesztette a Vineyard of the Saker blogot. Rendszeresen ír a Russia Insider című internetes újságban, amely 2014 nyara óta olvasható a világhálón. Az orosz viszonyokat alaposan ismerő nyugati szakértők felismerték, hogy a tömegtájékoztatás pontatlanul, szelektíven és irreálisan negatív képet festve tájékoztat Oroszországról már több mint 20 éve a kommunizmus bukása óta. Ez súlyos politikai hibákhoz vezetett az Egyesült Államokban és Európában. Ezért döntöttek The Saker és társai úgy, hogy létre hozzák a Vineyard of the Saker blogot. A The Saker bloghoz csatlakoztak francia, német, óceániai és szerb szakemberek, és várható latin-amerikai munkatársak közreműködése is.]
Ha még egy szinttel tovább megyünk, Oroszország igazi végcélja világméretű rendszerváltás. Nem kétséges, hogy Oroszország és Kína Új Világrendet akar, amelyik azonban teljesen más lenne, mint amit Bush, Fukushima, Obama és az AngloZionist érdekközösség – a világ népességének egy százaléka – képzelt el. Moszkva és Peking teljes mértékben le akarja bontani az angolszász-cionista birodalmat, ki akarják vezetni a világgazdaságból a dollárt, és egy többpólusú nemzetközi világrendet akarnak, amelyben érvényesül a jog uralma, mivel ez a legelőnyösebb mód az emberiség problémáinak a megoldására. Oroszország a jövőjét Északon és Szibériában látja, Kína pedig globális méretűvé akarja növelni gazdaságát, beleértve a Távol-Keletet és a csendes-óceáni térséget, Afrikát, valamint Latin-Amerikát. Oroszország is szeretne nagyobb mértékben jelen lenni Latin-Amerikában és Közép-Ázsiában, hogy növelje befolyását, mert e nélkül a kontinensek és régiók nélkül nem jöhetne létre a multipoláris világrendszer.
The Saker vitatja, hogy Oroszország és Kína elutasítja a nyugati civilizációs modellt és annak a meghatározó dogmáit, és hogy mindkettő nemcsak egy másfajta világrendet szeretne létrehozni, de egy új civilizációt is. Ebben a történelmi pillanatban a globális civilizációs háború frontvonala Ukrajnán keresztül húzódik, de ez csak egy csata a sokkal nagyobb méretű és több időt igénylő háborúban. Tudomásul kell vennünk, hogy egy bonyolult, összetett, sokdimenziós kérdéssel van dolgunk, és el kell kerülnünk a nagyvonalú általánosításokat.
A kijevi hatalomgyakorlók és nyugati támogatóik 2013 ősze óta valamennyi megállapodást megszegtek. Valószínű, hogy a szeptemberben kezdeményezett tárgyalások sem hoznak eredményt és folytatódik az Ukrajnától elszakadt területek szomalizálása és fennmaradnak továbbra is a kaotikus viszonyok. Putyin véleménye szerint „mindegy, hogy az Egyesült Államok hol avatkozik be, mindig ugyanaz lesz az eredmény: Líbia”.
A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.
Forrás:drabikjanos.com
Tovább a cikkre »