A legutóbbi népszámláláson Bulgária lakosságának 0,1 %-a nyilvánította magát orosznak. A valós szám ennek az ötszöröse lehet ma már.
Hagyományosan orosz lakosság sose élt bolgár területen. S bár az ország 1877-1878-ban orosz katonai beavatkozással lett felszabadítva a török uralom alól, sose volt betelepülés.
Az első komoly betelepülési hullám 1917-1923. Ekkor a volt cári orosz hatalom egyes emberei, különösen katonatisztek, akik nem akartak szolgálni az új kommunista kormányzatnak – sőt, már egyesek a polgári-liberális kormányzatnak se -, elhagyták Oroszországot. Különösen azok aztán, akik fegyveresen is felléptek Lenin kormánya ellen, a harc elvesztése után. Ezeknek a kevésbé módos rétege nem tudott a gazdag nyugaton letelepedni, így elérhetőbb célpontot választott. E célpontok egyike volt Bulgária.
Szóval ebben az időszakban bejött 40-50 ezer orosz menekült Bulgáriába, ezek nagyobb része örökre maradt is. Én is ismerek több embert Bulgáriában, akinak a dédapja orosz fehérgárdista tiszt volt.
A kommunista időszakban nem volt semmilyen orosz beáramlás. A Szovjetunió nemigen engedte saját polgárainak a külföldre utazást, a kitelepedést végképp nem. Azaz csak a vegyes házasságok révén jöttek oroszok.
Amikor a rendszer összeomlott a Szovjetunióban, akkor lett egy jelentős kivándorlás onnan. Bulgária kezdte befogadni a határon túli bolgárokat, ezek közül kb. félmillió a volt Szovjetunióban élt, ezek 90 %-a Moldovában és Ukrajnában. Velük bekerültek persze oroszok is az országba.
Az EU-tagság előtt nagyon egyszerű volt az ügyintézés még. Ma már komolyabb bizonyítékokat kérnek a bolgárság bizonyítására.
Ami a legújabb jelenség az EU-tagság – 2007 – óta: színoroszok vándorolnak be, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs egyébként Bulgáriával. Alapvetően olyanok, akik orosz szemszögből “nyugatra” akarnak menni, de az igazi nyugatra nincs pénzük. Néha teljesen pénztelenek is, akik nem tudnak ingatlant venni, épp annyi pénzük van, hogy a kezdeti időszakot finanszírozni tudják, azaz bérelnek, s dolgozni akarnak.
Mivel legálisan szinte képtelenség letelepedni, hiszen ez csak gazdagabb embereknek engedik meg vagy nyugdíjasoknak, számtalan trükk létezik. A két fő módszer: az egyetemre beiratkozás és a cégképviselet. A cégképviselet módszer lényege: csinálni kell Oroszországban egy céget, mely persze a valóságban nem működik, elég bejegyezni, majd ez a cég kereskedelmi képviseletet hoz létre Bulgáriában, majd oda kiküldi munkára az illető saját magát. A probléma persze aztán az, hogy valahogy el kell intézni a munkavállalás lehetőségét. De sokan megcsinálták.
Érdekes módon a fő célpont nem Szófia, hanam a tengerpart, mert egyrészt vannak nagyvárosok, azaz munka is van, viszont az árszint alacsonyabb Szófiánál.
Orosz alatt nem csak oroszországi oroszt kell érteni, hanem az egész poszt-szovjet térséget. Ukrajnából, Kazahsztánból is jönnek szép számban emberek. A 2022-ben kezdődött háború növelte ezt.
Az orosz lélek rejtelmeit nem értő nyugat képtelen felfogni: hogyan lehet, hogy egy orosz elhagyja hazáját, mert pl. fél nehogy besorozzák és a frontra küldjék, közben pedig szidja az orosz ellenzéket mиnt a bokrot. Pedig ez a nagy helyzet. Saját nem-reprezentatív felmérésem szerint a bulgáriai oroszok nagyjából 90 %-a Putyin lelkes híve, az arány nagyobb, mint Oroszországban, ahol ez “csak” 80 %.
Saját tapasztalat. Kb. egy éve magam is elkezdtem járni pedikűröshöz, mert egyre nehezebben vágtam saját lábkörmömet, mindig vérengzés lett a vége, szóval kéthavonta megyek megcsináltatni. Teljesen véletlenül egy ukrajnai orosz nőhöz járok, egyszerűen úgy, hogy a közeli Lidl üzletben ő bérli a kozmetikai-fodrászati részt egy bolgár fodrász kollégájával együtt. Amikor már megismert nagyjából, kezdett szabadon beszélni politikáról, s néha olyanokat mond, hogy ahhoz képest még is én euroatlantistának tűnök.
Miért jönnek? Egyrészt van egy hamis érzet, hogy könnyebb megszokni, mert közelibb a kultúra. Ez persze nagyon nem igaz. Az orosz és bolgár mentalitás nagyon más. A nyelv meg sokakat megtéveszt: alapszinten hiába tűnik orosz szemmel a bolgár egyszerűnek, hiszen nagyjából megérti, de ez sokszor még nehezíti is a nyelvtanulást, plusz a sok “hamis barát”, amikor az ember azt hiszi, mindent ért, közben éppen a lényeget nem érti meg. A legendás példa erre, amikor az orosz turista eligazítást kér, majd a “право” (pravo) választ hallva befordul jobbra, csak a baj az, hogy míg oroszul a “право” jelentése “jobbra”, addig bolgárul “egyenesen tovább”.
Tulajdonképpen csak a vallás azonos, de itt is meg kell szoknia egy orosznak az eltéréseket: az orosz hívő először nagyon meglepődik, amikor bolgár templomban nadrágos nőket lát kibontott hajjal, ez Oroszországban nagyon szokatlan, a szokás szerint a templomban a nő legyen hosszú szoknyában, ruhában, kössön magára fejkendőt.
Másrészt persze a gazdasági szempont. Kazahsztáni orosztól kérdeztem, aki elhagyta hazáját az ottani nagy bűnözés és a kazahosítás miatt, hogy miért nem ment inkább Oroszországba, mire elmondta, Moszkvában vagy Szentpéterváron az igatlanbérletek a várnai-burgaszi szint dupláján vannak.
Ami a kazahosítást illeti, erősen önkritikus volt, ez is orosz sajátosság. Azt mondta “sajnos mi ugyanolyan idióták voltunk, mint amilyenek most az amerikaiak, azt hittük, miénk a világ, s mindenki köteles tisztelegni nekünk”, erre vezette vissza azt a tényt, hogy a Kazahsztán lakosságának kb. negyedét kitevő orosz kisebbség 99,9 %-a egy szót nem beszél kazahul.
Sok már az orosz Bulgáriában, ez sok dologból érezhető. Már megjelentek tanácsadó cégek is, melyek segítik az ügyintézést. S a YT-on van számtalan orosz videó blogger, aki a bulgáriai tapasztalatairól beszél.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
