Írtam már korábban is Oroszországban a kisebbségek helyzetéről. De most más szempontból.
A szovjet idők maradványa a különféle autonóm területek rendszere. Jelenleg 26 ilyen közigazgatási egység van, ezek közül azonban csak 22 a legmagasabb, “köztársaság” státuszú, azaz autonómiája jelentős fokú.
Alapvetően az egyes autonóm köztársaságok mind valamely kisebbség területeként lettek lérehozva. Az azonban egyedi helyzet kérdése, ez mennyiben segíti az illető kisebbség identitását.
A 22 autonóm köztársaság felosztható 3 csoportra ebből a szempontból:
- eloroszosodott területek, ahol vagy a többség eleve orosz és/vagy a kisebbség zöme ma már orosz nyelvű, identitású, az eredeti kisebbségi identitás legfeljebb foklór:
- ilyen az összes finnugor köztársaság: Karélia, Komi, Mari, Mordovia, Udmurtia,
- ilyen a Krím, ahol a lakosság alig 15 %-a krími tatár, s közülük is egyharmad kizárólag orosz nyelven beszél,
- ilyen az egyetlen keresztény észak-kaukázusi köztársaság: Észak-Oszétia;
- a két Volga-menti muszlim autonómia: Baskíria és Tatársztán – itt még a helyi orosz lakosság is tud pár szót a helyi nyelven,
- két buddhista autonómia: Kalmükia és Tuva,
- az összes észak-kaukázusi muszlim autonómia: Adigea, Csecsenia, Dagesztán, Ingusétia, Kabardin-Balkária, Karacsáj-Cserkeszia,
- egy türk, de keresztény autonómia: Altájia;
- három türk, de keresztény autonómia: Csuvasia, Hakaszia, Jakutia – ezek közül Jakutia a fejlődés példája, ott tényleg erősödik az identitás,
- egy buddhista autonómia: Burjátia.
Ahol az utca nyelve nem az orosz, az Csecsenia és Ingusétia, de természetesen itt is általános a kétnyelvűség.
Az egyetlen autonómia, ahol nem csak az utca nyelve nem az orosz, de a helyi kisebbség zöme nem is beszél rendesen oroszul: Tuva.
Tuva sajátos hely, csak 1944-ben lett a Szovjetunió része, s máig el van szakadva természeti adottságai miatt Oroszország többi részétől. Nincs vonatközlekedés, az egyetlen kapcsolat a repülő és egy darab autóút, mindez egy Magyarországnál másfélszer nagyobb területen, de alig 300 ezer fő lakossággal.
A szovjet kor végén és közvetlenül utána az orosz lakosság több mint fele elhagyta Tuvát, ennek eredménye: ma a lakosság alig 15 %-a orosz. Emelette a tuvaiak szaporulata a többszöröse az orosz átlagnak. Mindennek eredménye: Tuva egyre inkább tuvai többségű. Oroszországban Tuván kívül egyedül az Észak-Kaukázusban fordul elő, hogy a lakosságban az orosz arány folyamatosan csökken.
Sajátos jelenség a tuvai nacionalizmus, mely nem szeparatista, de oroszellenes: azaz Oroszország része akar maradni, azonban helyi szinten az orosz lakosságot idegen kisebbségként kezeli, azaz aki nem tuvai nemzetiségű, annak pl. alig van esélye bármilyen állami állásra.
Ez egy sajátos oroszországi kisebbségi jelenség, mely az Észak-Kaukázusbna is jelen van: a moszkvai központi hatalom a helyi nacionalista kisebbségi eliteknek elnézi az orosz lakosság diszkriminálását, ha egyébként ez az elit lojális Moszkvához.
Földrajzilag egyébként Tuva valószínűleg a világ egyik legszebb helye: gyönyörű hegyek, völgyek, hatalmas folyók és tavak, tiszta levegő. Elzárt jellege segített megőrizni sajátos szokásait: Ázsia egyetlen helye, ahol a sámánizmus élő vallás maradt, az átlag tuvai egyszerre buddhista és sámánista.
A tuvaiak sajátos nép: a nyelv türk, a származás viszont mongol (kinézetre nemigen lehet ma se megkülönböztetni egy tuvait és egy mongolt), s a terület északra van az iszlám legnagyobb kiterjedésének vonalától, így – ellentétben a türk népek legnagyobb részétől – itt sose volt muszlim térítés. Egészen a XVIII. századik a vallás a sámánizmus volt, ekkor felvették a buddhizmust, de a két vallás párhuzamosan együtt él, a legtöbb tuvai mindkettőnek a híve.
Mindez így együtt idilli képet sejtet, viszont a valóságnak van egy másik oldala is: Tuva Oroszország egyik legszegényebb régiója, hatalmas a munkanélküliség és az alkoholizmus, a bűnözési statisztikában a tuvai főváros, Kizil az első helyen áll Oroszországban. Maga Kizil úgy néz ki, mintha egy zombifilm díszlete lenne: nagyjából az építési terület és a szeméttelep keveréke.
A legismertebb helyi sajátosság a tuvai torokének.
A leghíresebb tuvai ember ma Putyin belső körének egyik tagja, Sojgu tábornok, honvédelmi miniszter, aki a szovjet-kori Tuva pártvezetőjének a fia (az anyja orosz vagy ukrán, ez vitatott).
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
