Rendszeres nézője és rajongója vagyok az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Nagyon jó dolog olyan nemzetek nótáit hallgatni, amelyekkel egyébként nemigen találkozik az ember másképpen. A tavalyi versenyen két momentum volt kevésbé szimpatikus: egyrészt az értékrend válsággal küzdő Európa választása a győztes ügyében (osztrák versenyző), másrészt az orosz résztvevők szisztematikus kifütyülése (az ukrán helyzet miatt). Ez utóbbi miatt az oroszok egyébként közölték, hogy 2015-ben már nem vesznek részt a rendezvényen, helyette inkább megszervezik az Eurázsia Hangja hasonló eseményt. Hogy lett-e a szervezésből valami, vagy sem, azt nem tudom, de számomra örvendetes, hogy a kijelentés ellenére mégis van orosz résztvevő a fesztiválon. Ők, akárcsak a magyar és a román dal előadói az első napon mutatkoznak be, azaz május 19-én, kedden.
A magyar dal
Az orosz és a magyar dal hangulatvilágában meglehetősen hasonló. Bogi arról énekel, hogy milyen hiábavaló is a semmiért háborúzni, mert mennyi felesleges áldozattal jár, Polina Gagarina pedig arról, hogy a világon élő emberek ugyan különbözőek, mégis ugyanúgy érzünk, és együtt kell imádkoznunk a békéért és a gyógyulásért.
Az orosz dal
A román dal is tetszett, mert egy olyan problémát feszeget, ami Magyarországon is aktuális. Voltaj klipjében egy kisfiú várja haza a szüleit, akik Ausztriában dolgoznak – jelképes üzenet, hiszen az idei Dalfesztiválra éppen Bécsben kerül sor, noha a románok többsége Olaszországba és Spanyolországba vándorolt ki. A klipbe egy feliratos rész is bekerült, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy több, mint 3 millió román ember dolgozik külföldön (a legutóbbi román népszámláláskor éppen ennyi hiányzott is) azért, hogy a gyermekének jobb jövőt tudjon teremteni.
A román dal
A cikkemhez mellékelt kép azt mutatja egyébként, hogy Európa országaiban melyek a legnagyobb külföldi kisebbségek. Szlovákiában, Romániában és Szerbiában érthetően a magyarok – bár az az érdekes, hogy ők nem külföldiek, nem kivándoroltak, hanem egyszerűen csak oda születtek, de a határokkal leválasztották őket.
Rengeteg török él Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Dániában és Bulgáriában. Franciaországban az algériaiak száma a legnagyobb – hála többek között az egykori francia gyarmatosításnak – ez az, amikor visszanyal a fagyi. Norvégiában, Izlandon és Írországban a lengyelek vannak többségben, és ahogyan már írtam, Spanyolországban és Olaszországban a románok. És természetesen Moldáviában – sőt, Magyarországon is a románság alkotja a legnagyobb nemzeti kisebbséget – kérdem én, van értelme a határoknak? Van értelme a tudatos hisztériakeltésnek egymással szemben?
Ahogyan az orosz és magyar dal, valamint a román dal is rámutat a komoly problémákra, azt is megmutatják, hogy az egyszerű emberek nem akarnak mást, mint békében és szeretetben boldogulni a világon, nem akarnak elmenni otthonról, ha nem kényszeríti rá őket a gazdasági helyzet, amelyik a politikusoknak és a multiknak, bankoknak köszönhető. S ugyanúgy nem akarnak háborúkat, ami szintén a politikusoknak és különböző gazdasági lobbi-érdekeknek köszönhető sajnos. Ideje lenne már ezeken elgondolkodni.
Az emberiség egy és oszthatatlan, nincs különbség román magyar, arab vagy zsidó, orosz vagy ukrán között, bármennyire is próbálnak szembeállítani bennünket egymással – de az Emberiség ébred, és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lerázza magáról azokat, akik önös érdekekből a közösségi érdekek ellen cselekszenek.
Both Gábor
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
