A Miskolci Egyházmegye egyik legszebb helyen fekvő települése, Baskó a legrégebben alapított egyházközségek egyike. A háromszáz éve felépített fatemplomról a kánoni látogatásokról készült feljegyzésekben már az olvasható, hogy kicsi lett a közösségnek. A jelenlegi kőtemplom is már jóval több mint kétszáz éves.
Az utóbbi néhány évben látványos és jelentős felújítások zajlottak Baskón, pályázati forrásból, melyben az egyházmegye templomok rekonstrukcióját valósította meg. A munkálatok ennek végeztével sem álltak meg: most a templom tetőzetét újították föl. Ennek befejezésére adott október 29-én püspöki áldást Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök.
Az évszázadok alatt a templom címünnepe is változott. A fatemplomot még Szent Mihály védelmébe ajánlották, a mostani templomot pedig az Istenszülő Oltalmába. Az ikonosztáz jobb oldali ikonján Szent Mihály alakja látható, míg a baldachinos főoltáron az Istenszülő oltalmát megjelenítő jellegzetes ábrázolás.
A népszámlálási adatok szerint a baskói parókia azon kevesek egyike, ahol a településen élők között még nagyon magas a görögkatolikusok aránya. Az itt élők istenhite, hagyománytisztelete talán képes megállítani a zsákfalu elnéptelenedését is.
Az Abaúj-Hegyaljai Esperesi Kerület északabbra fekvő parókiáin szokás volt, hogy a közösségek processzióval mennek egymás falujába a templombúcsúra. Ezt a hagyományt felelevenítve október 29-én, vasárnap Erdőhorvátiból és Komlóskáról a hegyen át, gyalog érkeztek a hívek, Boldogkőváraljáról pedig a zarándoklat modernebb módját választották.
„Szent Pál apostol arra biztat, hogy mindenkor örvendezzünk – kezdte köszöntőjét a már négy évtizede Baskón szolgáló Obbágy László parókus. – De szinte semmit nem ér az az öröm, amit nem tudunk megosztani, azonban most örömünk teljes, hiszen sokakkal osztozunk abban.”
A Szent Liturgián Szent Lukács evangéliumából a 16,19–31 szakaszt olvasták föl, amely egy gazdag ember és a szegény Lázár életéről és túlvilági sorsáról szólt.
Orosz Atanáz püspök a temetőjárások kapcsán is említette a történet aktualitását, amikor szinte mindenki fantáziáját megmozgatja a kérdés, hogy mi van a temetés és a sír után. „Ha végiggondoljuk, az evangélium szavai nem voltak túl hízelgőek a sírépítés kapcsán. A gazdag emberről annyit állított az evangélium, hogy annak rendje s módja szerint »eltemették«. A szegény Lázárt, akinek morzsák is csak alig-alig jutottak a gazdag asztaláról, valószínűleg nem tudták fényesen eltemetni, mégis angyalok karján került föl Ábrahám kebelébe.
Nagy tanítás ez mindnyájunk számára, hogy nem a temetésre és síremlékre költött milliók számítanak, hanem sokkal inkább azok a morzsák, amelyekre nagyon nagy szükség van, hogy célba jussanak ebben a mai világban is, mikor rengeteg dolgot kiselejtezünk, és sok-sok ételhulladék, sok-sok maradék megy a kukákba” – mondta a főpásztor.
A szegény Lázár ma is jelen van – folytatta a főpásztor. – Sokszor nem vesszük észre, ha nem kéreget. Ha nem a morzsákért áll sorba, talán nem is tudunk róla. Akárhol is élünk, mindenütt vannak szegény Lázárok. Az evangélium tanítása szerint ez a Lázár, aki sokat tűrt földi életében, Ábrahám kebelén végzi. De amikor a pokolban szenvedő gazdag enyhítő gyógyírt kérne, túl nagynak tűnik a szakadék kettejük között. Amikor a gazdagnak eszébe jut a földön hagyott öt testvére, nekünk is észbe kell kapnunk: ha nem vagyunk dúsgazdagok, és ha nem is vagyunk koldusszegények, az apai házban maradt testvérek között élünk mi is.
A miskolci megyéspüspök – utalva Ferenc pápának az egyetemes testvériségről kiadott apostoli levelére, melyben a Szentatya fölhívja a figyelmet a világszerte nyomasztó tömeges szegénységre és a szolidaritás kötelezettségére – kifejtette: lehetséges, hogy közvetlen környezetünkben nem a szegény Lázárral találkozunk, de olykor nekünk is szükségünk van egy-egy túlvilági üzenetre, hogy észbe kapjunk és teljes szolidaritást vállaljunk a szegényekkel. Ez nem mindig azt jelenti, hogy aprópénzt dobunk a kalapjukba, de feltétlenül azt jelenti, hogy meghallgatjuk a legszegényebbeket is, megpróbálunk velük is szóba állni és segíteni megélhetésüket. Sok jó példát találunk erre ma is.
Az öt testvérrel együtt mi is várnánk ezekben a napokban valami túlvilági üzenetet, de talán idén is az a válasz, amit az evangéliumból hallottunk: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni” (Lk 16,31). Ilyen világban élünk mi is. Környezetünkben tízezrek vannak, akik nem akarnak tudomást venni a tízparancsolatról, és nem hajlandóak Isten üzenetének közvetítőit észrevenni. Jézus nyilvános működésének kezdetén világosan megmondta: „Nem azért jöttem, hogy a törvényt, vagy a prófétákat érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem.” A föltámadt Jézus, Isten Fia megmutatta nekünk az üdvösség útját. Kell, hogy abból tudjunk mindannyian okulni – hangsúlyozta a főpásztor.
Napjaink háborús konfliktusai kapcsán Orosz Atanáz püspök Boldog Romzsa Tódor személyét idézte föl, akinek vértanúhalálára október 31-én emlékezünk. Halálos ágyán a püspök – 76 éve éppen ezen a napon – megbocsátott merénylőinek.
„Ebben a világban, ahol újra kiéleződtek a feszültségek, az ellentétek dúsgazdagok és szegények, illetve más csoportok között, nincs más megoldás, csak a Jézus Krisztus tanítványai körében megvalósuló megbocsátás. Annak az utolsó gesztusnak a megismétlése, amelyet ő a kereszten mondott. Az ő példájából merítve gyakoroljuk mi is a megbocsátást saját életünkben” – hangsúlyozta a miskolci megyéspüspök.
A Szent Liturgia végén a főpásztor azt kérte, hogy „adja meg Istenünk az összetartozás örömét a jövőben is mindnyájunk számára”.
A teljes fotógaléria IDE kattintva megtekinthető.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
