Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök június 4-én papi és szerzetesi hivatásokért mutatott be szentmisét a Bodajki Segítő Szűz Mária-kegyhelyen a Prohászka Imaszövetség részvételével. A szentmisén 16 lelkipásztori kisegítő vette át megbízólevelét a püspöktől. Az imanap szentségimádással, körmenettel, az egyházmegye papnövendékeinek és szerzetesrendjeinek bemutatkozásával folytatódott.
Tizennégy éve alapította meg Spányi Antal a Prohászka Imaszövetséget, hogy papi és szerzetesi hivatásokért imádkozzanak nap mint nap. Az elsőcsütörtöki közös imaalkalmak most kiegészültek egy zarándoklattal is, melyen családok, fiatalok, a Székesfehérvári Egyházmegye papsága és szerzetesei együtt könyörögtek új hivatásokért.
A Szentlélek-hívó ének után bevonult az egyházmegye papsága, vagy harminc Istennek szentelt életű férfi, majd felhangzott a kezdőének: „A jó pásztor táplálja juhait…”
A szentmise elején Mórocz Tamás, a kegyhely plébánosa köszöntötte a jelenlévőket és különösképpen a püspököt, aki imára hívta őket a bodajki kegyhelyre. Felidézte a békéért való egyházmegyei zarándoklatot, ahol a 133. zsoltárral köszöntötték pásztorukat: „Íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha békességben együtt élnek a testvérek…”, majd hozzátette, a hivatásokra is igaz ez a zsoltárrészlet. Idézte a püspök elsőcsütörtökön elhangzott gondolatait, melyben felhívta a figyelmet arra, mindnyájan „felelősek vagyunk az Egyházért és azért, hogy legyenek papok és szerzetesek az evangélium szolgálatára”.
Spányi Antal elmondta, amikor Bodajkra érkezik egy hívő ember, nemzetünk legősibb zarándokhelyére, a szíve tele van hálával, örömmel és kéréssel. Hála van itt bennünk a hivatásunkért, de bocsánatot is kérünk a mulasztásokért, a gyarlóságokért, és Istentől újabb kegyelmet kérünk, hogy tudjuk hivatásunkat teljesíteni. A püspök buzdított, hogy imádkozzunk Máriához, a papok és a hivatások édesanyjához.
A Sámuel első könyvéből vett olvasmány a gyermek prófétai elhívásáról szólt. „Szólj, Uram, hallja a te szolgád” – hangzott Éli főpap tanácsa a kis Sámuelnek, hogy így feleljen a hívó szóra.
A Szent János könyvéből vett evangéliumi szakaszban Jézus utolsó vacsorán adott tanítása hangzott el, melyben kéri, hogy maradjunk meg a szeretetében, tartsuk meg parancsait, hogy az örömünk teljes legyen. A főparancsból elhangzottak az élet odaadására biztató szavak is.
Ezután a világi lelkipásztori munkatársak a püspöktől feladataik ellátásához kérték megbízásuk elnyerését. A főpásztor kikérdezte a jelölteket, vállalják-e engedelmesen a szolgálatot, melyre aztán azok ígéretet tettek, kérve hozzá az Egyház áldását és a hívek megértő támogatását.
Spányi Antal homíliájában elmondta, egy hete több százan a békéért imádkoztak itt, az ősi kegyhelyen, amire az embereknek nagy szüksége van. A Szentlélek sugallatára most az Egyház egy másik nagy gondja miatt gyűltek össze, hogy papi és szerzetesi, szerzetesnői hivatásokért könyörögjenek.
– folytatta beszédét a püspök. – Szép emlékeink vannak jó papokról, szerzetesekről és nővérekről, akik élték a hitet, és életükkel, szavaikkal tanúságot tettek Jézusról, sok lelket vezetve ezzel az üdvösség útján – tette hozzá, majd arra buzdított, imádkozzunk értük, és valósítsuk meg mindazt, amire ők példát adtak nekünk.
Ma úgy érezzük, nehéz az Egyház élete, kevés a pap, a női és férfi szerzetes, kevesen hallják meg az Úr hívó szavát – folytatta beszédét a főpásztor. – Még azoknak is nehéz a hivatásukban kitartani, akik végigjárták a képzés útját, és készséggel vállalták a papszentelésben, az örökfogadalomban az odaadott életet. Sok kísértés éri a világban azt, aki Isten embere akar lenni.
A képzés ideje sem könnyű, fegyelmet és lemondást igényel. A világ nagy csábítást jelent: „a valóságosnál is szebbnek tűnhet mindaz, ami a világi élethez tartozik, és amiről a papi, a szerzetesi életet élő más értékekért lemond”. Sokszor megtapasztalhatják, hogy a lélek kész, de a test gyönge. De aki az eke szarvára tette a kezét, ne nézzen hátra – figyelmeztetett Spányi Antal.
Az Úr ma is hív fiatalokat, felnőtteket erre az odaszánt életre – tette hozzá a püspök. – Csak meghallják-e a hívó szót, és van-e elég lelkierő, hogy a hívást elfogadják, és abban hűségesen kitartsanak mindvégig? – tette fel a kérdést.
Majd felidézte azokat a papokat és szerzeteseket, akik a kommunizmus ideje alatt megannyi megaláztatást éltek át, mégis kiegyensúlyozottak és boldogok voltak, hiszen
Spányi Antal hangsúlyozta, a jó pap, a hűséges szerzetes boldog ember, mert Isten embere. Keresztet is kell hordoznia, kudarcai is vannak, de mindenkinek van ilyen próbatétel az életében. Boldog és áldott az az élet, amely Jézushoz tartozhat!
Szent Pál képes volt a kalodában is istendicsérő zsoltárokat zengeni. Csodáljuk az örömét, amelyet semmi nem volt képes beárnyékolni, hiszen Isten maga volt az öröme – említette példaként a püspök a népek apostolát, de ugyanígy utalt az egyszerű halászok, Lévi és II. János Pál meghívására, akik megtapasztalták, hogy
A székesfehérvári főpásztor ezután az örömről beszélt, ami az odaadott élet velejárója.
Öröm tölti el a papot, amikor szentségekre készít fel, vagy kiszolgálatatja azokat; megkeresztel egy gyermeket, az elsőáldozó lesz és elvégzi a szentgyónását, megkapja a Szentlélek ajándékait; vagy amikor a fiatal odaadja az életét választottjának. Örül, amikor rajta keresztül szólít meg valakit az Úr, vagy amikor a haldoklót a nagy útra készíti fel. Öröm az is, ha közösséget teremt.
– mondta beszéde végén a megyéspüspök, majd hálára és könyörgésre buzdított a papokért és szerzetesekért.
A Prohászka Imaszövetség mindennapi imájának közös elimádkozása után szólt Spányi Antal a lelkipásztori munkatársakhoz is. Mint mondta, a lelkipásztorok bölcsen segítőket választottak maguk mellé, hogy jobban szolgálják a híveket. Kiemelte, hogy a lelkipásztori kisegítők nem lettek különbek, csak többlet feladatot vállaltak, amivel az Egyházat kell építeniük.
Aki többet kapott, attól többet is követelnek – figyelmeztetett, majd kérte, legyen példa az életük a hívő közösség számára a fegyelemről és a hitben megélt örömről. Ne engedjenek a divatos gondolatoknak, ne saját fontosságukat hangsúlyozzák, hanem legyenek szerények, egyházias lelkületűek.
Buzdításai után a lelkipásztori kisegítők családjainak is megköszönte, hogy lehetővé tették számukra a szolgálat vállalását, Mórocz Tamás atyának pedig azt, hogy felkészítette őket erre a feladatra.
A Szentlélek-hívó éneket követően a püspök könyörgött értük, majd egyesével átadta a megbízóleveleket a tizenhat avatandónak.
A szentmise után szentségimádás következett, melyben Spányi Antal az új papi és szerzetesi hivatások kérésén túl megköszönte mindenkinek a saját egyéni hivatását is, majd könyörgött a papok és szerzetesek kitartásáért, azokért, „akiknek egyetlen vágya volt, hogy csak az Úr előtt leborulva egyszer imádhassák őt a mennyben”. Az Oltáriszentség előtt fohászkodva nem felejtkezett el a püspök a világi munkatársakról és azokról sem, akiket szívünkben a kegyhelyre hoztunk.
Ezután a papság és a hívek körmenetben a Mindenkor segítő Szűz Mária-kegykép elé vonultak, ahol kifejezték hódolatukat énekekkel és litániával, és szentségi áldásban részesültek.
Délben az Úrangyala elimádkozása után röviden bemutatkoztak az egyházmegye szerzetesei és szerzetesnővérei, de elsőként a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa, Száraz László atya és az egyházmegye ottani növendéke, Kukucska Máté tettek tanúságot hivatásukról.
A spirituális kiemelte:
Jézus arra szólít fel minket, hogy legyünk a barátai. Emiatt szeretnék azonosulni vele a világért való odaadásában, a cölibátusban, a mindent továbbadásban, a szeretetben.
A papság lelkületének megosztása után Száraz László ismertette, hogy a Székesfehérvári Egyházmegye kispapjainak felkészítése a központi szemináriumban miként történik. Az öt év folyamán a növendékek teológiai tanulmányokat is végeznek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán.
Kukucska Máté elmondta, most fejezi be az első évét a központi szemináriumban. Az esztergomi ferences gimnázium elvégzése után egy évvel igent mondott az Úr hívó szavára. Bár a társaival ugyanarra a papságra szól a hivatásuk, az mégis rendkívül sokszínű: vannak, akik idősebben tudnak válaszolni a hívásra, mások fiatalon; egyesek mélyen hívő, vallásos családból érkeznek, mások csak a hitoktatás alatt találkoztak Istennel. Van köztük olyan, akit a missziós munka vagy a karitatív munka, másokat a fiatalokkal való foglalkozás szólított meg.
– buzdított végül.
A Székesfehérvári Egyházmegye női szerzetesrendjei közül a Congregatio Jesu Szerzetesrend, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja, a Premontrei Női Kanonokrend, az Egyházközségi Nővérek Társasága képviselői mutatták be a közösségüket, de jelen voltak a Szeplőtelen Szűz Mária Szolgálóleányai és a Szeretet Misszionáriusai is.
A férfi rendek közül a Premontrei Kanonokrend, a magyar Kapucinus Rend, a Ciszter Rend Zirci Kongregációja és az Isteni Ige Társasága mutatkozott be röviden.
A zarándoklat zárásaként a kegytemplomban elimádkozták Spányi Antal vezetésével Jézus szíve litániáját, majd a szerzetesek a püspökkel közös képet készítettek.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
