Amikor 2000 októberében a népharag elsöpörte a Milosevics-rezsimet, sokan abban bíztak, hogy elhárult a fő akadály Szerbia európai integrációja elől. Ma, közel tizenhét évvel a buldózerforradalom után szinte tapintható a csalódottság a balkáni országban: az uniós csatlakozásban már alig bíznak az emberek, annál inkább a nagy pravoszláv testvérben, Oroszországban.
A Putyin-póló 900 dinár, de 350-ért putyinos csésze is kapható! – mutatja büszkén boltjának kínálatát Marina, a fiatal szerb lány, akit a Szent Száva-templom előtt ismerünk meg Belgrádban. A monumentális építmény az ország jelképe is lehetne, hiszen a szerb egyház alapítójának nevét viselő imahely a Balkán legnagyobb pravoszláv temploma is egyben. A legenda szerint ezen a helyen égették el Szent Száva csontjait a török hódítók, hogy megtörjék a szerb ellenállást. A lassan száz éve épülő templom legutóbb az orosz Gazpromnyefty jóvoltából hatalmas mozaikot kapott, Amfilohije püspök így abban bízik, hogy 2019 végére, a szerb egyház önállóságának 800. évfordulójára minden készen lesz.
Tudják ezt Marina vevői is, akik előszeretettel vásárolnak itt orosz relikviákat. A lány szerint az is jót tesz az üzletnek, hogy a szerb média igen gyakran tudósít Oroszországról.
– Azt is mondják, sokat segítenek – mondja a lány, majd mosolyogva hozzáteszi: bárcsak látnánk!
*
Oroszország népszerűsége korántsem véletlen Szerbiában: sokan nemcsak a nagy testvért és a magabiztos katonai nagyhatalmat látják benne, hanem az Európai Unió alternatíváját. Jól mutatják ezt a májusi közvélemény-kutatási adatok: a megkérdezettek 65 százaléka támogatna egy szövetséget Oroszországgal, és ezt az opciót csupán 20 százalék ellenzi. Ennél is érdekesebb válaszok születtek arra a kérdésre, amely így hangozott: ön szerint kivel kellene Szerbiának politikai-gazdasági szövetségre lépnie? Az emberek több mint harmada ugyan a semlegességet választotta, ám Oroszország is meglepően sok szavazatot kapott.
http://mno.hu/
Jól mutatják ezt a májusi közvélemény-kutatási adatok: a megkérdezettek 65 százaléka támogatna egy szövetséget Oroszországgal, és ezt az opciót csupán 20 százalék ellenzi.
Napjainkra a szerb elit egyre türelmetlenebbül szemléli, hogy az uniós integráció csigalassúsággal halad előre. Legutóbb a frissen beiktatott államfő, Alekszandar Vucsics kérte görögországi látogatásakor, hogy kapjanak végre határidőt, mikor csatlakozhat Szerbia az unióhoz. Így fogalmazott: „Mondják meg nekünk nyíltan, meddig kell a váróban lennünk. Nincs előttünk alternatív út, hogy a Marsra menjünk, az európai úton vagyunk, az lenne a tisztességes, ha Szerbia polgárai tudnák, mikorra várhatják az ország felvételét.”
Szerbia most Tusnádfürdőn kapott ehhez fontos szövetségest Orbán Viktor személyében, aki elmondta: a Balkán uniós integrációja nélkül nem lesz béke a térségben, ezért Szerbiát minél előbb fel kell venni a tagállamok közé. Kérdés azonban, mit szólnak ehhez a szerbek. A legutóbbi felmérések szerint már csak a választók 49 százaléka támogatja az ország uniós csatlakozását, ami óriási zuhanást jelent a hat évvel ezelőtti adatokhoz képest. Akkor még magabiztosan hozta a hatvan százalékot ez az opció.
http://mno.hu/
*
– Az emberek teljes joggal veszítették el a bizalmukat az Európai Unióban, mert Brüsszel állandóan új feltételeket szab Szerbiának, amivel kitolja az ország csatlakozásának határidejét – ezt már Ljubisa Sztojmirovics, a szerb kormánykoalíció gerincét alkotó Szerb Haladó Párt parlamenti képviselője mondja nekünk a belgrádi szkupstina (parlament – a szerk.) épületében, és közben lesújtó képet fest Brüsszelről. Szerinte olyan feltételeiről van szó, amilyeneket korábban senki mástól nem követeltek meg, így elfogyott a lelkesedés az emberekben, akik egyre inkább úgy látják, az unió csak játszik velük.
– Másrészt viszont Oroszország és Kína baráti szándékait fejezi ki Szerbiának, és azon vannak, hogy korrekt együttműködés legyen köztünk – így Sztojmirovics, aki úgy látja, a szerb lakosság napjainkra reális álláspontra helyezkedett. Ez pedig nem más, mint hogy azokkal kell együttműködni, akik tiszteletben tartják az országot. A politikus szerint az uniós országok nem így viselkedtek. Így például 1999-ben az Egyesült Államok az EU-országok többségével együtt – ahogy Sztojmirovics fogalmaz – népirtást hajtott végre Szerbiában, amikor az ENSZ felhatalmazása nélkül szegényített urániumtartalmú páncéltörő lövedékekkel óriási pusztítást végzett.
– Meg tudunk bocsátani, de nem feledhetjük el ezeket a bűncselekményeket – mondja a politikus, aki később meg is mutatja nekünk azokat a molinókat, amelyeket a parlament előtt feszítettek ki, és a koszovói szerb áldozatok arcképét ábrázolják.
Sztojmirovics úgy látja, hogy Szerbia ma nyílt lapokkal tárgyal az unióval, és abban bízik, hogy a megbeszélteket meg is valósítják. Eközben a másik félnek rejtett céljai vannak, és rossz szándékkal közelít. Így aztán talán meglepően hangzik, de a haladó politikus szerint mégsem kell lemondani az unióról, inkább azon kell lenni, hogy Oroszország és Kína mellett az EU-val is együttműködjenek, ha Szerbia, illetve polgárai érdeke ezt kívánja.
*
– Szerbia uniós integrációja? Vicc! – így reagál a kérdésünkre Dragan, aki barátaival jött a belvárosba, hogy ott ünnepeljék meg ismerősük születésnapját. A Mihály fejedelem utca – amelyet Belgrád Váci utcájának is nevezhetnénk – ilyenkor is tele van emberekkel, akik a kávézók napernyői alatt próbálják átvészelni a 35 fokos hőséget. Dragan a közgazdasági karon végzett két éve, akárcsak társai, akikkel mind a mai napig tartják a barátságot. A fiatal úgy látja, az uniónak esze ágában sincs felvenni Szerbiát a soraiba, amire Románia, Bulgária és Horvátország példája a legjobb bizonyíték.
– Szerbia uniós integrációja? Vicc!
– Ők miért voltak alkalmasabbak a tagságra, mint mi? – kérdezi, amire egyik barátja, Nenad válaszol. Szerinte Szerbia ugyanúgy teljesített minden feltételt, ahogyan a felsorolt országok, csak el akarják verni rajtuk a kilencvenes évek háborúit azzal, hogy örökké várakoztatják őket.
– Ez olyan, mint amikor valakit eljegyeznek, de aztán sosem lesz belőle házasság – magyarázza Dragan az unió hozzáállását, miközben felveti, hogy Milosevics bukása után mindenki csak ígérgetett, de aztán soha nem lett semmi ezekből. Így szerinte nincs is nagyon értelme várni az uniós tagságra, inkább arra kellene törekedni, hogy Szerbia egyedül is megállja a helyét a világban. – Talán ezzel még jobban is járnánk – mondja Nenad, és hozzáteszi: eddig is megvoltak valahogy az unió nélkül, ezután is meglesznek. Nincs tragédia.
*
– Itt van mondjuk az Informer. Több oldalt szentel Putyinnak, mint Vucsicsnak – mutatja Szlavisa Lekics, a Szerbiai Újságírók Független Egyesületének új elnöke a kormánypárti bulvárlapot, amelyet 20 dinárért – nagyjából 50 forintért – terjesztenek az országban, óriási példányszámban. Lekics szerint Szerbiában egyedül a Danas napilap, a Vreme és a NIN hetilap nevezhető Európa-párti nyomtatott sajtóterméknek, az összes többi oroszpárti.
Ám az újságíró-szervezet elnöke szerint nem csak a média az oka, hogy a közvélemény egyre jobban szimpatizál Oroszországgal. Nagy szerepet játszik ebben az is, hogy az emberek csalódtak az unióban és úgy általában a külföldiekben is: Szerbia az az ország, ahol a külföldi vállalatok alacsonyabb fizetést adnak, mint a hazaiak. Példa erre a kragujeváci Fiat-gyár sztrájkja is, amely éppen belgrádi látogatásunkkor zajlott. Míg a szerbiai nettó átlagfizetés 120 ezer forintnak felelne meg, a Fiatnál csak 96 500 forintnyi bért vihetnek haza a dolgozók.
*
A belgrádi belvárosban, a Terazijén működik két éve az EU Információs Központ, ahol most csak az ott dolgozókat találjuk – érdeklődő nincs. Pedig Marina Rakics, a szervezet tanácsadója szerint időnként azért vannak látogatóik, akik elsősorban az Erasmus-ösztöndíjak, illetve az előcsatlakozási támogatások iránt érdeklődnek. Az emberek figyelmét inkább filmvetítésekkel és előadásokkal szeretnék fenntartani, ezért az iroda mellett előadótermet alakítottak ki.
A szerb fiatalok hozzáállása az unióhoz azonban még így is ellentmondásos.
– Amikor arról kérdezik őket, melyik ország nekik a legszimpatikusabb, Oroszországot választják, viszont ha az a kérdés, hová utaznának szívesen, nyugati országokat mondanak – jegyzi meg Rakics, aki szerint az oroszok iránti lelkesedés azért is meglepő, mert míg az unió nagy pénzekkel támogatja a szerb beruházásokat – ilyen pénzből épül az újvidéki Zsezselj híd is –, Oroszország csak kölcsönöket biztosít.
A szerbiaiakat azonban ez nem érdekli. Így járt az információs központ is, ahol, miután a látogatóknak szánt gépeken letiltották a közösségi oldalakat, és csak az unióval kapcsolatos honlapok maradtak elérhetők, minden megváltozott: az érdeklődők eltűntek.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.29.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
