Tirajr Hakobjan, a Nyugat-európai Örmény Apostoli Egyház elöljárója (archimandritája) január 15-én egy találkozón, amelyet a Szent Kereszt Pápai Egyetem Iscom Egyesülete szervezett Rómában újságírók számára, az örmény nép szenvedését övező hallgatásról beszélt, és felhívta a figyelmet arra, hogy ha elhallgatjuk a háborúkat, később megállíthatatlanok lesznek.
Százezer örmény menekült el Hegyi-Karabahból, közülük harmincezer gyermek. Mindent hátrahagytak. Hónapokig tartó ostrom után, víz és élelem nélkül, 24–48 óra leforgása alatt menekülni kényszerültek anélkül, hogy bármit magukkal vihettek volna. Van, aki autóval, mások kisteherautóval mentek.
„A katonák behatoltak az otthonaikba. Kifosztották őket, elloptak mindent. Elpusztították az örmény nép egyházi, szellemi és kulturális örökségét is. Templomokat, emlékműveket, temetőket romboltak le… Ez gyűlölet, gyűlölet mindazzal szemben, amit Örményország képvisel. És senki nem beszél róla.”
Az örmény keresztény nép szenvedésének és a hegyi-karabahi konfliktussal megnyílt súlyos humanitárius vészhelyzetnek adott hangot Tirajr Hakobjan, a Nyugat-európai Örmény Apostoli Egyház archimandritája a római találkozón.
Hegyi-Karabah egyre inkább az Egyesült Államok, Oroszország, Európa és Törökország közötti mérkőzésnek tűnik, amelyért az a százezer ember – férfiak, nők, gyerekek, idősek – fizet meg, akiknek el kellett hagyniuk szülőföldjüket, és Örményországba menekültek. „Ott – magyarázta az archimandrita – kapnak egy kis segélyt az örmény kormánytól, de ez csak átmeneti helyzet. Ezeknek az embereknek munkát kell találniuk, új életet kell kezdeniük a semmiből.
A szemükből reménytelenség árad. Mindent elvesztettünk, mondják. Ezért nemcsak anyagilag kell segítenünk nekik, hanem lelkileg is támogatnunk kell őket.”
Az elöljáró világossá tette, hogy ez nem vallási konfliktus, hanem területi, mert az a célja, hogy elvegye a földet az ott élő emberektől, és eltörölje történelmi jelenlétüket. Ennek érdekében templomokat és temetőket, történelmi emlékhelyeket vettek célba és támadtak meg. Szétszaggatták az örmény írás és az örmény kultúrához való tartozás minden jelét.
Még a Susi városában található ghazanchetsotsi Szent Megváltó Krisztus-katedrálist is megtámadták és lerombolták, amely a 19. század óta az örmény kereszténység szimbolikus helye. Hakobjan határozottan kérte: „Mentéstek meg örökségünket és templomainkat. Ezek részei mindannak, amik vagyunk.” A vallás mindig is „az örmény identitás alapvető eleme” volt. Az ország mindig átjáró és határvidék volt, de az Egyház erősen és szilárdan megtartotta az örmény identitást és kultúrát. Ha ma lesújtanak rá, az azt jelenti, eltörlik egy nép történelmét, létezését.
A kép összetett. Törökország és Irán a közel-keleti háborúval van elfoglalva. Oroszország az Európába vezető gáz- és olajjáratok útjának megszilárdításában és védelmében érdekelt. „Mije van Örményországnak? – kérdezi Hakobjan. – Semmi mása, csak az identitása és a történelme. Magunkra hagytak minket.”
Egyedül Ferenc pápa volt képes arra, hogy világos szavakat mondjon. Legutóbbi – nagyra értékelt – felhívását a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjaihoz intézett beszédében tette január 8-án: „Sürgősen megoldást kell találni a térség lakóinak drámai humanitárius helyzetére, elő kell segíteni a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek törvényes és biztonságos hazatérését, és tiszteletben kell tartani az ott működő vallások kultuszhelyeit. Ezek a lépések hozzájárulhatnak a két ország közötti bizalmi légkör megteremtéséhez a hőn áhított béke érdekében.”
Az archimandrita szavai erre visszhangoztak:
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Agensir
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
