Mert a nép száján született az ordás ragadványnév, maradjon. Pedig nevezhetnénk nyíres falunak is, ugyanis a kutatók szerint a borozno név szláv eredetű lenne és nyírfát jelent. Nem hiába nevezte el néhai Damó Gyula (1931–2019), a falu néptanítója Nyíres Lokálpatrióta Körnek azt a kis tömörülést, melynek nevében elindította a Székely-Magyar Nemzeti Emlékpark létrehozását, a település egyik érdeklődésre számot tartó látnivalóját. Kisborosnyót a Nagyborosnyótól Bodzaforduló felé tartó korszerűsített műúton, a Nagy-patak egyre szűkülő völgyében találjuk.
A patak mindkét partját megülő település magyarságának zöme református vallású. Millenniumi emlékfenyők uralják a település feletti meredek hegyen trónoló temetőkertet. Itt található lisznyói Damó Lajos 1848–49-es honvédhadnagy síremléke is, erre helyezi minden év március 15-én a református gyülekezet a kegyelet és az emlékezés koszorúit. Ebben a temetőben nyugszik Damó Gyula tanító is, akihez hasonló ötletes és alkotó személyiséget jó lenne megismernünk más kisebb vidéki falvainkban is. A temetődomb nyugati részén csodálhatók meg a környező kárpáti hegyeket felépítő, tengeri eredetű, pados formában megjelenő ritka szép homokkősziklák, melyeket a mindent felfedő erózió tett láthatóvá.
Jeles szülöttek
A Templomdomb lábánál áll a falu temploma, melyet egy kisebb Mátyás korabeli templom helyére építettek a XVI. században – tartja az emlékezet. A mai épület XVII. századi alapokon nyugszik. Erre utalnak virágmintás padmellvédjei és építészeti jegyei is. Barokk stílúsú harangtornyában egy 1783-ban öntött harangra leltem. Belső falán helyezték el a falu nagy szülöttének emléktábláját: „1868. okt. 27-én / Kisborosnyón született / NAGY KÁROLY / az Erdélyi Református / Egyházkerület vigyászó-dolgozó, / imádkozó és éneklő püspöke / 1918-tól 1926-ig. Emléke áldott”.
A templom cinterme valóságos emlékpark, melynek oroszlánrésze Bartha Árpád jelenlegi ezermester gondnoknak köszönhető, aki kerek húsz esztendeje szolgálja az egyházközséget. Az ő keze munkája a fehér márványból készített reformációi emlékoszlop, a kőbe faragott Megmaradásunk emléke („Mindeddig megsegített minket az Úr”), a faragott kopjafa, amely a Kisborosnyón szolgáló lelkipásztorok neveit örökíti meg. Találkoztunk a kétszázkét református lélek jelenlegi lelkipásztorával, Székely Róbert Imre parókus lelkésszel, a gyülekezeti élet mindenesével, a fiatalok és gyermekek vallásoktatójával.
Kisborosnyó több jeles székely nemes családnak volt a fészke a századok során. Ezek egyike a Tompa família. Rég leromlott udvarházának akantuszleveles, reneszánsz virágmintás és kőből faragott tornáca 1728-ból való, és jelenleg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum előcsarnokában látható. Tompa Mihály költő egy életen át kutatta családjának kisborosnyói származását, illetve kapcsolatát az itt élő ősi ággal.
Kisborosnyói volt Tompa Miklós (1830–1901), Háromszék vármegye alispánja, fia, Tompa István író, valamint Herszényiné Tompa Klára, minden közjó helyi támogatója. Emléktáblájuk az iskola homlokfalán áll. Idevaló származásúnak tekintette magát Tompa László költő, Tompa Miklós színházi rendező, a zongoraművész Réz Domokos és Kisborosnyó jeles szülötte, Baczoni Lajos (sz. 1851-ben) egyházpolitikus, főiskolai tanár, szakíró, valamint Tompa János (1770–1834) nagyenyedi főiskolai tanár, lelkész és egyházi író.
A faluban élt és fáradhatatlanul tevékenykedett a megyei Pro Natura Alapítvány elnöke, Damó Gyula tanító, a megyei madárvédelmi mozgalom és a fehérgólya-számlálás animátora. Külön kuriózumként emlegettük annak idején a kisborosnyói iskola úgynevezett gólya-termét, állandó helyi kiállítását. Az iskola szervezte rendezvényeken mindig jelen voltak, s kötelességüknek tekintették a természettel és a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatok elvégzését.
Történelmi emlékpark
Emlékpark
Közel a jelenlegi iskolához, a patak és a műút mellett, ahol a falu régi iskolája állt, ott álmodta meg Damó Gyula a Székely-Magyar Történelmi Emlékparkot, a valóságos kopjafaerdőt, amely a magyar történelem (és nemcsak) jeles eseményeire, személyiségeire emlékeztet. Felesége, a szintén tanító Damóné Katona Irma szerint az emléjelek-kopják száma meghaladta már a hatvanat.
Nehéz lenne maradéktalanul felsorolni az itt álló emlékjeleket és élő emlékfákat, amelyeket – túl azon, hogy különleges fajokat tartalmaznak, egyfajta miniarborétumot alkotnak – jeles, már elhalt avagy még élő személyiségek ültettek el a tanító úr kérésére. A Mikes Kelemen-emlékfenyőt például néhai Beder Tibor ültette el, Kőrösi Csoma Sándor nyírfáját a Kovásznán élő Gazda József író és közéleti személyiség, Kodály és Bartók emlékét egy hársfa őrzi, melyet az énekes Szilágyi Zsolt palántált el, a Kálvin-emlékdiófát Kató Béla református püspök, Dávid Ferenc vallásalapító jegenyefáját pedig Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész, míg a nagy székely geológus, Bányai János kocsányos tölgyét jómagam ültettem el. Kapott külön emlékjelet Nyirő József, Wass Albert és Tamási Áron is. Faragott kopjafa őrzi a székely rovásírás és Attila hun király emlékét, emlékkövet kaptak az Árpád-házi királyok, a Magyar elsők és az 1956-os hazai mártírok. Rátalál az ide látogató a helytörténeti, székelyföldi és Kárpát-medencei emlékjelekre is. A legkülönbözőbb nyersanyagokat felhasználó alkotásokat a helyi fiatalok, Bartha Árpád református gondnok, nyugdíjas Kovászna megyei pedagógusok készítették ajándék gyanánt, székely kalákában.
„Férjem célja az volt, hogy emléket hagyjon az utókor számára” – nyilatkozta kérésemre felesége, Damó Irma. A lokálpatrióta kör emlékjeleket állított más helyeken is: az Úz völgyében, a Nyerges-tetőn és székely kaput a rodostói Rákóczi-múzeum bejáratához.
Van Kisborosnyón Holokauszt-emlékmű a térségből deportált, itthon szenvedett zsidók, valamint a korabeli rezsim által innen elhurcoltak és kiemeltek emlékére is. Nem hiányoznak a parkból a nemzeti tragédiák emlékkövei sem: Mohi-puszta, Mohács, Madéfalva, Világos, Trianon és a két nagy világégés.
Az emlékállítás tanúi Damó Gyula felesége mellett gyermekei, hivatalos gondozói a kisborosnyói református egyházközség, annak lelkésze és gondnoka, akik a községi önkormányzattól vették bérbe gondozásra a park területét.
Székely Dávid a falu református lelkipásztora
Kispatak
Kisborosnyón ömlik a Nagy-patakba nyugati irányból mellékvize, a Kis-patak. Keskeny, észak felől erdőkkel szegélyezett völgyében található a közigazgatósági szempontból Kisborosnyóhoz tartozó, csupán néhány házból álló Kispatak. Bő másfél kilométernyi távolság választja el a két települést. Kispatakon jelenleg több családban mintegy húsz ember él, a faluba makadámút vezet, melyet a nagyborosnyói önkormányzat építtetett.
A Bodzafordulói-hegyek északi lejtőjéről, a Késa nevű helyről ered a Kispatak vize. Ennek két mellékpataka van: a Megye árka és a Kőhíd árka. Ez a két vízfolyás fogja közre az eléggé meredek lejtőjű magas előhegyet, amelyen Borzvárának „romjait” kell keresni.
A Várdombot fiatal és sűrű erdő borítja. Alsó harmadában könnyen szembetűnik egy körkörösen futó védősánc. Szélessége 2–3 méter. Az északkeleti részén hiányzik, ott a hegyoldal olyan meredek, hogy feleslegessé, de lehetetlenné is tette védősánc készítését. A hegy peremén a figyelmes szemlélő megtalálhatja a növényzettől és az avartól betakart kőfal halvány maradványait is. Ha körbejárjuk a kb. 1,5 méteres romhalmot, kiderül, hogy tökéletes tojásdad alakja van. Hosszabb átmérője 75 lépés, a rövidebb 50.
Látogatásunk alkalmával két, a kőfalra haránt irányú kutatósáncot találtunk, melynek kő anyagából nem lehetett egyöntetűen eldönteni, hogy az mész felhasználásával készült-e, avagy nem.
A Várdomb puha pleisztocén homokból épül fel, oldalában körös-körül odúkat, járatokat, „likakot” ástak maguknak a borzok. Innen a vár későbbi neve. Orbán Balázs munkájában, aki szintén megfordult itt, a környékbeliek nyelvén Bodzavár, Bodzvár, Pogányvár néven élt.
A borzok vájta kotorékokból és a kincskeresők gödreiből előkerült nagyobb mennyiségű kerámiatöredék hever most is a felszínen. A XIX. század elején került be innen néhány lelet (cserépdarabok, kőbalta) a Székely Nemzeti Múzeumba, de csak az 1948-ban végzett ásatások döntötték el végleg, hogy itt egy rézkori, erősdi típusú és egy kora vaskori telep romjai vannak. A szerteszét heverő cserépdarabokat a kisborosnyói tanulók is összegyűjtötték, és tanítójuk, Damó Gyula irányításával iskolájuk folyosóján kiállították. Ők készítették a várhoz vezető, ma már hiányos turistajelzéseket. Tudtunkkal, ők voltak Borzvára utolsó „kutatói”.
Orbán Balázs elképzelése szerint, bár erről a várdombról semmilyen kilátás nincs más várak, a szomszédos Fergettyűvár irányában sem, Borzvára is része volt a Székelyföld déli peremét őrző várláncolatnak. A helyiek ma is meg tudják mutatni az Ordító nevű hegyet, melynek „tetejéről egy kiáltással jelt lehetett adni Fergettyűvár őrzőinek”. A várban Orbán Balázs szerint valaha „épületek állottak, s találtak nagy vas- és rézdarabokat, nagy lovagsarkantyúkat, láncsa- és nyílhegyeket, melyek, fájdalom, feldolgoztattak”. Lehet, hogy Orbán adataira alapozhatnak azok, akik szóban igen, de írásban nem jelentették ki azt a feltételezésüket, hogy ezekre a telepekre egy kisebb méretű, mésszel rakott kora középkori vár is épülhetett. Ennek létezéséről és hadászati jelentőségéről beszélni egyelőre könnyelműség lenne. Borzvárának emléke azonban tovább él még ma is Kispatakon.
„Mondta édesapám, hogy valamikor magyar katonák jöttek ide a várhoz, ástak és kutattak. Kaptak falakat és cserépedényt. Ott régen emberek lakhattak. Itt aztán jól el tudtak bújni az ellenség elől. Borzvárával szemben van az Ordító-hegy. Onnan nézte egy őr, hogy jön-e Réty felől az ellenség. Ordítozva adott arról hírt, emiatt lett Ordító a hegy neve. Azt is mesélte, hogy a várból alagút vezetett Szacsva várához. Édesapám, Bungl János vadőr volt. Jól ismerte a vidéket és a vadak járását.
Elmondta, hogy borzok abba a puha homokba alagutat ástak maguknak. Onnan jön a Borzvár név. Bemászott egy borzlyukba a vadászkutyája, és nem talált ki. Apám három napig ásott, hogy onnan kiszabadíthassa, mert bent nyivogott szegény. A rókák, mert a hegyoldal rókalikkal még most is tele van, ha elkaphatnak egy-egy tyúkot, oda viszik bé” – nyilatkozta a most 86 éves Handra Sándorné Bungl Ilona.
„Borzváráról én is tudok – mondta kérésünkre Bezsány András bácsi. – Gyermek voltam, ott őriztem a teheneket. Kisborosnyón volt nekem egy Muguly nevű tanítóm. Beküldött egy rókalyukba, ami volt akármilyen öt méter hosszú. Vittem magammal egy gyertyát, és onnan kiszedtem valami cserépdarabokat, szinte bészorultam a lyukba. A cserepeket összerakta a tanító, s kikerekedett belőle egy edény. Ott valamikor laktak, várnak kellett lennie. Kik lakhatták, nem tudjuk. Valamikor még a középszázadban (?) állhatott!”
Mi jelenlegi utunk alkalmával Menek Marikát látogattuk meg, aki elmondta, hogy Kispatakon megjelentek a „hiéna-kutyák, veszélyesek, mert itt megettek egy rendes mai kutyát!” A telepet egy sárga ponttal jelzett turistaösvény köti össze a Macskás-tetővel (989 m), onnan a Bodzafordulói-hegység legmagasabb pontjával, az 1030 m magas Szeredő-ponkkal. Innen visszatér Nagypatakra (menetidő 5 óra).
Borzvára
Nagypatak
Kisborosnyó településrésze volt 1968 előtt a többnyire román anyanyelvűek lakta Nagypatak. Ezer lakosából látogatásunk idején néhányan vallották magukat magyarnak. Utóbb Zágonbárkány tartozéka volt, 1999-től önálló község. A faluból megyei úton juthatunk el a 7,5 km-re levő Ladóci-tetőre, avagy a Hammas-hágóra (723 m). Ez a kárpáti főgerinc választja ugyanis el a Bodzavidéket Háromszéktől, a Szeret vízgyűjtőjét az Oltétól. Az út Bodzaforduló felé tart.
Számunkra turisztikai és harangtörténeti értékkel bír a település központjában levő Mihály és Gábor arkangyalokra felszentelt ortodox templom (épült 1793-ban), ma műemlék. Belsejét XIX. századi ikonok díszítik. Harangtornyában egy olyan műkincsértékű kisharangra találtunk, amelyet az eddig kevésbé ismert háromszéki, árkosi harangöntő mester, Lakatos Mihály készített. Magyar felirata így szól: „LAKATOS MIHÁLY ÖNTÖTTE ANNO DOMINI 1763”.
A község turisztikai érdekességei közé tartoznak a legendás várnicai kőgombák (a szélerózió által kikoptatott sziklaformációk) és „ablaksziklák”, kőodúk. A település nyugati szélén hirtelen magasodó hegynek Várbérc, románul Varniţa a neve. A mély árkok határolta meredek hegycsúcsot Várnicai-vára néven is emlegetik. Romokra ott nem találtunk mi sem, de a hegygerincet védősánccal látta el az ott meghúzódó, menedéket kereső ember, az erődített település megalkotója. Ásatásokat itt eddig még nem végeztek.
Egy mondát is feljegyeztek a helyiektől. „A várat az óriások építették, kik a Regátba jártak bé puliszkalisztért naponta. Nekik csak néhány lépést kellett megtenni odáig. Főzőfazekuk ott vót a brassói Cenk-hegy tetején és a Várnicán. A várnicai óriás leánya egyszer kicsi emberkéket hozott fel surcában a várba. Ökröstől-szekerestől felszedte azokat, és mondta az apjának, hogy azok apró házacskákban laknak és a földet művelik. Az apja ráparancsolt, hogy vigye vissza azokat, mert később ilyenekkel, igazi emberekkel népesül majd be ez a vidék. A várnicai óriásnak temérdek sok kincse volt, s azt a hegy alatti hatalmas pincékben tartotta. Ott vannak az oldalban az »ablaksziklák«. Közülük csak egyik, de ki tudja, hogy melyik, hét esztendőben csak egyszer nyílik meg. Aki akkor éppen ott tartózkodik, bejuthat a kincses kamrákba.”
„Élt egyszer egy nagypataki ember – mesélték nekem –, akinek két fia volt. Azok egy életen át lesték és ásták a Várnica oldalát, de a kincsekre soha nem akadtak rá. Van a hegy tetején egy mély gödör. Ez nem más, mint a Vár-kút. Azt is ki lehetne ásni, mert a régiek úgy tartották, hogy abból lépcső vezet le a várpincékbe.” Orbán Balázs jegyezte fel ottjártakor, hogy „az óriás egyszer beledobott ebbe a kútba egy hatalmas aranyharangot, azt, amellyel gyűlésre szokta hívni a várúr a környék óriásait”.
A vidék nagyon gazdag édes-kénes ásványvizekben. Ilyen gyógyvíz tör a felszínre Várhegy alatt. Neve Nagypataki büdöskút. Nem messze innen bő vizű édesvízforrás található, a helyiek Vár kútjának nevezik. Kénes forrás tör a felszínre a Hammas-hágóra vezető út kanyarja mellett, melyet jól ismernek a nagypatakiak.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
