Na, van ugye, ez a nesönel szájd. Itt mindenki faszagyerek, mindenki rohadt erős, mert mindenki harcos, mindenki 15 ezer évre visszamenőleg jártas a magyar őstörténetben, és mindenki simán megölne bárkit, aki ártani akar nekünk, magyaroknak.
Csak hát… ezek a szerencsétlenek néhány dologgal nincsenek tisztában. Közülük is a legfontosabbal, illetve azzal, ami most a legfontosabb: hogy háború esetén a nemzet középre zár! Beszünteti valós vagy vélt ellenségeskedéseit, félreteszi a számonkéréseket, és kiáll vezetője mellett.
Aki – ha tetszik, ha nem – Orbán Viktor.
Csak egy igazi csürhe viselkedhet úgy, hogy az országunkat fenyegető hatalmas veszély közepette tovább folytatja a pártoskodást. Ráadásul nem is mások, mint a liberális migráns-simogatók kedvéért, és azoktól totálisan megvezetve.
És akkor jönnek a mémek. Orbán így, Orbán úgy. Orbánt fel kéne akasztani, börtönbe kéne csukni, mert ilyen hülye, olyan ostoba, amolyan balfasz. Csakhogy, kedves feleim, ha ő nem ment volna szembe az egész EU-val, most ez az ország lenne az Iszlám Állam Pick Pack Pontja. Ő merte megtenni azt, amit senki más. Az ő példáját követve zártak mellénk még néhányan. És miatta emlegetik, különösen Párizs óta, „magyar modellként” a migráns-ellenes politikát. Ha tehát a Jóisten azért dobta le őt közénk felcsútostul, zöldbáróstul, stadionostul, hogy ezen az egy ponton meglépje ezt az egyetlen egy lépést, bátran merem mondani, hogy megérte!
A diktátoroskodására való hivatkozás pedig enyhén szólva nevetséges. Erdogant és Putyint említve ellenpéldaként mindenképpen. Hiszen ez a két külhoni politikus nagyságrendekkel jobban megtestesíti a diktátort, a szó köznapi értelmében véve.
Nem kívánok tehát mást ezektől az ostorozóktól, hogy nézzék meg, amit cselekszenek, az kinek az érdeke? Orbán szidása most kizárólag a hazai liberális baloldal érdeke. Egyrészt, mert a szarból akarják újra felépíteni a saját várukat, másrészt pedig, mert így akarnak olyan nyomást gyakorolni a honi közvéleményre, mely nyomás hatására a szavazóképes polgárok úgy gondolkodnak majd, ahogyan az EU vezetői akarják, hogy gondolkodjanak.
Tehát még egyszer: háborúban a nép félreteszi a sérelmeit, és egységesen a vezetője mellé áll. Bárki is az. Bármennyire is nem szimpatizált vele korábban.
Írom pediglen ezt abban az országba, melynek fővárosában a meggyőződéses kommunista, magyar – szovjet-orosz kettős állampolgár, NKVD-s főtiszt Nagy Imrének, Rákosi Mátyás egykori begyűjtési miniszterének szobra áll.
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »
