A Zsidó Világkongresszus (WJC), az Amerikai Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) és az Amerikai Cionista Szervezet (ZOA) leveleiből nem csak arról kapunk képet, hogy lehet mesterséges rettegésből és több millió ember halálából politikai tőkét kovácsolni, hanem hogy milyen erőkkel találja szembe magát az a miniszterelnök, aki nem ítéli el elégszer az országában „tomboló antiszemitizmust”.
Az Egyesült Államok a nyugati civilizáció vezető politikai, katonai és gazdasági hatalma, amely sikerét nem kis részben köszönhette a különböző népek munkájának, találékonyságának. A lengyelek, olaszok, írek, oroszok, örmények, kínaiak, stb. a mai napig összetartó közösséget alkotnak, és bár a hagyományos kötelékek felbomlóban vannak, egyes csoportok lobbi ereje ma sem elhanyagolható tényező.
A származási alapon történő önszerveződést és kapcsolati tőkeépítést azonban egy diaszpóra sem fejlesztette úgy tökélyre, mint a zsidóság, amely legendásan erős pozíciókat szerzett a politikai, gazdasági, kulturális élet meghatározó pozícióiban. Hogy ez a lobbi erő mennyire túl-, vagy éppen alulértékelt, arról nehéz higgadt, elfogulatlan vitát folytatni, hiszen már a kérdésfelvetés is kívül esik a „elfogatott közbeszéd” és így a kutathatóság határán. Így marad egyik oldalról a bagatellizálás, a másik oldalról pedig a jobb híján „összeesküvés-elméleteknek” nevezett valami, amelyben békésen megférnek egymás mellett a szőnyeg alá söpört disznóságok és az inkább sci-fi kötetekbe illő teóriák. (Szabályt erősítő kivételként 2007-ben napvilágot látott egy témát boncolgató vaskos tanulmány, kapott is hideget-meleget.)
Ritka pillanatnak számít, ha az olvasó bepillantást nyer ezen körök tevékenységébe, méghozzá biztos forrásból. A Jobbegyenes blog szerkesztőségébe ilyen dokumentumokat „fújt be a szél” tavaly év végén.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
