Orbán: újra a ringben!

MSZP: Ez önöknek a demokrácia? Jobbik: Tud-e még sportszerűen küzdeni, vannak-e még észérvei? LMP: Hol marad az Orbán-terv? Jobbik: Mikor áll át a nemzetközi nagytőke oldaláról a magyar munkavállalók oldalára? LMP: Kinek van igaza?

Párbajhoz hasonlatos az azonnali kérdések órája a T. Házban csupa szín, csupa legenda! Kiváltképp, amikor a miniszterelnököt szólítják a ringbe. Fölöttébb hangzatos ellenzéki értékelések váltották egymást. Szabad volt keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad volt hazudni, sértegetni, vádaskodni. Odakint a sarki kocsmában a töredékéért is képen teremtenek, a Tisztelt Házban azonban a mentelmi jog megment. – Mi azonban ennek hiányában ezúttal a hét mérkőzéséről csak a ”szolid” közbeszólásokat és a tapsokat jelezzük.

Ez önöknek a demokrácia?

SZAKÁCS LÁSZLÓ, (MSZP): – Miniszterelnök Úr! Pécsen önök szintet ugrottak a demokrácia lebontásában! Összefoglalván: Pécsen van egy polgármester, aki elveszítette a kormányzati politikusok, mint ahogy a kormánynak a jóindulatát, és nincsen már meg az a kegyelmi állapot, ami korábban volt, hogy önök mindig kisegítették a pécsi városvezetőt. Kegyvesztett lesz Páva Zsolt, szembefordultak vele az országgyűlési képviselők, Csizi Péter, Hoppál Péter megalakították a pécsi városi fideszes pártbizottságot egy csődben lévő városban.

– Azóta persze én megkérdeztem minden államtitkárt, minden minisztert, hogy mit gondolnak erről, mi az ő demokráciafelfogásuk, vagy éppen a törvények mit mondanak arról, hogy egy polgármestert így le lehet-e cserélni azért, mert nincsen benne bizalom. Igazából mindenki menekült ez elől a kérdés elől, mint valami ragályos betegség elől. Szemlesütős válaszokat kaptam, amik igazából megpróbálták csak kikerülni vagy éppen szétkenni ezt a kérdést. Ezért is ok ez arra, hogy miniszterelnök úrhoz kell hogy forduljak!

– Szét akarják-e hordani a pécsi vagyont vagy nem, erre sem tudtak egy egyenes választ adni?

– Ön, aki korábban lánglelkű ifjú politikusként azért a demokráciáért küzdött ’89-90-ben, hogy pártbizottság alakuljon egy megyei jogú városban? (Taps az MSZP soraiból.)

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Pártbizottságügyben több jó tanácsot kaphat a saját frakciójában, mint tőlem, úgyhogy ezt a kérdést inkább oda intézze! (Bárándy Gergely: Annyira biztos voltam ebben.) Amit én tudok mondani önnek, az a következő. Ön Pécsről beszélt. Az MSZP-kormányok politikájának eredményeként 2002-2010 között a teljes magyar önkormányzati adósságállomány meghatszorozódott. Ezt a tetemes adósságot 2011-2014 között a kereszténydemokrata-Fidesz-kormány átvállalta az önkormányzatoktól, és ezzel az összes magyar önkormányzat pénzügyi helyzetét stabilizálta. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy 1369 milliárd forint adósságtól szabadítottunk meg több mint 2 ezer magyar települést!

– Képviselő Úr! Azt tudom mondani önnek, hogy ne aggódjon: ha ezt az önök által örökül hagyott gigantikus méretű adóssághegyet el tudtuk tüntetni, akkor a pécsi ügyekkel is meg fogunk birkózni! (Taps a kormánypártok soraiból.)

SZAKÁCS LÁSZLÓ: – Miniszterelnök Úr! Önök 2015-ben konszolidálták Pécs városát. Akkor lelkesen azt mondta Pécs város polgármestere, az azóta kegyvesztett Páva Zsolt, hogy 2 millió forint adóssága van a városnak. Nos, azóta újra 7,5 milliárd, és akkor még nem is beszélünk arról, amivel a cégek tartoznak. Állítólag az 24-26 milliárd! Nyilvánosságra sem merik hozni! Megint ugyanott tartanak, csak most két év alatt érték el azt az eredményt, úgy, hogy mellette semmi nem épült Pécsen.

– Miniszterelnök Úr! Pécs egy regionális központi szerepre törő nagyváros, – volt! Európa kulturális fővárosa volt, amelyik mára elveszítette a lakossága 15 százalékát, elveszítette 22 százalékát az egyetemi hallgatóknak, és amit ön is megígért, az az ipari park pedig az ürességtől kong, egy 290 hektáros KRESZ-park, amiben semmi sincs. Ez nem Pécs kitörési pontja, önök pedig nem tudják megoldani ezt a problémát! De mégis azt kérdezném:

– Helyes-e az, hogy egy országgyűlési képviselőkből álló pártbizottság vezeti a várost a polgármester helyett? (Taps az MSZP soraiból.)

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Arra kérem, hogy ne becsülje le azokat az eredményeket, amit a pécsiek az elmúlt években elértek! Tudom, hogy ellenzékből az ember mindig hamarabb látja meg a rosszat, mint a jó dogokat, de mégis ettől még ezek a jó dolgok is léteznek, ráadásul még ha van is hozzá köze a mindenkori kormányzatnak, elsősorban a jó dolgok az emberek erőfeszítéseinek köszönhetőek, ezért csak megemlítem így, hogy a helyiek ott sikeresen visszavették a helyi vízművet a külföldiektől. (Szakács László: Hárommilliárdba került.) Visszavették a helyi vízművet a külföldiektől! Sikerült rendezni a magasház helyzetét; új buszokat állítottunk forgalomba; továbbépítettük az M60-as utat, amely hamarosan el fogja érni az országhatárt; és megszépítettük a belvárost is! Aki Pécsett jár, ezt aligha tagadhatja el! (Bárándy Gergely: Mi van a pártbizottsággal?) Én csak azt tudom megismételni, hogy a kormány a pécsi emberek oldalán áll, és segíteni is fog! (Taps a kormánypártok soraiból.)

Tud-e még sportszerűen küzdeni, vannak-e még észérvei?

VONA GÁBOR, (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Van egy jó és van egy rossz hírem. A rossz hírem az, hogy ön láthatóan nem szereti, ha én kérdezem önt. Ilyenkor válogatott otrombaságokkal szokott válaszolni, de az a helyzet, hogy kérdezni fogom. A jó hír viszont az, hogy már csak 2018 áprilisáig, hiszen onnantól kezdve ön nem lesz többé Magyarország miniszterelnöke! (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)

– De térjünk a mára, a lényegre: önről, miniszterelnök úr, köztudomású, hogy nagyon-nagyon szereti a sportot nézni, és én ebből kifolyólag kérdezem. És kérem szépen önt, könyörgök, hogy ne jöjjön nekem Soros Györggyel, meg ne jöjjön nekem Simicska Lajossal! Már számtalanszor elmondtam önnek, hogy sem én, sem az ország többsége nem vagyunk kíváncsiak az ön rögeszméjére! Sem én, sem az ország többsége nem kíváncsi az ön személyes háborúira! A kérdéseim miniszterelnök úr:

– Sportszerűnek tartja-e azt, amilyen módon ebbe a kampányba az ön pártja jelen pillanatban belefordul?

– Sportszerűnek tartja-e azt, hogy az ön emberei folyamatosan rongálják más pártok plakátjait?

– Sportszerűnek tartja-e azt, hogy az egyedüli állva maradt kormányváltó erő, ellenzéki erő, a Jobbik elhallgattatására ön megpróbálja törvénytelen eszközökkel felhasználni az Állami Számvevőszéket, a kormányhivatalokat, a rendőrséget, az ügyészséget, lényegében mindent?

– Sportszerűnek tartja-e, hogy ön annyira fél tőlem és a pártomtól (Felzúdulás a kormánypárti oldalon.), hogy paparazzókat, hackereket és médiahiénákat küld ránk?

– Sportszerűnek tartja-e azt, miniszterelnök úr, hogy önben annyira elfogyott a bátorság a Jobbikkal kapcsolatban, hogy nem mer kiállni egy nyilvános vitára, hanem inkább megpróbálja a Jobbik betiltását elérni?

– És végül:- Tud-e még ön sportszerűen küzdeni?

– Vannak-e még önnek észérvei, vagy már csak az iszapbirkózás és a dagonya maradt?

– Lesz-e még ön valaha demokrata, vagy 2018 áprilisában egy kiégett despotaként fog távozni Magyarország éléről?

***

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Amit az ön dörgedelmeiből megértettem, az az, hogy az ön pártja egy reménytelen helyzetben lévő párt. Eladta a hatalom érdekében a saját pártját egy milliárdosnak, és jól láthatóan ez a választóknak nem tetszik. Amit ma ön itt elmondott, az egy reménytelen helyzetben lévő párt meglehetősen kétségbeesett kísérlete, ebben a teremben egyébként huszonhatodszor, hogy kérdésnek álcázva támadja, rágalmazza a kormányzó pártokat, mellékesen engem személy szerint is, most ráadásul még a sportot is ürügyként használja.

– A szóban forgó pártfinanszírozás- meg plakátügyről pedig csak annyit tudok mondani önnek, hogy a kormány ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Mindenkinek lehet erről a kérdésről megfejtése, nekem az a véleményem egész egyszerűen, hogy önök bénák! (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

VONA GÁBOR: – Miniszterelnök Úr! Hogy ki sértegeti a másikat, azzal kapcsolatban érdemes visszanézni ezeknek a felszólalásoknak a szövegét, akkor rá fog jönni, hogy tévedett.

– De tudja, miniszterelnök úr, én 15 évvel ezelőtt lényegében úgy kezdtem a politikai pályafutásomat, hogy ön személyesen meghívott a polgári körébe. Ott voltam egy évig, aztán kiléptem onnan, mert a Jobbik párttá alakult, és úgy éreztem, hogy nekem ott van a helyem. De azóta is figyeltem önt, és figyelem önt most is, és megmondom őszintén, miniszterelnök úr, higgye el, hogy én sokat tanultam öntől. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem látszik!) Megtanultam hogy néhány dolgot hogyan kell kezelni, és megtanultam jóval több dolgot arról, hogy hogyan nem szabad kezelni politikai helyzeteket!

-Miniszterelnök Úr! És tudja, mi a legnagyobb tanulsága az ön pályafutásának? Hogy egy politikai vezető nem veszítheti el a méltóságát! És ön, miniszterelnök úr, elveszítette a méltóságát! Önt már nem az emberek érdeklik, nem a bérek, nem a nyugdíjak, nem a fiatalok, nem az elvándorlás, hanem tudja, mi érdekli önt, miniszterelnök úr? A kicsi kis stadionja, a kicsi kis vonatkája meg a jó sok pénze! Önt már csak ez érdekli! És ez egyszerre méltatlan és egyszerre szomorú, miniszterelnök úr. Méltatlan! – ezt tudom önnek mondani! (Taps a Jobbik soraiban.)

Hírdetés

***

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Ön huszonhatodszor ad itt elő erkölcsi dörgedelmeket. Én erre csak azt tudom mondani: mióta ön eladta a pártját, mindenki jól látja, hogy a nyakán póráz van, a póráz vége meg a gazdi kezében, és közben ön erkölcsi kiselőadásokat tart a magyar parlamentben. Ez abszurd! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Hol marad az Orbán-terv?

SZÉL BERNADETT, (LMP): – Uraim, beszéljünk a lényegről! (Moraj, derültség a kormánypártok soraiban.)

– Miniszterelnök Úr! Ön folyamatosan háborúsdit játszik, de szeretném, ha tudná: ebben az országban az igazi harcot nem ön vívja, hanem a magyar emberek! Mert a magyar emberek többségének nagyon kemény az élet most Magyarországon (Lázár János: Ezt te biztos tudod!), és keményen küzdenek. Ön nem érzi a bőrén, és önök sem érzik a bőrükön, de ezek az emberek kemény harcot vívnak a gyerekeikért, a családjukért, a munkájukért, a megélhetésükért és sokszor az egészségükért is. És ezek az emberek nem várhatnak segítséget öntől, Orbán úr, Magyarország miniszterelnökétől, mert ön láthatóan nem a mindennapi magyar embereknek a mindennapi problémájára fókuszál! Önök valamiféle sátáni Soros-tervről beszélnek, de ez nem az, amit a magyar emberek várnak egy felelős kormánytól. A magyar emberek azt a tervet várják, amivel ők ki tudnak mászni a gödörből, amivel az országot ki tudjuk hozni a gödörből, és amivel végre be tudunk lépni a XXI. századba.

– Miniszterelnök Úr! Én úgy látom, hogy önnek ilyen terve nincs! Holott valódi problémák ebben az országban, hogy a közoktatásból menekülnek a családok. Azt látom, hogy ebben az országban bérválság van! Azt látom, hogy a magyar emberek nem tudnak megélni a bérükből, munkaerő-hiányos a gazdaság, és azt látom, hogy tönkrement az egészségügy!

– Miniszterelnök Úr! Ezek a valódi problémák Ez érdekel minket, nem a Soros-terv és nem a verőlegényeinek a kelekótya nyilatkozatai. Ön , Magyarországon felelős a magyar embereknek a biztonságáért!

– Mit tud Magyarország mostani miniszterelnöke arra a kérdésre válaszolni, hogy a kormányzása alatt duplájára nőtt a kórházi fertőzések száma?

– Mit tud ön, miniszterelnök úr, arra mondani, hogy Magyarországon a kórházakban az egyszer használatos eszközöket folyamatosan újrahasznosítják, annyira nincs pénzük?

– Mit tud Magyarország mostani miniszterelnöke arra a kérdésre válaszolni, hogy gombásodnak a falak, és patkányok esnek le a mennyezetből?

– Hogy tud ön elszámolni a választópolgárok felé a tönkretett egészségüggyel?! (Taps az LMP és a független képviselők soraiban.)

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Asszony! Hogy nem szívesen hall a Soros-tervről, azt megértem, hiszen (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Ön is részese! – Nincs ilyen!) ön programvezetője volt a Menedék Migránsokat Segítő Egyesületnek, és a humanista program részeként is a Soros-hálózat része volt. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki volt az ösztöndíjas?) Ami azonban a kérdését illeti: a 2010-es kormányváltás óta 724 ezerrel nőtt a munkában állók száma, ’18-ra a minimálbér közel 88 százalékkal lesz magasabb, a garantált bérminimum pedig több mint duplájára emelkedik, az egészségügyben 500 milliárd forintos fejlesztést hajtottunk végre, és 400 milliárd forintos bérfejlesztést. 2010 óta 77 kórházat, 54 rendelőintézetet, 97 mentőállomást újítottunk fel, 23 új rendelőintézetet (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól…) és 30 új mentőállomást építettünk. (Bárándy Gergely: Szerencsére minden rendben van.) A 2018-as költségvetésben 220 milliárd forinttal több jut az egészségügyre, mint 2017-ben, és a jövő évi költségvetésben mintegy 100 milliárd forinttal több jut oktatásra, mint tavaly. Köszönöm az elismerő szavakat! (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZÉL BERNADETT: – Magyarország miniszterelnöke tehát nem tudott arra a kérdésre válaszolni, hogy mit kezd azzal, hogy duplájára nőtt a kórházi fertőzések száma, hogy patkányok potyognak a mennyezetből és gombásodnak a falak, és hogy egyszer használatos készülékeket, berendezéseket újra hasznosítana!

– Viszont ön az önéletrajzomat nem nézte meg alaposan: láthatja, hogy a Központi Statisztikai Hivatalban is dolgoztam, és azokat a számokat, amelyeket felolvasott, én pontosan tudom értékelni, mert ez volt a szakmám. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Viszont én azt gondolom, hogy egyszer s mindenkorra a magyar emberek végre egy olyan vezetőt érdemelnek, aki velük foglalkozik, a valós problémáikkal! Mert mire van szükség? Kiváló oktatásra, működő egészségügyre és jó bérekre! És ez az én tervem! (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)

– Miniszterelnök Úr! Mi ezen az oldalon már mindannyian látjuk, hogy meztelen a király! És pontosan látom azt, hogy ön pár hónapig még élvezheti itt a többséget a magyar parlamentben, és visszaélhet itt a saját hatalmával, mert odakinn, a falakon túl már mozgósítjuk az embereket, és miniszterelnök-jelöltként ez az én személyes küldetésem, és ez az egész ellenzék küldetése is! (Taps az LMP és a független képviselők soraiban.)

***

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Asszony! Miért választotta ezt a bonyolult módszert, hogy kérdéseknek álcázza a programhirdetést? Hát, mondta volna, hogy adjam át azt a néhány percet, ami nekem itt jár, és ön felolvassa a programját! Mi azt meghallgattuk volna, – és sok sikert kívánunk hozzá! (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Mikor áll át a nemzetközi nagytőke oldaláról a magyar munkavállalók oldalára?

GYÖNGYÖSI MÁRTON, (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hónapban több olyan adat látott napvilágot, ami finoman szólva sem támasztja alá a kormányzatnak a gazdasági sikerpropagandáját. Az Eurofound olyan jelentést készített a társadalmi mobilitásról, ami azt vizsgálja, hogy egy embernek ma Magyarországon mennyi esélye van arra, hogy a képességei szerint lépjen föl a társadalmi ranglétrán. Magyarország Európában az utolsó helyen áll, ami azt mutatja, hogy Magyarország egy igazságtalan társadalom, amely kasztrendszerre épül!

– Miközben a kormányzat arról beszél, hogy Magyarország Európa startupközpontja lesz, addig az Európai Bizottságnak a rangsorában, innovációs rangsorában Magyarországnak az utolsó helyek egyikét sikerült elcsípnie, miközben kiderült, hogy 2016-ban 30 százalékkal kevesebbet költünk kutatásra és fejlesztésre. A Világgazdasági Fórumnak a versenyképességi listáján is Magyarország folyamatosan csúszik lefelé. Három tényezőt említenek meg: a korrupciót, a képzetlen munkaerőt és az elhibázott adó- és járulékpolitikát.

– Miniszterelnök Úr! Nemrégiben egy tanulmány látott napvilágot, amely a magyar átlagbéreket vizsgálja a német átlagbérek viszonylatában, és ez azt mutatja, hogy 2010-15 között, tehát a második és a harmadik Orbán-kormány idején Magyarország a bruttó átlagbérek tekintetében a német átlagbérekhez képest az egyharmadáról az egynegyedére csúszott vissza.

– Miniszterelnök Úr! Meggyőződésünk, hogy a megoldás a bérunió. Nem Brüsszeltől várjuk a bérek meghatározását, hanem Brüsszeltől csak a cél kitűzését várjuk, a kohéziós politika módosítását, a hatékonyabb és célirányosabb kritériumrendszer meghatározását. Öntől pedig azt várjuk, hogy új gazdaságpolitikát adjon ennek az országnak a hazai vállalkozások érdekében, a versenyképesebb kkv-k érdekében, a korrupció felszámolását, új adó- és járulékpolitikát, új oktatási rendszert!

– Miniszterelnök Úr! Az ön választói is támogatják ezt a kezdeményezést. Jó lenne, ha ön is leírna egy utolsó hajtűkanyart életében, és támogatná azt, amit az ön választói is támogatnak!

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Hajtűkanyarról csak annyit mondhatnék, hogy az a Jobbik kuncsorog most Brüsszelben a bürokratáknál a bérek kérdésében, amelyik korábban uniós zászlót égetett vagy éppen kidobta azt a Parlament ablakán. Ki beszél itt hajtűkanyarról? (Bárándy Gergely: Vissza kéne hozni! Azóta sem hozták vissza!)

– A második dolog, amit szeretnék önnek elmondani: többször próbálkoztam már, de úgy látom az ön hozzászólásából, hogy sikertelenül, teszek még egy próbálkozást: amikor az országban zajló pozitív folyamatokról beszélek, akkor nem sikerpropagandát folytatok, mert azzal kezdem mindig a hozzászólásomat, hogy persze nem baj, ha egy országnak van egy épkézláb kormánya, de az a teljesítmény, ami ebben az országban látszik (Sneider Tamás közbeszól…), az az emberek erőfeszítésének köszönhető. Senki nem mondja, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán van ebben az országban, de aki eltagadja ezeket a pozitív folyamatokat, mondjuk azt, hogy közel vagyunk a teljes foglalkoztatáshoz, vagy hogy a mögöttünk hagyott fél évben volt egy 10 százalék fölötti reálbéremelés, szóval aki eltagadja ezeket a dolgokat, az nem a kormányt kritizálja, nem a kormánytól vitatja el az ő munkájának az eredményét, hanem az országtól vitatja el, megtámadja az embereket!

– Megértem, hogy a pénz meg a hatalom önöknek fontos, de miért kell megtámadni a magyar embereket? Miért kell elvitatni azokat az eredményeket, amelyeket az emberek elértek? Ebben az értelemben én a Jobbikkal szemben és mindig a magyar emberek oldalán fogok állni a jövőben is! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Miniszterelnök Úr! Nem tehetek arról, hogy ön egy párhuzamos világban él, erről csak és kizárólag az ön környezete és ön tehet! A béruniós kezdeményezésünk pártok és ideológia felett álló kezdeményezés. Egy olyan ügyet karoltunk föl, ami meggyőződésünk szerint össznemzeti ügy. Tudom, hogy ön ezt nem tudja értékelni, hiszen ön a Szocialista Párttal, akikkel váltógazdaságban működtették ezt az országot az elmúlt 27 évben, önök a társadalom megosztásában érdekeltek, és erre épül az önök hatalomgyakorlása.

– A viszonválaszban, kérem, ne jöjjön azzal, miniszterelnök úr, hogy a Jobbik Magyarország szuverenitását akarja föladni ezzel a kezdeményezéssel. Abban, hogy az Európai Unió olyan, amilyen, miniszterelnök úr, önnek nagyon nagy a felelőssége. Ugyanis nem mi szavaztuk meg 2007 decemberében a lisszaboni szerződést, ami olyan Európai Uniót alakított ki, amilyet. De ön akkor nem küzdött, amikor kellett volna, most viszont mindenféle olyan ügyben az Európai Unióval civakodik, ami valójában még a nemzeti ügyünket is szolgálhatná! Ezekben a kérdésekben valódi szabadságharcot kell vívni, miniszterelnök úr, most! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ORBÁN VIKTOR: – Többször hallottam már ezt a „párhuzamos világ” nevű szóösszetételt. Én csak arra szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a béremelések kérdését nem a kormány döntötte el, hanem megállapodás született. Akik odajöttek, a valóságos világból jöttek. Odajöttek az asztalhoz a munkaadók, akik alkalmazzák az embereket és kifizetik nekik a bért. Odajöttek a szakszervezetek, akik képviselik a munkavállalókat, és akik azért harcolnak, hogy minél magasabbak legyenek a bérek. Odaült a kormány, és együtt megállapodtunk a következő néhány év béremeléséről.

– Képviselő Úr! Milyen párhuzamos világáról beszélnek önök? Miért bírálják a munkaadókat meg a munkavállalókat? Az történt, hogy a lehetséges legnagyobb béremelés ügyében létrejött egy olyan megállapodás, ami léptékét tekintve soha korábban nem volt ismert Magyarországon, a szakszervezetek, a munkaadók és a kormány között. Szerintem ez jó dolog. Ezért emelkednek Magyarországon a bérek. (Bárándy Gergely közbeszól…) Aki azt gondolja, hogy elmegy Brüsszelbe, ahova a multik úgy járkálnak ki-be, mint mi a piacra, és ott majd béremelést fog elintézni, na, az él párhuzamos világban! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Kinek van igaza?

HADHÁZY ÁKOS, (LMP): – Miniszterelnök Úr! Örültem, amikor egy számot mondott. Azt mondta, hogy 500 milliárd forint fejlesztést csináltak az egészségügyben. Ezzel nem az a baj, hogy az Európai Unió adta ezt a pénzt, hanem az, hogy nagyjából a felét ennek ellopták! Egy ilyen konkrét példát szeretnék mutatni, amit nem én állítok, hanem az önök egyik szervezete vagy az állam egyik szervezete, a Közbeszerzési Döntőbizottság.

– Lélegeztető gépeket szerettek volna venni, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ ki is írt egy közbeszerzést, kaptak négy ajánlatot. Abból három ajánlat körülbelül 1,7 milliárd forint volt, és az egyik ajánlat, amit azért egy nem komolytalan cég adott, a GE – a General Electric cég csúcskategóriás lélegeztető gépeiről van szó -, mit ad isten, majd’ 800 millió forinttal olcsóbb volt, 900 millió forint körüli összegről szólt, tehát majdnem feleannyiért adta volna ezeket a készülékeket. Erre az Állami Egészségügyi Ellátó Központ gyorsan beleírt a kritériumok közé egy apróságot, egy olyan apróságot, ami orvosilag abszolút nem indokolt, sőt még akár káros is lehet, ha a gépek tudják ezt a paramétert. Ezt gyorsan beleírta, kizárták a General Electric lélegeztető gépeit, és azt mondta az állam, hogy neki nem kell fele áron a lélegeztető, jó lesz neki dupla áron. Körülbelül így 800 millió forint ugrott volna az egészségügyből. A GE beadott egy jogorvoslati kérelmet, és az állami szerv – ez állami szerv, tehát nem Hadházy Ákos mondja meg az LMP – mondja, hogy ez szabálytalan volt, és a Közbeszerzési Döntőbizottság meg is semmisítette ezt a tendert.

– Miniszterelnök Úr! Ami az érdekes, és ami a kérdésem, az az, hogy amikor erről az önnek most éppen tanácsokat adó miniszter urat kérdezték (Lázár János: Nem szorul segítségre… Hallgass már el!), ő azt mondta, hogy aki ezt csinálta, annak le kell vágni a kezét vagy valamijét le kell vágni. (Nagy zaj. – Lázár János: Elnézést! Hallgasson el!) Az államtitkár úr viszont azt mondta, hogy itt minden rendben volt. Az a kérdés:

– Kinek van igaza?

– A miniszter úrnak van igaza vagy pedig az államtitkár úrnak van igaza.

– Helyes volt-e itt az eljárás vagy nem volt helyes? (Taps az LMP padsoraiban.)

ORBÁN VIKTOR: – Ami most itt történt, az rendkívül súlyos dolog! Nem is érezzük talán első pillanatban, hogy milyen súlyos dolog! Valóban van egy vita, egy közbeszerzési vita, ez folyik, nyitott dolog. A kormány folyamatosan azt az álláspontot képviseli, hogy olyan gépeket kell beszerezni, ami a legjobb a betegeknek és a kórházaknak. Nem tudjuk pontosan, hogyan fog eldőlni ez a vita, ez nyitott vita.

– Föláll a magyar parlamentben egy képviselő és az egyik cég mellett lobbizik. Mennyi pénzt kapott ön ezért? Hát hogy képzeli ezt?! Hogy képzeli, hogy egy folyamatban lévő közbeszerzési eljárásban valamelyik cég érdekében a magyar parlamentben lobbizik? Hát, ennél korruptabb ügyet – itt ülök már jó néhány év óta – én még nem láttam. Szégyellje magát! (Taps a kormánypártok soraiban.)

HADHÁZY ÁKOS: – Számítottam arra, hogy a miniszterelnök úr nem fogja érteni, amit mondok, mert előfordult már nemegyszer! Most sem érti szerintem, hogy mit mondok. Én sem értem ezt az ügyet, őszintén szólva. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Önök megbízták a Szecskay Ügyvédi Irodát, az ország és a város egyik legdrágább ügyvédi irodáját, hogy képviselje az államot az állam ellen azért, hogy az állam mintegy kétszer annyi pénzért vehessen lélegeztető gépeket.

– Még egyszer mondom: amikor ennek az eljárásnak a részleteiről kérdezték az ön miniszterét, a miniszter azt mondta, hogy le kell vágni valamijét annak, aki ezt csinálta. Utána megkérdezték Rétvári államtitkárt, aki azt mondta, hogy minden rendben van, és elszaladtak a legdrágább ügyvédhez, hogy az állam perelhesse az államot, hogy dupla annyi pénzért vehessék meg ezeket a készülékeket. 800 millió forintért nagyon sok lélegeztetőgép hiányozhat.

– Miniszterelnök Úr! Ha ön nem éppen Budapesten lesz rosszul, még önnek is hiányozhat ez a készülék! Én mindenesetre a miniszter vagy államtitkár közötti megoldást javaslom: nem kell levágni a kezüket, de hogy le kell ültetni a börtönbe, az biztos! (Taps az LMP soraiban.)

ORBÁN VIKTOR: Azt javaslom, Tisztelt Ház, hogy vizsgálja ki az ügyet. Az egy lehetetlen dolog, hogy egy megválasztott magyar parlamenti képviselő egy folyamatban lévő közbeszerzésben, ráadásul még egy külföldi cég mellett, nyíltan lobbizik, és befolyásolni akarja a döntéshozókat. Vizsgálatot kérek! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »

Orbán: újra a ringben!

Hírek

Legújabb hírek