Csak a lélekvándorlás tanáról szeretett volna beszélni P. László, a körúti robbantás vádlottja a Fővárosi Törvényszéken, büntetőperének hétfői tárgyalási napján, amelyen apját és húgát hallgatta meg a bíróság. Kalina József bíró azonban kijelentette, a lélekvándorlásról nem hajlandó meghallgatni a vádlottat.
A vádlott testvére vallomása elején kijelentette, hogy a merényletet nem a bátyja követte el. Mentő bizonyítékokról ugyan nincs tudomása, de ismeri őt, és ez alapján biztos ebben. A végén el is érzékenyült, de azt mondta, nem csak azért sír, mert a bátyjáról van szó – ha más ártatlant látna a vádlottak padján, akkor is így érezne.
– Sosem csinált hasonlót, nem bántott senkit. Gyerekkorában ő védte azokat, akiket bántottak – fogalmazott a tanú. (Az apa ezzel szemben arról vallott, hogy fiát annak idején kifejezetten biztatni kellett, hogy ne féljen legalább saját magát megvédeni, ha bántják.) Fivére gyerekkorát a nő úgy értékelte, jó gyerekkor volt, kivéve a szüleik évekig húzódó válását. Később az apa felolvasott nyomozati vallomásából ez valóban egy nyomasztó, konfliktusokkal és erőszakkal terhelt, viharos időszaknak tűnt, ami megviselhette a gyerekeket. Az apa később Uruguayba vitte a testvérpárt, ahol öt évig éltek. Később a gyerekek két évig a nagyszülőknél nevelkedtek, édesanyjuktól pedig teljesen eltávolodtak.
A titokzatos anya
Az édesanya szerepe a tárgyaláson többször furcsa összefüggésekben került elő. P. László húga például a nyomozati vallomásában felvetette, hogy az édesanyjuk az elmúlt időszakban találkozóra hívta őt, ahol a bátyjáról kérdezősködött, hasonlóan, mint az ügyészség. A fiatal nő azt feltételezte, hogy anyja is nyomozó hatóságnak dolgozik. Ennek kapcsán az ügyészségen trágár szóval is illette az asszonyt, amit szerinte az anya az ügyésztől hallott vissza, és most ezért nem áll vele szóba. Jelezte, hogy az ügyész ezen eljárását törvénytelennek tartja, de nem tett feljelentést. (Valójában bevett szokás a büntetőeljárásban, hogy az egyik tanú vallomását a másik elé tárják, hogy az abban foglaltakra reagáljon – bár úgy tudjuk, a konkrét esetben ilyen sem történt.)
Aztán ismét az anya került szóba, amikor a hallgatóság egyik tagja, egy középkorú nő jelezte a bírónak, hogy elfogultságot szeretne bejelenteni. Kalina József erre elmondta, hogy a hallgatóságnak ehhez nincs joga. A nő ezután emelt hangon közölte a vádlottal, hogy a védője, Cseterics László jóban van az édesanyjával, tehát nem számíthat tőle megfelelő védelemre, mert ellene dolgozik. Az említett asszony egyébként a tárgyalás közben is többször tett félhangos vagy hangos megjegyzéseket, ami miatt a bíró figyelmeztette a hallgatóságot.
http://mno.hu/
Politikai, titkosszolgálati összeesküvést emlegetnek
A P. Lászlót terhelő bizonyítékokat a húg és az apa szerint is odacsempészték, manipulálták. A testvér a rendőrségen tett vallomásában még arról is beszélt, hogy egy ismerőse szerint – és ezt a vélekedést ő is osztja – „Orbán rendezte meg” a pokolgépes robbantást. Az apa szerint a robbantás egyértelműen politikai hátterű volt, az áldozatokat és fiát mint bűnbakot is előre kiválasztották.
Kitért rá, tulajdonképpen nem haragszik a nyomozókra, mert félrevezették őket, hamis bizonyítékok alapján tették a dolgukat. Lányával együtt úgy gondolják, hogy a fia a fogva tartás alatt adagolt tudatmódosító szer hatása alatt tette meg korábbi – mostanra visszavont – beismerő vallomását. Szerintük a férfi beszéde az előzetes alatt megváltozott, mintha ittas lenne, és mostanáig sem lehet vele érdemben beszélni. Ehhez hozzátartozik, hogy a húga előtte sem beszélt vele sokszor, még a vádlott telefonszámát sem ismerte, addigra eltávolodtak egymástól.
Idősebb P. László a bíróság előtt hosszasan sorolta az általa furcsának tartott körülményeket. Meghallgatását fia többször láncai monoton zörgetésével zavarta meg. A tanácsvezető bíró megkérdezte, miért:
– Mert fáj tőle a fejem.
– Az apja vallomásától?
– Nem. Ettől az egésztől. De ő is benne van.
Később P. László még többször jelezte, hogy a lélekvándorlás tanáról értekezne, mert szerinte amiatt van itt.
A robbantás 2016. szeptember 24-én 22 óra 36 perc 18 másodperckor történt Budapesten, a Teréz körút 4. szám alatti üres üzlethelyiség bejáratánál, pontosan akkor, amikor a körúton járőrszolgálatot teljesítő rendőrjárőr a robbanószerkezet mellé ért. Mindkét rendőr súlyosan megsérült, egyikük rádión még segítséget hívott, miközben próbálta elállítani társa vérzését. A robbanásban megrongálódtak a környéken álló autók, megsérült egy közelben tartózkodó taxis, a detonáció ereje több lakás ablakát betörte, de tűz nem keletkezett. A helyszínen és környékén a robbanószerkezetbe csomagolt szögeket találtak szétszóródva, közülük volt olyan darab is, ami 187 méter távolságra repült el.
Nyolc nappal később, 2016. október 2-án tartották a kvótanépszavazást. Arról kérdezték az embereket, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa-e nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését. A kabinet akkori kommunikációja szerint a migránsok áthelyezése fokozza a terrorveszélyt, és rontja Európa közbiztonságát. A népszavazás érvénytelen volt, mivel a szavazásra jogosultak kevesebb mint a fele adott le érvényes szavazatot. Az érvényesen szavazók több mint 98%-a nemmel válaszolt a feltett kérdésre.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
