A devizakárosultakról rendezett parlamenti vitanapon egymás felé is bökdöshetett volna a Fidesz és az MSZP, hogy vajon melyikük felelős sok-sok család nyomoráért. Ám, a szocialisták nem vettek részt az ülésen. Ez felér egy beismeréssel. A kormánypártok arra használták ki az időkeretüket, hogy a banki átverésekről beszéljenek és arról, hogy amit a szocialisták elrontottak az ügyben az őt helyrehozták. Pár éve még másként gondolták.
Bocsánatkérés helyett
Az Orbán-kormány azzal revolverezi a szocialistákat, hogy az ő kormányzásuk alatt ugrott meg a lakosság devizahiteles eladósodása. Tényszerűen igaz az állítás. A szocialisták kormányon nem tettek semmit ennek megakadályozására, legalább a folyamat lassítására. A Fidesz sem tiltakozott ellenzékben és nem hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy nagy kockázatot vállalnak.
Ugrás az ismeretlenbe
Az első Orbán-kormány idején, 2000-ben jelentek meg a hitelkínálatban az első lakosságnak is kínált devizaalapú ajánlatok. Ennek törvényi feltételeit ekkor alkották meg. Az Országgyűlés 2001. december 11-én fogadta el a devizakorlátozások megszüntetéséről szóló jogszabályt, ami kimondta a forint konvertibilitásának teljessé tételét és a külföldi pénzekkel szembeni korábbi szabályozásokat eltörölte.
Ez a döntés elkerülhetetlen volt az európai integráció miatt, ám a kormány ezzel egyidőben nem épített be olyan szabályozókat a törvényekbe, ami meggátolta volna, hogy az emberek kellő ismeret és főleg önrész nélkül nélkül devizahiteleket vegyenek fel. A 2001-es év folyamán alkotott kormányrendelet megnyitotta az utat a bankok számára a devizahitelek terítése előtt. Módosultak a hitelpiacokra vonatkozó szabályok is, amelyek nem az adósok védelmét szolgálták, elsősorban az egyoldalú szerződésmódosítás lehetővé tételével.
Állam az álomban
A lakosság a rendszerváltás óta azt hallotta a politikusaitól, hogy még egy kicsit tartson ki és emelkedik majd az életszínvonal, utolérjük az osztrákokat.
Az első Fidesz kormány kommunikációja is arra ösztönözte az embereket, hogy merjenek nagyot álmodni és bátor döntéseket hozni. Napi szinten mantrázták a kormánypárti politikusok a polgár, a fejlődés és a jövő szavakat.
Orbán Viktor 2000-ben az évértékelő beszédében programmá emelte a fiatal generációk egy markáns részének legfőbb álmát: “három gyerek, három szoba, négy kerék.” Mellérendelték az otthonteremtési programot, az államilag támogatott lakáshitellel.
A kutyának sem kellett a devizahitel
Kezdetben nem voltak népszerűek a lakosság körében a devizahitelek, mert drágábbak voltak a forintkölcsönöknél. Utólag kiderült, hogy a pénzintézetek nem is számoltak eleinte azzal, hogy a lakosság körében válik keresetté ez a termék, inkább a vállalatokra fókuszáltak.
Ráadásul az első Orbán-kormány otthonteremtési programjának egyik pillére a forintalapú hitelkonstrukcióhoz nyújtott állami kamattámogatás volt. 2000 végén a lakáscélú forinthitelek állománya 124 milliárd forintot volt, a kormányzati intézkedések révén a 2002-es kormányváltáskor 400 milliárd fölé nőtt.
Kódolva volt a bukás
Rengeteg támadás érte a fideszes otthonteremtési programot. A kijátszhatósága mellett főleg azért, mert hosszú évekre komoly terhet rakott a kamattámogatással a költségvetésre, ami a túlköltekezés miatt már akkoriban is tarthatatlan volt.
A Bankszövetség elemzése szerint az egymást váltó Fidesz, MSZP kormányok túllépték a költségvetési kereteket, a hiányt forinthitelekkel próbálták orvosolni, ami egyre drágábbá tette ezt a kölcsöntípust. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek a devizahitelek felé fordultak.
Utánuk a vízözön
A szocialisták 2002-es hatalomra kerülésében nagy szerepe volt a 100 napos program gigantikus kiadásokat generáló vállalásainak. Mindezt úgy, hogy 2002-ben a költségvetési hiány GDP arányosan 10 százalék felé közelített. Szakértők így biztosra vették, hogy a baloldali kormányoknak ki kell nyírniuk az államilag támogatott otthonteremtési programot a 2001-es feltételekkel. Ennek a meglebegtetése viszont újabb hitelfeltételeket generált, hogy az igénylő kihasználja a még meglévő állami szerepvállalás előnyeit.
Az Orbán-kormány a bevezetés után egy év alatt 3-ról 10 százalékra növelte a lakáshitelek általános kamattámogatását és vállalta, hogy a kamat és kezelési költségek összes költsége húsz évig nem lépi túl a hat százalékot.
A bankokat is érdekeltté tették, a folyósított hitel 1,5 százaléka kezelési költségként visszakerült hozzájuk. A program fő nyertese az OTP volt.
A kedvezményekhez nem kellett családosnak lenni, nem volt kereseti limit sem. Az Orbán-kormány bukását követő évben 137, azt követően 204 milliárdot költöttek el a szocialisták a lakástámogatásra. Ezután lépte meg a Medgyessy-kabinet a kedvezmények mérséklését.
Bérlakással jobban jártunk volna
2009-re apró lépések taktikájával a szocialisták eltörölték az egész Fidesztől örökölt programot.
Abban, hogy halálra volt ítélve ez az otthonteremtési konstrukció mind a Fidesznek, mind az MSZP-nek szerepe volt.
Az egymást váltó kormányok túlköltekezése miatt várható volt, hogy a program a megszorítások áldozatává válik. Ami ellenzékből kényelmes kommunikációs pozíciót teremtett Orbánéknak.
Társadalmi haszna talán annak lett volna, ha ebből a forrásból állami bérlakások épültek volna.
Durván nőtt a lakáshitel-állomány
Az első Orbán-kormány a gazdaság élénkítését, az építőipar felpörgetését is várta a 2001-ben elindított otthonteremtési programjától.
A lakásépítések száma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az 1999-es 19200-ról – kilenc év alatt – 36 ezerre ugrott. Ezeket döntőrészben hitelből finanszírozták az emberek, a 2000-2010 közötti évtizedben 21-szeresére nőtt a lakáshitel-állomány.
Volt másik
Az államilag támogatott forintalapú lakáshitelek 2009-es eltűnésével az emberek az olcsóbb megoldást kínáló devizahitelek felé fordultak. A bankok pedig értelemszerűen maximalizálni igyekeztek az ügyfélkörük nagyságát. Reklámhadjáratot indítottak.
Az egyik bank hirdetését a youtube-ra az nem világos, hogy elrettentő, vagy kedvcsináló szándékkal, de a Fidelitas Budapest töltötte fel.
Ez nem a Gazdálkodj okosan
Az 1998-2008 közötti időszak a reálbérek emelkedésének évei voltak, ám az emberek jelentős része nagyjából harmadával többet költött, mint amennyit a bevételei engedtek volna. Így értelemszerűen tartalékaik sem voltak, amikor 2008-ban begyűrűzött a gazdasági válság.
Brutálisan eladósodtunk
2008 végére a háztartások devizaadóssága ötmilliárd forintra rúgott. Két évvel később 2010 első félévének a végén a hiteltartozások teljes összege már 10 600 milliárd forint volt, ebből 7300 milliárd forintnyi volt a devizahitel. A gazdasági válság begyűrűzésével az árfolyamok megugrásával egymás után dőltek be a hitelek.
Vészjelzések sora jött, a Fidesz hallgatott
2004-től rendszeresek voltak a figyelmeztetések, ami a devzialapú eladósodás veszélyeire vonatkozott. Az Inter-Európa Bank már 2006-ban kínálta bizonyos időszakokra a devizahiteleknél az ingyenes részleges árfolyamgaranciát és arról beszéltek vezetői az árfolyam és kamatkockázatról.
A Fitch Ratings 2008 tavaszán jelentésében óriási problémaként említette a lakossági fogyasztói kör nem érti a devizaalapú kölcsönök veszélyeit, a hitelek óriási mértékű kiáramlása a magyar bankrendszer terhelő kockázatok fontos eleme.
2006-ban a Standard and Poor’s éves értékelésében úgy fogalmazott, hogy a magyar bankrendszer régiójában az egyik legfejlettebb, de a nagy lakossági és kisvállalati devizahitel-állomány kockázatot jelent, mivel az ország euróövezeti tagsága még távlati terv. A jelentés hatósági közbelépést sem tartott kizártnak a devizahitel-állomány korlátozására. Emlékeztetőül, ezt 2006-ban írták.
Orbán fordulata
A 2010-es kormányváltás után a devizahitelek ügyében a Fidesz arra építette a kommunikációját, hogy a bankok átverték az embereket, de majd ők elszámoltatják őket. A szocialisták pedig magukra hagyták az adósokat. Akkor már évek óta téma volt, hogy óriási veszélye van az eladósodásnak.
Ennek ellenére Orbán Viktor 2006 áprilisában a második választási forduló előtt a NapTv adásában a devizahitelek kockázata kapcsán felmentette a szocialista kormányt a felelősség alól. Ezt mondta:
„Eléggé el vagyunk adósodva, de ez a magyar emberek döntése volt, tehát ezt nem kell a kormány nyakába varrni, ez a magyar családok egyfajta életstratégiájából következik.”
Gyurcsány szólt, de nem tett semmit
„Nem tenne jót, ha a lakossági szektor devizában történő eladósodása megugrana. Egyrészt a devizahitel felvétele lényegesen több kockázattal és extra költségekkel jár, ami az alacsony kamatokban nem tükröződik. A devizahitelnél számolni kell az adott devizakamat változásával, vagy az árfolyamkockázattal. Például a forint árfolyamának 10 forintos gyengülése 5-6 százalékkal növelné a törlesztőrészletet. (…) Másrészt azért sem célunk, hogy a devizában történő eladósodást segítsük, mert ez az ország működésének finanszírozását veszélyeztetné” –
írta a kormányzati portálon egy fórumbejegyzésében 2005 decemberében Gyurcsány Ferenc. Az akkori miniszterelnök egy közgazdász felvetésére válaszolt, aki azt vetette fel, hogy a költségvetést terhelő lakástámogatási rendszer forinthiteleit váltsák devizalapúra.
Adott a kérdés, ha látta Gyurcsány a kockázatot, miért nem tett semmit?
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
