„Diplomácia nélkül a művészet sem boldogul.” (Thomas Mann)
A cím akár egy magyar népmese vagy mondóka címe is lehetne. Ami mondjuk arról szól, hogy török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja. De az orbanofób ellenzék (van még olyanunk, hogy ellenzék?) erős sérelmére 2018-at írunk. Magyarországnak pedig kifejezett célja és érdeke, hogy minden, ismétlem, minden országgal jó kapcsolatot ápoljon.
Egyensúly és stabilitás
Egyesek méltán kérdezhetik, hogy ez nem fantazmagória-e? Tekintve például, hogy a diplomáciai kapcsolatok terén épp mostanában járattuk csúcsra a magyar-izraeli kapcsolatokat is. Az pedig nyílt titok, hogy a két ország, Törökország és Izrael nem éppen legjobb barátai egymásnak. Adjuk még hozzá ehhez azt a liberális rágalomelegyet, miszerint az iszlamofób Orbán épp egy iszlám állam első számú vezetőjének gazsulál.
Akik ilyesfajta szűrőn keresztül próbálják nézni a világpolitikai viszonyrendszereket, azokat bizony igen könnyű megvezetni. Ők ugyanis vagy nem tudják, vagy nem is akarják megérteni, hogy a politikatudomány a folyamatos kompromisszumok művészete. Magyarán: „az ellenségem ellensége a barátom” elve nem mindig, és nem is teljes értelmében van jelen a politikában. Igaz ez a magyar külpolitikára éppúgy, akár az amerikaira, a németre, a franciára és még sorolhatnám.
Gazdaság és hatalom
Aki számára a fentiek nem bizonyulnának elegendőnek, az jó, ha tudja, hogy Törökország stratégiai gazdasági partnerünk mind az import, mind az export tekintetében. S úgy általában – csak a felfogás terén igen korlátolt lehetőségekkel bírók tamáskodnak azon, hogy miért is kellene nekünk jó kapcsolatot ápolni Törökországgal, amely ország a világ 17. legnagyobb gazdaságával rendelkezik.
Érdekes megjegyezni, hogy ugyanezen – Brüsszelből fizetett – rossz nyelvek vonják kétségbe a keleti nyitás jegyében ápolt orosz diplomáciai és gazdasági kapcsolataink létjogosultságát is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Nyugat-Európa főként az orosz fosszilis energiától függ, valamint hogy az EU kimondatlan vezetője, Németország elnöke és kancellárja legutóbb szeptember végén egyeztetett Erdogannal, igen megmosolyogtató azokat az újsághíreket olvasni, amelyekben „két diktátor találkozójáról” szemlézhetünk.
És úgy általában: a liberális suttogó (vagy éppen ordító) propaganda ez irányú megnyilvánulásaiban az ég egy adta világon semmiféle konzisztencia nem mutatkozik. Amilyen biztos, hogy a diktátorozást és a rezsimezést meggátolandó, már jó előre megjelentek a közösségi hálókon azok a fotók, amelyeken Gyurcsány Ferenc Erdogan társaságában látható, olyan biztos az is, hogy a saját múltjukat más színben látják.
Diktátorok és vallások
A kormányellenes erők (erők?) olvasatában a régebbi találkozókon még mindenki totálisan demokrata volt. Putyin is, amikor Gyurcsánnyal tárgyalt, és Erdogan is, amikor Gyurcsánnyal tárgyalt. Ezzel szemben „az orbáni diktatúrában” valahogyan mindenki megdiktátorosodik. Márpedig az ilyesfajta kijelentések csak hangulatkeltésre jók. Pont úgy, mint az a kijelentés, miszerint Orbán találkozója azért is érthetetlen, mert a magyar adminisztráció céltudatosan iszlámellenes lenne.
Az igazság ellenben az, hogy Magyarországon az iszlám hit felvehető és gyakorolható vallás. De nincs az az igaz hívő, legyen akár keresztény, akár zsidó, akár muszlim, amelyik más emberek megölésében, vagy akár megalázásában akarná hívő életét kiteljesíteni. S úgy általában: az erőszakos, területfoglalási céllal történő migráció nem keverendő össze a hitterjesztéssel. Sőt, magával a hit gyakorlásával, megélésével sem.
Állításomat bizonyítandó, a muszlim törökök nemhogy segítették volna, de egyenesen meggátolták az ugyancsak muszlim szírek tömeges invázióját. S miközben egyik „kezükkel” megálljt parancsoltak a szír menekülteknek, a másik „kezükkel” megpróbálták újra élhetővé tenni Szíriát. Ennek hatására pedig nemrégiben meg is kezdődött a szíriai kivándorlók visszaszivárgása anyaországukba.
Állításomat bizonyítandó, a muszlim törökök nemhogy segítették volna, de egyenesen meggátolták az ugyancsak muszlim szírek tömeges invázióját. S miközben egyik „kezükkel” megálljt parancsoltak a szír menekülteknek, a másik „kezükkel” megpróbálták újra élhetővé tenni Szíriát. Ennek hatására pedig nemrégiben meg is kezdődött a szíriai kivándorlók visszaszivárgása anyaországukba.
Aki csak a múlt hályogán keresztül képes szemlélni a jelen történéseit, az jobb, ha meg sem próbálja megérteni, mi miért történik. Ami pedig a napokban Budapesten történik, az igen egyszerűen megfogalmazható: Magyarország kormánya ismét egy újabb jelentős diplomáciai sikert könyvelhet el.
Varga -Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
